A dolce vita hiányzik az életünkből

Szűcs Gabi a Cotton Club Singers egykori énekesnője szólólemezzel jelentkezett novemberben Tűsarkú lépteim címmel, amelyet az 50-es, 60-as évek életérzése inspirált. A dal 2015-re lehetőségként tekint, nem szeret versenyezni, sokkal inkább a saját zenei ízlését szeretné megmutatni. A januári koncertjén pedig még férjhez is megy a színpadon.

Mennyire érezted szükségét annak, hogy magyarul énekelj a szólólemezeden?

Eddigi zenei múltamban (Cotton Club Singers, saját dzsesszzenekar és produkciók) angol nyelven énekeltem, hiszen a swing, a dzsessz nemzetközi nyelve az angol. Amikor belevágtam az első olyan szólóanyagomba, ami a saját zenei világ kialakítását is jelenti, egyértelmű volt, hogy ezt magyarul szeretném megcsinálni, akkor is, ha ez a retrós műfaj igazán angolul szól jól. A tartalom viszont nagyon fontos volt számomra, ezért igen, fontos, hogy magyarul énekeljek. Arról nem is beszélve, hogy így sokkal több emberhez juthatok el, a zenei világom és a személyiségem is. Azt viszont nem tagadom, hogy meg kell küzdenem a nyelvvel, egyszerűen másképpen szól a hangom magyarul. Másképpen formálom a hangomat, a kifejezésmódra is jobban kell figyelni, egyszerűbbnek kell lenni.

Az albumon tényleg másként szól a hangod, úgy érzem, kicsit hiányzik belőle a rád jellemző füstösség és egyediség…

Én úgy gondolom, hogy ott van, szerintem felismerhető, és egyedi a lemezen is. Az igaz, hogy kevésbé füstös, azt hiszem, hogy ez azért is van, mert sokkal pörgősebbek ezek a dalok, nem nagy ívű dzsesszballadák, hanem popos, tempós nóták. Angolul énekelni nagyon más műfaj, ott sok minden belefér, ami magyarul egyszerűen nevetségesnek hatna. Nagyon kell közölni a szöveget is, erre figyelnem kellett, hiszen most minden szavamat értik, és minden szó fontos is. Alapból jellegzetes a hangszínem, most, hogy a koncertre próbálunk, sokat énekelem a dalaimat, nem is szeretném másképp.

Hogyan tudnád jellemezni az első önálló lemezedet?

Nagyon nehéz meghatározni, jellemezni ezt az anyagot. A tavalyi szólólemezem a Swinging Amy egy koncepció mentén haladt, átdolgoztuk Amy Winehouse dalait. Most arról van szó, ki vagyok én, milyen az ízlésem, milyen zenei hatások értek, előadóként mi áll nekem jól, és mit szeretnék elmondani a hallgatóknak. Összességében azt szoktam mondani, hogy ez a pop és a soul határán mozgó, néhol rockabillys anyag, az 50-es, 60-as évek zenei világából merít, azokat a fordulatokat, dallamosságot idézi, mindezt mai köntösben. Olyasmit szerettünk volna, mintha összegyúrnánk Amy Winehouse-t, Elisa Doolittle-t, Dusty Sprinfieldet és a 60-as évek Motown világát, főleg a lányzenekarokat. De hatott ránk, a szerzőkre a korabeli olasz és francia filmzene is. Összességében nagyon erős hangulatú lemez, ami együtt nyeri el az értelmét.

Forrás: 1G Records

Ez a "retrós", 50-es, 60-as évek életérzése mennyire része a hétköznapjaidnak?

