"Előzenekarként indultunk turnéra, aztán cseréltünk" - a Bohemian Betyars a Quartnak

Határtalan optimizmus, kalandvágy és törékeny művészlélek, ezek a bohém betyárok. 

17 évesen fejest ugrottak a zenészéletbe, és amit így önerőből elértek, az mindenképp egy sikersztori. Az első fejezet azonban most lezárul a zenekar életében. Az elmúlt hónapokban sokszor, sok helyről lehetett hallani, hogy külföldre költöznek, kíváncsiak voltunk, miért akarják elhagyni az országot, mi minden történt velük a nyáron külföldön, és egyáltalán honnan merítik ezt a mérhetetlenül sok energiát.

Most akkor tényleg elköltöztök, vagy maradtok itthon?

Szűcs Levente: Az egyik nagy meglepetés, hogy nem fogunk elköltözni: bár egész nyáron a költözést terveztük, augusztus végére világossá vált, hogy ezzel még várnunk kell egy kicsit. Az egyik fő ok, hogy a dobosunk két héttel ezelőtt kilépett a zenekarból – így az akváriumos koncertünk nem a mi, hanem egyedül az ő búcsúbulija lesz.

Fehér Gábor: Még tárgyalunk egy német menedzsmentirodával, akik ugyan jó ajánlatokkal álltak elő, de leghamarabb csak jövő tavasszal tudnának velünk foglalkozni. Folyamatosan levelezgetünk a németekkel: az egyik elképzelés, hogy tavasszal egy underground stílust képviselő, nagyobb zenekarral indulnánk másfél hónapos turnéra, mint előzenekar. De mondjuk volt már rá példa Németországban, hogy előzenekarként indultunk, és aztán később cseréltünk. De ez a jövő. Most bejött ez a tagcsere, és dobost kell keresnünk. Gondoltunk már arra is, hogy feldobunk egy hirdetést a Facebookra, ahol a felhasználók egy videóval tudnának jelentkezni. Fontos, hogy olyan embert találjunk, aki emberileg is passzol a csapatba.

Bohemian Betyars Forrás: Facebook

SZ. L.: Na meg olyat, aki szívesen utcazenél az egyik napon, majd játszik 15 ezer ember előtt Spanyolországban egy másikon.

F. G.: És a legfontosabb, hogy szabad legyen, mert van, hogy mindössze egy hónapig keresel pénzt, aztán hosszú ideig semmi. Nekünk viszont az élettapasztalat miatt ez így is megéri.

A németországi menedzsmenttárgyalásoknak mekkora szerepük van/volt a maradásban?

F. G.: A német közvetítőirodának nem volt köze a költözéshez – már a tárgyalások megkezdése előtt meghoztuk a döntést. Fiatalok vagyunk, nekünk még simán belefér, hogy eltűnjünk egy évre. Elsősorban a kalandvágy hajt minket, emellett Berlinben rengeteg az ismerős, a város élhető, az általunk képviselt zenei stílus pedig szintén nagyon népszerű odakint, így nem lenne nehéz dolgunk.

SZ. L.: Illetve szeretnénk csinálni egy kislemezt. Így, hogy tagváltás lesz, továbbá a trombitásunk sem jött volna velünk, a nyár végére eleve nem tudtuk összehozni – tehát ősszel maradunk, és néhány koncert mellett stúdióba vonulunk. Kell az új dal, na meg egy kis pihenés is, mert a rengeteg turnézás felőrli az életünk "művészi oldalát". Régóta nem tudtunk közösen leülni, hogy az újdonságokra fókuszáljunk, lejárjunk próbálgatni, dalokat írni, mondjuk két hétig.

Magyar szöveggel hogy lehet meghódítani a világot?

SZ. L.: Aki először hall minket – még a magyarok is – sokszor mondják, hogy a hangosítás miatt nem értik a szövegeket, de a zenénk és a hangulat elviszi a hátán a dolgot. Spanyolországban nagyon sok rajongónk van, amit nem is értek. Éneklik a szövegeket, hablatyolva végigéneklik, és ez nagyon jólesik.

Talán azért, mert a ti zenétek alapvetően nem szövegcentrikus… néhány kivételével.

F. G.: A dalaink alapvetően a bulizásról szólnak annak, aki először jön koncertre. Minél többször hall minket az ember, annál jobban beleássa magát a szövegeinkbe is.

