Út a felnőtté válásig - interjú a Hooligans zenekar tagjaival

Úttörő fiúkból öltönyös rockerek - az elmúlt 18 évről beszélgettünk a Hooligans tagjaival, Kiss Endivel, Tóth Tibivel és Késmárki Zsolttal.

A zenekar a szakadt pólót pingvinre cserélte, és egy szimfonikus koncerttel ünnepelte, hogy nagykorúvá vált. A koncert után sikerült beszélgetni velük az elmúlt tizennyolc évről. Nos, nem múlik semmi a keménységen, hiába a rockzene, lelkileg nem olyan kemények a srácok. Még nem nőttek fel. De hát nem lehet valaki egyszerre rocksztár és felnőtt is, a kettő együtt, mint tudjuk, nem mindenkinek megy.

A Hooligans 18 éves, de már korábban is zenéltetek együtt. Mióta pontosan?

Kiss Endi: Egészen gyerekkorba kell visszamenni. Harmincnyolc éve zenélünk együtt a Tibivel, alsó hangon. Óvodás korunkban alakultunk meg, akkor lettünk zenészek.

Tóth Tibi: Az első fellépésünk az úttörőházban volt, még Szerencsen, nyolcévesek voltunk. Szekérrel vittük a felszerelést a fellépésre. Vagy talicskával?

A Hooligans tagjai és barátjuk, Haraszthy Zsolt. Forrás: Hooligans

A Hooligans első igazi fellépésére már nem szekérrel mentetek. Hol volt az első igazi Hooligans-koncert?

Endi: Huszonkét évvel ezelőtt költöztünk fel Budapestre. Akkor még a Dance nevű zenekarban játszottunk. Amikor feloszlott, akkor csináltunk egy olyan koncertet, ami annak a formációnak a temetése volt, de egyúttal a Hooligansnek a születése. Ez volt tizennyolc évvel ezelőtt, de a Hooligans első igazi koncertje, ha így nézzük, akkor az a Riff-Röff nevű szórakozóhelyen volt Budapesten, a XI. kerületben, a Fehérvári úton.

Az első videoklip forgatása meghatározó dolog egy zenekar életében. Milyen emlékeitek vannak arról a napról?

Tibi: Az igazából egy nagy baráti összejövetel volt, a Paradicsom dalunk klipjét forgattuk, és Indiántól kezdve a mai napig kitartó barátaink is szerepelnek benne. Csak azóta megöregedtek, férjhez mentek, megnősültek.

Endi: Csak mi tartjuk a frontot.

Bár több lemezetek is megjelent, az igazi nagy áttörésre várni kellett 2003-ig. Abban az évben adtátok ki a Szenzáció című albumot. Mi történt addig?

Tibi: A Paradicsom elég nagy durranás volt, utána következett egy kis szünet. Akkor volt a diszkókorszak, és a gitárzenét tilos volt a rádiókban játszani. Jöttek az olyanok, mint a Fresh és a Kozmix, akik nem voltak rosszak, de abban az időben teljesen elnyomták a rádiókban a rockot. Egyszerűen tilos volt játszani.

Endi: Olyan dal, amiben gitár hangszer szólt, ki volt tiltva, be sem rakták a rádiók a műsortervbe.

Tibi: Emlékszem, ki akarták cseréltetni a gitárt szaxofonra. (nevetnek)

Kiss Endi és Tóth Tibi Fotó: Bielik István - Origo

De azért közben adtatok koncertet.

Tibi: Olyanok voltunk, mint egy alternatív zenekar, klubokban léptünk fel. Csak semmilyen médiafigyelmet nem kaptunk. Se televízióban, se rádióban nem szerepeltünk.

Anyagilag hogy bírtátok ezt az időszakot? Sokan elkezdenek azon gondolkodni, hogy munka mellett hobbizenészként folytatják. Nem volt sohasem olyan gondolatotok, hogy abbahagyjátok?

Tibi: A semmiből éltünk gyakorlatilag, de erre tettük rá az életünket. Mi hittünk benne, hogy sikerülni fog. Endit meg a nők tartották el.

A nők tartottak el?

Endi: Engem sose!

De piára azért mindig volt pénz...

Tibi: Nem voltunk mi olyan részegesek, mint amilyennek sokan gondolnak minket. Vagy te másként emlékszel magadra? (Endihez fordulva)

Endi: Én másként emlékszem. Te akkor költöztél fel, és egy csajjal laktál együtt, konszolidáltabb életformát éltél.

De legalább volt hol laknia.

Endi: De tényleg, a nőknek nagyon sokat köszönhetünk, minden irányból.

Tibi: Hát még ők nekünk! (nevet)

Fejtsük ki egy kicsit ezt a női témát!

Tibi: Egy: jó, hogy vagytok! A másik, például az akkori barátnőm és a szülei nagyon sokat segítettek. Tényleg az volt, hogy aznap akkor ettem először és utoljára, amikor mentem hozzájuk látogatóba.

