Az új albummal állít emléket egykori billentyűsének a Pink Floyd

Húsz év kihagyás után november 10-én új stúdióalbummal jelentkezett a Pink Floyd, emléket állítva ezzel a 2008-ban elhunyt Richard Wright billentyűsnek.

A korai Pink Floyd

A legendás zenekar története 1965-ig nyúlik vissza. Roger „Syd” Barrett (gitár), Roger Waters (basszusgitár) és David Gilmour (gitár) egy cambridge-i középiskolában ismerkedtek meg, a kamaszkori barátság pedig a korszak „beat boomjának” hatására hamarosan rockzenekarrá nőtte ki magát. Csatlakoztak a Richard Wright (billentyűk), Nick Mason (dob) és Bob Klose (gitár) által vezetett Sigma 6-hez, és megalapították az eredetileg Tea Setnek keresztelt bandát, amelynek névváltoztatása csupán egy vicces véletlennek köszönhető: amikor egy rendezvényen egy másik formáció is fel akart lépni ezen a néven, Barrett The Pink Floyd Soundnak nevezte el a zenekart két blueszenész, Pink Anderson és Floyd Council után.

Röviddel az első nagylemezük felvételeinek megkezdése előtt Klose otthagyta a zenekart, és fényképésznek állt. Az 1967 augusztusában megjelent a The Piper at the Gates of Dawn, amely meghozta az átütő sikert. Az album dalai – amelyeket túlnyomórészt Barrett írt – jól ötvözték a brit pszichedelikus rock és eklektikus zenei elemeket a szürreális, gyakran a folklór hagyományaiból építkező dalszövegekkel. A felvételek során a korban egészen új technológiákat alkalmaztak. Ezalatt a zenekar Jimi Hendrixszel turnézott, ezzel tovább növelve a népszerűségét.

A két Roger kiszáll

Ahogy egyre sikeresebbek lettek, a turné okozta stressz és a mérhetetlen LSD-fogyasztás megbosszulta magát Barretten: viselkedése egyre kiszámíthatatlanabbá vált, mentális állapota olyannyira megromlott, hogy távoznia kellett a zenekarból. A Shine on You Crazy Diamond búcsúztató, és egyben tisztelgés barátjuk előtt, aki később még két szólólemezt adott ki, The Madcap Laughs és Barrett címmel.

Ezt követően a banda végleg szakított a pszichedeliával: a három dalszerző, Waters, Gilmour és Wright stílusának elegyedése egy egyedi, letisztultabb hangzást eredményezett, ami még feljebb emelte őket a korszak legendás rockzenekarainak sorában. Ebben az időben készült az a két album, melyet sokan a Pink Floyd története legjobbjainak tartanak: a The Dark Side of the Moon és a Wish You Were Here.

A korszak azonban, a sikeres kezdet ellenére, egyben hamarosan az együttműködés végét is jelentette – Waters egyre kisajátítóbbá vált a zeneszerzés és a szövegírás terén. A tagok között feszülő ellentét végül 1985-ben Waters kilépéséhez vezetett, aki „kreatív időpocsékolásnak” nevezte a zenekart, majd egy évvel később, amikor a banda új album felvételébe kezdett, beperelte exzenésztársait a Pink Floyd név törvénytelen használatáért (az ügyet végül peren kívüli megegyezés zárta le).

Bár ennek már 29 éve, az ellentétek azóta sem csillapodtak, sőt sokan nincsenek is tisztában azzal, hogy Waters már nem tagja a zenekarnak – legalábbis erről árulkodik az általa nemrégiben megosztott, igencsak ingerült Facebook-közlemény:

„Mostanában sokan érdeklődtök Laurie-nál, a feleségemnél arról, hogy állunk a lemez munkálataival. Nem egészen értem, nekem ugyanis semmiféle albumom nem készül megjelenni; ellenben David Gilmournak és Nick Masonnek igen, „Endless River” címmel. 29 éve otthagytam a Pink Floydot, semmi közöm sem hozzájuk, sem a szerepléseikhez, sem pedig az „Endless River”-hez. Ezt azért nem olyan nehéz felfogni!”