SZ. L.: A Betekintő című dalra vagyok a legbüszkébb. Ez egy komor dal: amikor felkerültem Pestre, egy sötét lyukban laktunk, nem volt pénzem, mi több, majdnem egy évig depresszióban éltem – mindez ebben a számban kifakad. Úgy döntöttem, leírok minden gonoszságot, ami bennem van; és bár az eredmény egy elég súlyos és nehéz szöveg, de egyszer ilyet is kellett írni. A bulis dalokba is sokszor csempészünk egy kis sötétséget: függetlenül attól, hogy ultravidáman adjuk elő. Ha a szövegeink mögé nézünk, meg lehet találni bennük a sötét oldalt is.

Miért pont a folk? Mindenkinek népzenei múltja van?

F. G.: Mátéval együtt néptáncoltunk egészen kiskorunktól, körülbelül 17 éves korunkig – innen ered az a szokás is, hogy néptáncolunk a koncerteken. Ettől mindig teljesen szétmegy a közönség: oké, hogy itt megy a csuhogatás, de amikor ki is megyünk a színpadra, és elkezdünk szétverni mindent, akkor azon óriási hasadások vannak.

SZ. L.: Nekem nem volt különleges kötődésem a népzenéhez, azon kívül, hogy apukám és én is hallgattam sokat – inkább a feelingje volt az, ami megfogott. Én alternatív és keményebb gitárzenéken nőttem fel, de minden zenei műfajt tudtam értékelni. Ha mindenki népi kultúrával jön, egy sokkal autentikusabb népi zenekar lennénk, nem biztos, hogy ennyire eklektikus lenne a zenénk.

Értem, hogy fiatalok vagytok, és belefér még, ha nem feltétlenül tömött pénztárcával jöttök haza egy koncertről. De gondolom a cél mégis az, hogy elérjétek azt a szintet, amikor megtudtok élni a művészetetekből? Az pedig nem az, hogy az utcán örömzenélek…

SZ. L.: A legtöbb visszajelzés az utcazenélés során érkezik. Megáll-e, élvezi-e... az utca az egy teljesen más hangulatot ad. A fesztiválon biztos ott lesznek, még ha nem is ismernek, mert az ő fejükben az van, hogy "biztos jók, ha már fellépnek itt, mindenhova ki van írva a nevük".

F. G.: Lelkileg nehéz. Fel kell dolgozni, hogy az egyik nap még én vagyok a legnagyobb király – ingyenpia, több ezer ember –, aztán másnap meg az utcán zenélünk, ahol néha beledobnak egy kis aprót, néha nem. Kihívásnak tekintjük: vajon az utca népét is meg tudjuk fogni? Egy véletlenül arra sétálót eljuttatni odáig, hogy végül vegyen egy lemezt, és táncoljon velünk egy órát.

SZ. L.: De visszatérve a kérdés lényegére, persze, ki ne szeretne. Azonban magán az embertípuson is múlik, hogy tud-e egy átlagos zenéből is nagy pénzt kaszálni. Aztán van, aki nem ért hozzá: akkor a legjobb zenét is csinálhatja, sosem fogják észrevenni.

Bohemian Betyars Forrás: Facebook

Mi alapján választjátok ki, hogy most hova álltok ki az utcára zenélni?

SZ. L.: Leginkább a turistavárosokat nézzük, nyilván aszerint, hogy hol vannak a legtöbben – általában ott lehet a legnagyobb bulit csinálni.

F. G.: Meg ami épp útba esik. Például, ha nekünk le kell jutnunk Ibizára, akkor Dél-Franciaországon megyünk keresztül. Nizza jól hangzik, sok a turista, oké menjünk. Egy óráig keressük a parkolóhelyet, sétálunk a városban, és vagy találunk egy megfelelő helyet, vagy csatlakozunk más zenészekhez.

Akkor a ti turnétok egy igazi „kultúrsokk”, nem igaz?

SZ. L.: De! Pont most gondoltam rá, hogy mintha egy éve jártunk volna Londonban, és hirtelen rájöttem, hogy az még egy fél éve sem volt. Aztán néha eszembe jut, mennyire szívesen zenélnék Barcelonában, aztán belém nyilal, hogy ebben az évben már háromszor voltunk ott. Alig fél éve volt, hogy Spanyolországon és Franciaországon át Dublinban léptünk fel a Tankcsapdával, aztán hazafelé még útba ejtettük Londont és Amszterdamot is. Annyira összemosódtak már az élmények, hogy minden nagyon réginek tűnik. Amikor egy hónapod van otthon a következő turné előtt, tényleg nem tudod, mennyi idő is telik el.

Jártatok már többször Ibizán is. Ez végképp kakukktojás. Hogy kerül a folk-punk az elektronikus zene központjába?