Én nagyon nagy rajongója vagyok ennek a korszaknak. Nemcsak a zenéjét szeretem, de a filmjeit, a divatját, a nőideálját, a férfi-női viszonyt, amit persze csak a filmekből ismerek. Vonz az a női kép, ami kialakult bennem erről a korról, magabiztos, magukra adó és büszke csajok, akik épp akkor kezdtek el kiállni magukért. Én is ilyen vagyok, néha kemény, büszke, de alapvetően nőies nő, aki ezt szereti is hangsúlyozni. A „dolce vita” hiányzik az életünkből, én megpróbálom a mindennapjaimba becsempészni. Engem sosem látsz tornacipőben, nem azért, mert máson nem tetszik, hanem mert én tűsarkúban érzem jól magam… Mintha egy átalakulás lenne ez, megmagyarázhatatlan, hogyan alakul át az ember, ha ilyen zenét hallgat. A nap kisüt, valahogy megváltozik a fontossági sorrend is. Az élet szeretete lesz az első.

Mi jellemzi a mai nőket és a női-férfi kapcsolatokat?

Ó, bárcsak tudnám! Én azt látom magamon és a környezetemben is, hogy a nőknek ma rengeteg mindenre kell figyelniük. Sokszor nagyon kevés idejük marad csak úgy önmagukra figyelni, csak úgy egy kicsit lenni… Határozottabbak, céltudatosabbak is vagyunk, de tudom, mennyire vágyunk rá, hogy csak doromboljunk kicsit, mint egy cica. A kapcsolatok is nagyon átalakultak, sokkal kevesebb a titok férfi és nő között, mint amire szerintem szükség van ahhoz, hogy a szerelem és a tisztelet sokáig megmaradjon.

Ki az a sztár ebből a korszakból, aki a legmeghatározóbb számodra és aki inspirált?

Abszolút és egyértelműen Dusty Springfield. Imádom a dalait, dallamos, igazi dalok, verzével, refrénnel, vokállal és átitatva az amerikai hatással. Olyanok a dalai, mint egy James Bond-film betétdala. Mégis nagyon európai, nem mellesleg az egyik legdögösebb hangú fehér énekesnő. Minden lemezét imádom!

Egy ilyen hangulatú albumra szerinted mennyire fogékony a hazai közönség?

Nem tudom, igazából reménykedem benne, hogy megérzik, átérzik ennek a lényegét. Először is el kell, hogy fogadjanak engem egy másik műfajban, lesznek, akik most hallanak rólam először, mert sosem hallgattak dzsesszt. Aztán pedig meg kellene, hogy ismerjék ezeket a dalokat. Ha valaki ilyen sokáig vár arra, hogy magyar nyelvű lemeze legyen, nem azt tartja szem előtt, hogy mennyire lesznek fogékonyak rá, csak reméli, hogy így lesz. Nem fogom nagyon bánni, ha nem mindenkinek jön be, tudom, hogy ez merész lépés. A szerzők (Gátos Iván, Hegyi György, Valla Attila) szeretik, és jókedvvel csinálták, büszkék rá. A világban nagyon népszerűek azok az előadók, akik hasonlót csinálnak, de itthon ez még nem mindenkit ért el. Én csak szerettem volna megmutatni az én világom. A többi már a befogadókon is múlik. Nyitott szív és fül!

Indultál A dal 2015 műsorban az Úgysem felejtesz el című számoddal, mellyel bejutottál a legjobb harminc közé. Tényleg hiszel az Eurovízióban, vagy inkább PR-lehetőségként fogod fel?

Ez az első olyan anyagom, ami nem dzsessz, nem swing, az első, amin magyarul énekelek közel 20 év szakmában eltöltött idő után. Úgy éreztem, hogy nagyobb közönség előtt kell megmutatnom magam, hiszen ezzel a lemezzel átléptem a biztonsági zónámat, azt a közeget, ahol ismernek és szeretnek. A dal egy fantasztikus lehetőség erre, be tudok mutatkozni azoknak, akik egyáltalán nem hallottak még engem, és az, hogy ott lehetek a legjobb 30 dal között, nekem óriási élmény. Tudom, hogy egy jól sikerült produkciónak nagy a PR-értéke, szeretném, ha jól sikerülne a szereplés, mert akkor talán könnyebb utunk lehetne a zenekarral, hogy eljussunk az emberekhez, hogy koncerteken az egész albumot és zenei világot is megismerjék. Az Eurovíziót mindig is néztem, a nemzetközi show-t magát imádom. A szórakoztatóipar, a szó legjobb értelmében, számomra ezt jelenti. Tisztában vagyok vele, hogy nincs közös ízlés, ha zenéről van szó, én úgyis „fekete ló” vagyok a hazai mezőnyben, ezt is tudom. Alapvetően a hazai versenyre szerettem volna bejutni, Bécsen még nem gondolkodtam.