Amikor 1993-ban David Gilmour, Rick Wright és Nick Mason a Britannia Row és az Astoria stúdiókban vették fel a Division Bell című számot, néhány, a helyszínen improvizált dalt is rögzítettek – ez az alkalom szülte végül az 1994-es, szintén Division Bell névre hallgató nagylemezt.

Endless River

Wright bár zeneszerzőként kevésbé volt tevékeny, játékának meghatározó szerepe volt az együttes pszichedelikus hangzású, főleg billentyűs hangszerekre épülő zenei világának megformálásában. A Time és az Echoes azon kevés dalok közé tartozik, amelyekben vezető énekesként is hallható.Tavaly Gilmour és Mason ismét kezükbe vették a felvételeket, hogy a 2008-ban rákbetegségben elhunyt Wright emlékére új albumot jelentessenek meg, elérhetővé téve a rajongók számára azon „utolsó session” gyümölcsét, amikor még mindhárman együtt hallhatók. A The Endless River dupla lemezes kiadvány alapját a már meglévő, nagyjából 20 órányi felvétel adja, amelyhez az együttes új elemeket tett hozzá, bizonyos részeket pedig újra rögzítettek, kihasználva az azóta sokat fejlődött stúdiótechnológiát.

A pár napja megjelent album munkálataiban David produceri szerepet is betöltött, Phil Manzanera (a két évtizedes szünet után, 2001-ben újraalakult Roxy Music gitárosa), valamint Andy Jackson mellett, aki 1980-tól vezette a Pink Floyd albumainak felvételeit. A dalok többsége instrumentális, ez alól kivételt képez a Louder Than Words, amelyhez az angol írónő (és egyben Gilmour felesége), Polly Samson írt dalszöveget.

Pink Floyd az Endless River stúdiómunkálatai közben. Forrás: Warner Music

A Louder Than Words október 13-án először szólalt meg a BBC Radio 2-n, Chris Evans műsorában. David Gilmour a következő részletekbe avatott be minket a dal keletkezésével kapcsolatban:

“A Louder Than Words zenéje még abból az időszakból származik, amikor mindhárman együtt játszottunk az Astoriában. Rick különleges játéka emlékeztet igazán arra, hogy csak akkor tudjuk, hogy mink volt, amikor elveszítjük. Mikor nekiláttunk az új lemez munkálatainak, megkértem Pollyt, hogy írja meg erre a dalra a szöveget. Ő azt mondta, ahhoz, amit együtt játszottunk, nem kellett szöveg, érdekesebbnek találta az instrumentális verziót. Végül aztán mégiscsak megírta ezt a szöveget, ami azt hivatott kifejezni – szerintem gyönyörűen –, hogy amikor Nickkel és Rickkel hárman együtt zenélünk, annak olyan varázsa van, amely hangosabb a szavaknál.”

A lemez megjelenésével egy időben pedig napvilágot látott a dal klipje is. Po Powell rendező és stábja a kisfilm nagy részét a Kazahsztán és Üzbegisztán határán található, fokozatosan kiszáradó Aral-tó maradványainál forgatta. A rendezőnek az ihletet egy fotó adta, amelyen rozsdásodó hajók láthatók a homokban, ott, ahol valaha a tavat tápláló folyó folyt. „Szürreális és sokkoló kép arról, hogy az emberi hozzá nem értés hogyan járul hozzá a környezeti katasztrófákhoz – mondja Powell. – A folyó az eredeti méretének 10 százalékára csökkent, tönkretéve a halászatot és ezzel teljes városokat."

A forgatás körülményei sem voltak hétköznapiak. „18 órát utaztunk, a hajókat egy kétórás, a régi folyó medrében haladó göröngyös úton lehet megközelíteni. Esett a hó, mínusz 10 fokos hideg volt, és 20 mérföld/órás (kb. 32 km/h) szél fújt. Naponta pár órát sütött a nap, és akkor úgy dolgoztunk, mintha az életünk múlna rajta!” – meséli a rendező.

A Louder Than Words nagy eséllyel a Pink Floyd utolsó kislemeze és klipje lesz. „Nem hiszem, hogy másképp fog történni – mondja David Gilmour. – Minden, ami érték, rajta van a The Endless Riveren. Folytatni a lemezt azt jelentené, hogy a második legjobbat készítjük, ami nekem nem elég."