F. G.: A múlt évben Ibizára csak utcazenélni mentünk – de ha már arra jártunk, vettünk kompjegyeket is, sosem lehet tudni. Sajnos csak egy napunk volt, de azt igyekeztünk aktívan tölteni: a komp reggel 6-kor érkezett meg, majd miután kartonlapokon aludtunk a parton, biciklit béreltünk, körbenéztünk, és elmentünk egy híres hippipiacra. Este 9-től zenéltünk két órát, majd 30 perc alatt megittunk egy üveg whiskyt, és hajnalig buliztunk. A kompunk pedig reggel 10-kor indult vissza. Voltunk viszont fesztiválon is ott. Van azért Ibizán egy széles undergroundréteg, akik szeretik a világzenét – ezen a fesztiválon speciel 5-6 ezer ember volt. Sikerült nagyon jó kapcsolatot szereznünk egy spanyol booking irodához, ők szervezik az összes hasonló fesztivált nekünk.

SZ. L.: Ez a fellépés különleges alkalomnak számított azért is, mert a szervezők elmondása szerint másodszor volt a szigeten élőzenei fesztivál, Ibizán a technóé a főszerep. Nagyon kedvesen invitáltak minket jövőre is – ez meg természetesen nagyon jól esik.

És a Tankokkal hogy jött a közös turné?

SZ. L.: Az hívott el minket, aki a Tankcsapda külföldi koncertjeit szervezi. Bár később kiderült, hogy fizetni nem nagyon tud, semmiképpen sem akartunk kihagyni egy ilyen lehetőséget. Éppen turnén voltunk mi is, így amit abból kerestünk, saját költségen összedobtuk, hogy felléphessünk velük, így útba ejtettük a turnén Dublint is. Azért az elején nehezen indult be a tank-közönség, a végére viszont úgy éreztük, hogy nem csak mint "előzenekarocska" tekintettek ránk, akiken a hátsó pultban szokás sörözni – jöttek, és velünk együtt részei voltak a bulinak.

A Tankcsapda is megnézte a bulitokat?

SZ. L.: Mikor megérkeztek, még csak be sem néztek a sátorba; azonban miután letudtuk a koncertet, és elkezdtünk iszogatni a backstage-ben, ők is beszálltak.

F. G.: Először csak én dumálgattam a Mátéval, és aztán bekapcsolódott Fejes. Olyannyira jól éreztük magunkat, hogy később a debreceni koncertünkre lejöttek megnézni minket.

A menedzseretek külföldi vagy magyar?

F. G.: Nincs menedzserünk. Koncertszervezőnk van, meg külföldi bookingügynökségek. Eddig totál önerőből ment az egész, főleg Máté munkáját dicséri, ő végzi a menedzseri munka nagy részét, a koncertjeinket pedig Héra Dani intézi itthon. Viszont ahhoz képest, hogy négy-öt éve zöldfülűként kezdtük, beletanulgattunk a dolgokba.

SZ. L.: 17 évesek voltunk Mihályfi Máté gitárossal, amikor összerántottuk a bandát a gimiben. Ahhoz képest ez egy óriási sikersztori nekünk, és reméljük, ez még bőven nem a vége. Sőt, ha minden jól megy, most kezdődik csak igazán...

Bohemian Betyars Forrás: Buday Mátyás - Facebook

Akkor most az ősz a dalírásé. Lesz lemez is?

SZ. L.: A rövid távú terv egy jó kislemez, a hosszú távú meg egy jó nagylemez. (Az előző lemezről itt írtunk.) Utólag nézve vannak hiányérzeteim a második lemezzel kapcsolatban: mivel önerőből csináltunk mindent, elkövettünk néhány hibát. Ha a lemez kárán is, mindenképpen remek tanulópénz volt. Most egy olyan albumot szeretnék kiadni, amihez nem kell hozzátennem, hogy „oké lett, de azért gyere el élőben is”. Akkor lesz nagylemez, ha megérik a „gyümölcs”.

F. G.: Az első számú feladat viszont jelenleg, hogy új dobost találjunk – tehát, ha bárki úgy érzi, hogy szívesen kipróbálná magát, és be tudna illeszkedni a csapatba, mi szívesen megnézzük.

A vállalkozó kedvű kollégák és érdeklődők ma este az Akváriumban belenézhetnek milyen egy betyáros buli. Ők igyekeznek méltóképp búcsúztatni barátjukat: nosztalgiázva, de vidáman. Az utolsó közös klipjük is épp ennek a korszaknak lezárására készült. Ilyen volt a bohém betyár élet első korszaka: