Az egy teremnyi válogatás a kampányokban felhasznált plakátok, röplapok, kékcédulák történetébe vezeti be a látogatót, 1920-tól egészen a legutóbbi választásokig. A levéltár teljes archívuma több tízezer röplapból áll, itt ennek csak töredéke került a falra vagy vitrinbe.
A kísérőszövegek négy korszakra osztják a tárlatot, a táblákon röviden olvashatunk az adott időszak fontosabb politikai eseményeiről és a kampányokat érintő szabályozásokról is: például előírás volt a két világháború közötti időszakban, hogy a politikai hirdetéseken jobbára csak szöveges elemek lehetnek.
Jó ötlet volt a szervezőktől, hogy ehhez az időszakhoz egy politikai plakátokról szóló korabeli újságcikket is kiállítottak. Az 1922. május 28-i Nemzeti Újságban a következőt olvashatjuk:
„Jellemző az elkeseredett háborúságra és a választási küzdelem szinte amerikai arányu méreteire, hogy már a plakátot sem tartják megfelelő és egymagában elegendő reklámnak és ujabb meg ujabb trükköket igyekeznek kieszelni.”
Ezt közel száz éve írták – jóval azelőtt, hogy a modern tömegdemokráciák politikai marketinghadjáratai a mindennapjaink részévé váltak volna.
Ezekből az újabb és újabb trükkökből láthatunk pár találó, néha megmosolyogtató példát a kiállításon. A Magyar Kommunista Párt 1947-es röplapja például dalolásra buzdít: „Piros rózsát virágzott a / Rákosi kalapja. / Választásra hív bennünket / A forint apja.” De nem bonyolítja túl az üzenetet a Keresztény Női Tábor röplapja sem, amikor azt kérdezi a szavazótól, hogy hány ujja van.
Bizarr vizuális és tipográfiai ötletet valósít meg a Magyarországi Zöld Párt 1994-es röplapján, ami a Csillagok háborúja híres szöveges bevezetőjét idézi meg vizuálisan, többek között ilyen mondatokkal:
„Az igazság háborúja 1. – A magyar nemzet adósságoktól meggyötört testén idegen országok hiénái marakodtak.” A falon közvetlenül mellette Zámbó Jimmy mint a Nemzeti Demokrata Szövetség jelöltje.
Aztán változik a kiállított anyagok összképe, a 2004-es választások idejéről több szórólap látható negatív kampányokból: a Fiatal Baloldal Budapest kiadványának címlapján Kövér László mint Ovizsaru kerül tárgyalásra, a Miép-Jobbik a Harmadik út nevű pártszövetség „NEMSZP”-plakátja „Ferit” bíztatja táncra.
Mellette a Miép V. kerületi szervezetének kiadványa az „új erőről” rántja le a leplet: a volt gárdakapitány Müller Nikolettről írják azt, hogy „leszbipornóban feszít” és „nemcsak a vibrátort kedveli, hanem nőtársait is”, míg Király András, a Jobbik szóvivője „elvegyül a transzvesztiták színes forgatagában, önfeledten ölelkezik bőrtangás fekete férfiakkal.”
Kifejezetten ötletes az Edvard Munch Sikoly című festményét felhasználó szórólap, amire két szót írtak: „Újra Gyurcsány?”, és párja, az Orbán-portréra írt felszólítás: „Óvakodj a diktátortól!”
Mintegy slusszpoénként külön vitrinben kaptak helyet a kiállítás végén a kampányokban használt ajándéktárgyak MSZP- frizbitől MDF-szappanon át LMP-matricáig.
A tárlat legfurcsább szórólapján Nostradamus próféciáiból vett idézettel próbálja meggyőzni a választópolgárokat a Zöld Párt idei szóróanyaga: „Gyilkol a piros, pusztít a sárga, csak a zöld nem visz pusztulásba.”
A körülbelül fél óra alatt kényelmesen végignézhető tárlatban az a legjobb, hogy történelmi távlatba helyezi mindennapos tapasztalatinkat a politika kommunikációs gépezeteinek működéséről.
Megengedi, hogy külső szemlélőkként, politikai érdekektől, pártpreferenciáktól függetlenül nézzünk rá azokra a pártkiadványokra, amik minden eszközt bevetnek annak érdekében, hogy maguk mellé állítsanak minket.
Óhatatlanul megfogan bennünk némi ironikus távolságtartás az érzelmeinkre hatni akaró, bombasztikus politikai propagandával szemben.
Az ingyenes kiállítás szervezői egy szavazóurnára emlékeztető dobozban várják az önkormányzati választások kampányújságjait, szórólapjait, matricáit a tárlat bővítésében szerepet vállaló látogatóktól, egészen október 31-ig.