A rajongótáborotok hatalmas, de volt olyan rajongó vagy épp olyan szituáció, ami kínossá vált, vagy pont az ellenkezője, hogy jó emlék kötődik hozzá?

Tibi: Vannak őrültek, akik lenn a ház előtt várnak, leveleket dobálnak, felcsengetnek. Vagy a Csipának telefont vesznek. Vannak ilyen hülyeségek. De olyan is van, hogy azelőtt ott állnak az első sorban, mielőtt megérkezünk a koncert helyszínére, és később mennek haza, mint ahogy mi szoktunk az előző napról. De nekik köszönjük nagyon, hogy ott vannak!

Vettek a Csipának telefont?

Tibi: Igen, hogy mindig el tudják érni.

Aztán csak jött az a siker...

Tibi: Mi azt érezzük, hogy megdolgoztunk ezért, nyolcéves korunk óta ezzel foglalkozunk. 2003-tól már mindenki mellénk állt, a televízió, a rádió is. Műsorokba hívtak, szinte mindennap játszottunk. Ez volt a célunk, tudtuk, hogy egyszer el fog jönni, csak egy kicsit későn jött. Nem egy összerakott zenekar vagyunk. Azok azt hiszik, mikor egy tehetségkutató műsorban szerepelnek, és párszor fellépnek az arénában, hogy ez lesz majd mindig. Pedig maga a televízió-műsor a sikeres, nem az ott fellépő együttesek. A műsor után, aki ügyes, az persze tudja folytatni, de a baj az, hogy elhiszik magukról, hogy ezentúl mindig nagyszínpadon fognak fellépni. Több pénzt szeretnének, mint amennyit ezzel a szakmával keresni lehet. A hosszú távú sikerért meg kell dolgozni.

Endi: Először is úgy kezdődik egy zenekar története, hogy a barátok és a haverok járnak el egy-egy koncertre. Ők átlátják a zenekar életét, építő kritikákat mondanak. Velünk voltak, vannak a nehéz pillanatokban, és a siker pillanataiban is, ami sokat jelent.

A dalszövegeket nem ti írjátok, viszont pontosan arról az életformáról szól, amit ti éltek. Belefolytok a szövegírásba?

Endi: Nem mi írjuk, de rólunk szólnak, akik írják, ismernek minket. Mi adjuk meg a témákat, régebben rendesen dalcímeket is mondtunk. Most már azért mi is kifogytunk belőle, így a tíz-tizenegyedik lemezünknél.

Fotó: Bielik István - Origo

Endinek és Csipának is vannak a zenekar mellett más projektjei is, ezt hogyan tudjátok összeegyeztetni?

Tibi: Nem tudjuk összeegyeztetni, én utálom, mert ide kellene az energiát fordítani, nekem ez a véleményem, egy zenekarral foglalkozzon az ember.

Mi erről a véleményed, amit a Tibi mondott?

Endi: Én ide koncentrálok, sőt én koncentrálok ide a legjobban a zenekarból, amióta megszületett. Nem zeneileg, mert azzal a Tibi támogatja az együttest, de rengeteget tettem magunkért. A Havasi Balázzsal közös projekt az teljesen más, az ottani szövegnek, éneknek semmi köze a mi zenénkhez.

Zsolti, milyen volt belekapcsolódni az együttes életébe?

2007-ben kerültem be a zenekarba, úgy, hogy korábban már helyettesítettem pár alkalommal Móricz Norbit, a Hooligans korábbi basszusgitárosát. Beilleszkedni egy olyan csapatba, ahol a 4 tagú zenekarból három gyerekkori jó barát, elég időigényes. Azt hiszem, túlléptünk hamar azon, hogy megszokjuk egymást, elfogadtuk azt, hogy ki milyen, és nagyon jó a hangulat a bandán belül. Persze az elején minden szívatáson keresztülmentem, amin csak lehetett, de ez így dukál.

A zenekar életében voltak nehéz pillanatok is, 2011-ben elhunyt a menedzseretek, Sipos Tibor "Cápa". Pont a tizenöt éves jubileumi koncert előtt. Hogyan álltatok fel a színpadra, milyen gondolatokkal és érzésekkel?

Tibi: Úgy, ahogy ő szerette volna. Nehéz volt persze, de olyan szempontból szerencsénk volt, hogy Maszler Laci vette kezébe a zenekart, aki velünk volt előtte is, és Cápával is dolgozott együtt korábban.

Endi: A családjától is azt a megerősítést kaptuk, hogy a koncertet mindenféleképpen valósítsuk meg. Ő is rengeteget dolgozott rajta.

Forrás: Hooligans facebook

Most egy újabb fontos lépésen vagytok túl, az első saját szimfonikus koncerten. Ki hangszerelte a Hooligans-dalokat?

Tibi: Werner Gábort kértük fel, hogy írja meg az átiratokat, kottákat. Mi útmutatást adtunk, hogy milyen jellegűre szeretnénk, és ő csinálta meg hozzá. De a dalainkhoz a lemezeken is rengeteg vonóst használunk. A koncerten sem veszített a rockos lendületből, mert nem akusztikus buli volt ez, hanem mi játszottunk rendesen, rockzenekarként, és a Magyar Virtuózok Kamarazenekar kísért minket.

Tibi, autodidakta módon tanultál meg gitározni. Ha már szimfonikusokkal léptetek fel, adja magát a kérdés: a kottáról olvasás megy?

Tibi: Az nem fontos, attól nem biztos, hogy jobb zenész lesz valaki, ha kitűnően tud kottát olvasni. Ha a hangok egymás után kellemesen csengenek, ha a fülnek kellemes, az a zene.

Mindig büszkék voltatok arra, hogy „huligánok vagyunk, lázadunk", akkor most hogy jött a komolyság?

Tibi: Mi a szimfonikus zenekarral is tudunk huligánok lenni.

Forrás: Hooligans facebook

Öltönyben?

Tibi: Egész pontosan frakkban voltunk mind a négyen, amit Herczeg Zoli barátunk készített. Mindenképpen meg akartuk adni a módját, mivel a Magyar Virtuózok Kamarazenekar játékához ez a minimum, ez már csak miattuk is jár!

Milyen volt vasalt ingben gitározni?

Tibi: Egy kicsit nehezebb volt, mint levágott ujjú pólóban, de a visszatapsolás után Endi és én már kicsit nekivetkőztünk, úgy azért kényelmesebb nekünk.

Endi: Ezeknek nincs jelentősége, ez olyan, mint a… rossz példát akarok mondani, de inkább nem mondom.

Milyen rossz példára gondolsz?

Endi: Nem azt mondom, hogy meguntuk a rockot, de a kalandozás az mindig mindenhol kell. Nőkkel akartam példálózni egyébként, hogy ha az embernek tízenpár éve van egy kapcsolata, attól függetlenül…

Forrás: Hooligans facebook

Attól függetlenül mi történik?

Endi: Attól függetlenül néha másfajta parókát vesz fel, átöltözik vagy beöltözik, vagy bevesz még valakit…Az a lényeg, hogy pont ezek a dolgok inspirálják az embert.

Otthon is ezzel a szöveggel védekezel, hogy inspirációért mentem a szomszédba?

Endi: Amúgy igen. Mi emberek ilyenek vagyunk, megunjuk a dolgokat előbb-utóbb, ezért van minden ilyen hülyén kitalálva.

Tibi: Ha már szélsőségekről beszélünk, akkor ott a lemezünk, amin countryszámok is vannak. Ezeket nem más írta, játszotta, mint a Mötley Crüe-nél, hanem mi. Nem szeretjük az olyan egysíkú rockzenét, mint amit egy Iron Maiden játszik. Lényegében bármelyik szám szólhat bármelyik lemezen, mert ugyanaz. Elég volt egy számot megírniuk, és az összes többi ugyanolyan lett. Persze ezzel nem szeretném megbántani az Iron Maiden-híveket, hallgatjuk mi is, csak mi jobban bírjuk a színes-változatos nótákat.

A Társasjáték című lemezetek is egy ilyen kalandozás?

Tibi: Igazából egy kedves barátunk, Éliás Gyula találta ki, ő javasolta, hogy miért nincs ilyen lemezünk, hiszen az alapokhoz hozzá sem kell nyúlni. Végül mégis minden alapot át kellett hangszerelni. Keményebb meló volt összehozni, mint egy rendes albumot, de szerintem megérte.

Forrás: Hooligans facebook

Ki tudtok emelni egyetlenegy kulcspillanatot a 18 évből?

Tibi: Én egy műsort emelnék ki, aminek nagyon sokat köszönhetünk, ez a Dalnokok Ligája volt. Ott lehetőség volt megmutatni magunkat minden fajta zenei stílusban, teret adtak a bizonyításra.

Endi: Ha belegondolok, a rosszra már nem is emlékszünk, ha volt olyan. Persze volt, mikor nem volt pénzünk még kenyérre sem, de huszonévesek voltunk akkoriban, nem nagyon számított. Rosszabb lenne, ha akkor lett volna jó minden és most lennénk ugyanabban a szituációban. Nagyon sok olyan koncert volt, amire mindig jó érzésekkel gondolok vissza, például Erdélyben a Szent György Napok fesztiválra. Igazából hatalmas nagy bulijaink voltak az évek alatt.

A huszadikra mit találtok ki?

Endi: Már tudunk egy-két dolgot, akkor lesz új lemezünk, továbbá megjelenik egy könyv a Hooligansről, amit a 15 éves jubileumra is szerettünk volna már. Többször be is harangoztuk, hogy megjelenik, de nem érezzük még ma sem teljesnek. Hála az égnek nincs olyan, amit ne lehetne megtenni a 20. szülinapunk kapcsán, úgyhogy szinte biztos lesz egy nagyon kerek turné.