A cím birtokosa kizárólag olyan színművész lehet, aki már elmúlt 62 éves, eltöltött 40 évet a színészi pályán, vagy legalább 20 évig a Nemzeti Színház tagja volt, és kimagasló teljesítményt nyújtott a színpadon.
A nemzeti színésze címet 2000. augusztus 22-én adták át először, ekkor került tizenkét színészünk hivatalosan is a hazai színjátszás élő legendái közé.
A Nemzeti Színház akkori vezérigazgatója, Schwajda György az alapító okiratban kiemelte, hogy azok lehetnek a nemzet színészei, akik a magyar nyelv ápolása, a nemzeti irodalom tolmácsolása, a magyar színművészet és a nemzeti színjátszás fejlesztése, népszerűsítése során kimagasló érdemeket szereztek.
A címet legfeljebb tizenketten viselhetik egyszerre, ha ez a létszám csökken, a nemzet színészei egyhangú szavazással választanak új tagokat a megüresedett helyekre. „Ez most is úgy zajlik majd, ahogy szokott” – mesélte Molnár Piroska.
„Most nyilván összehívják a – csúnya szóval élve – megmaradtakat, ha valaki nem tud eljönni, akkor vele telefonon beszélünk.” Egyelőre azonban a temetés előkészületei zajlanak, a döntésig tehát még hetek telhetnek el.
A Nemzet Színésze cím birtokosai életük végéig havi 630 ezer forint juttatásban részesülnek. Ez az összeg elég jelentős ahhoz, hogy érdemben javítson a mindennapjaikat szerényebb körülmények között élő színészlegendák életén. Molnár Piroska az összeget egy fiatal tehetségeket segítő díj alapításához használta fel.
A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő elmondta, hogy Sztankay Istvánnal és Avar Istvánnal is játszott együtt – előbbivel a Katona József Színházban még főiskolásként, utóbbival pedig évekkel később a Nemzeti Színházban. „Mindkettejüket nagyra becsültem, remek emberek és kollégák voltak, nagyon megrendített a haláluk.”
„Személyükben nagyon nagy színészeket vesztettünk el két nap leforgása alatt. Nagyon fájdalmas számomra, hogy elmentek, mindkettejükkel elment az életem egy része is."
"Engem sokáig nem fogadtak el színpadi színészként, csak filmszínészként, és az első színpadi sikeremet éppen az az Iglódi István rendezte Varsói melódia hozta meg, amiben Sztankay Istvánnal játszottuk a főszerepet. Nagyon kedves, szeretnivaló ember volt, és hatalmas karakterszínész.”
Avar István színpadi jelentőségét Törőcsik Mari szerint talán Bodrogi Gyulának sikerült a legpontosabban megragadnia, amikor így fogalmazott: Avar Istvánt sosem lehetett rajtakapni azon, hogy játszik.
Bodrogi Gyulát annyira megrendítette a pályatársak halála, hogy ezúttal nehezen találta a szavakat. Egyelőre nem tud és nem is akar anekdotázni, emlékeket felidézni, és nagyon sajnálja, hogy az élet úgy hozta, hogy az utóbbi egy-másfél évben sem Sztankay Istvánnal, sem Avar Istvánnal nem találkozott.
Neveket a nemzet színésze cím várományosai közül természetesen Bodrogi Gyula sem akart említeni, de férfi színész helyére férfi színészt kell választaniuk, ezért Bács Ferenc, Harkányi Endre, Keres Emil, Kun Vilmos, Mécs Károly vagy Sinkó László neve minden bizonnyal az esélyesek között szerepel.