Forrás: 1G Records

Komoly szakmai sikerek állnak a hátad mögött, milyen érzés olyan előadók dalaival versenyezni, akiknek még lemezük sem jelent meg, vagy éppen kiestek egy tehetségkutató műsorból?

Egyáltalán nem gondolkodtam ezen. Beadtam 3 dalt a lemezről, és a legslágeresebb bejutott. A dal nem tehetségkutató műsor, nem kell bebizonyítani, hogy ki vagy, hanem egy általad szeretett nótát kell a lehető legjobb módon előadni. Rengeteg koncerttel a hátam mögött tudom, hogy vannak esték, amikor ez sikerül, vannak esték, amikor nem. Ismerem az előadók felét, kollégák vagyunk, ők is sok-sok éve járják az útjukat, egy cipőben járunk. Akiket pedig nem, azokkal pedig kollégák leszünk. Furcsa kicsit, de én egyáltalán nem érzékelem még ennek a „verseny” jellegét. Alapvetően nem is szeretek versenyezni, pláne nem foglalkozom azzal, hogy kikkel kellene.

Ez már a második szólólemezed, mióta kiléptél a Cotton Club Singersből, lehet, hogy már unod, hogy szóba kerül a volt együttesed, de a rajongók mégis onnan ismernek, alapító tagja is voltál a zenekarnak. Mi volt a váltás oka?

Nem baj, ha megkérdezik, mégiscsak 13 évig voltam oszlopos tagja az együttesnek, hatalmas sikereink voltak közösen. Egyszerűen elfáradtam kicsit, nem hajtott már annyira a vágy, hogy közösen énekeljünk, mint régen. Eljött a változás ideje, és jó sok gondolkodás, félelem és nyűglődés után végül így döntöttem. Lépnem kellett, mert szerettem volna a saját ízlésemet, a saját hangomat megtalálni.

Viszonylag hosszú idő telt el a lemez megjelenése és a bemutató között. Miért?

A lemez november végén jelent meg, a bemutató 2015. január 10-én lesz. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy ez a program színpadon is debütáljon. Meg kellett találnom azokat a zenészeket, akik ebben a műfajban is remekül játszanak, és egy teljesen új zenekart raktam össze. A műfaj miatt elengedhetetlen, hogy legyenek vokalisták, most két csodás lánnyal állok a színpadra. Ráadásul a lemezanyag mellett a közönség korabeli nóták feldolgozásait is hallhatja, egyszóval jó sok próba van mögöttünk. Gátos Iván billentyűkön, Gátos Bálint basszusgitáron, Nagy Ádám gitáron, Tiba Sándor dobon és Weisz Gábor szaxofonon kísér, Moravszki Enikő és Gőbölös Kriszta pedig énekestársaim a színpadon.

Mire számíthatnak azok, akik ellátogatnak január 10-én az Átrium Film-Színházba? Készülsz valami meglepetéssel?

Alapvetően egy nagyon jó hangulatú koncertre számíthatnak, csupa ismerős dallammal. Koncertshow-t szerettem volna, ami több, mint hogy eljátsszuk a lemez dalait. Kivetítővel készülünk, amit egy VJ élőben is lekísér vizuális effektekkel. Táncolni is fogunk a lányokkal, sőt egy adott ponton férjhez is megyünk a színpadon. Fantasztikus zenészek, jó zene, látvány, erre számíthatnak! Már az előcsarnokban rá lehet hangolódni erre a világra, pattogatott kukorica és vattacukor is lesz!