Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Október közepe óta látható a Ludwig Múzeumban az Anarchia. Utópia. Forradalom. című kiállítás, amelynek az a célja, hogy a címben megfogalmazott jelenségeket a közép-európai művészet 80-as évektől máig tartó időszakában megragadja.
A kurátor, Fabényi Júlia - aki egyben a Ludwig Múzeum igazgatója is - koncepciója a programszöveg szerint azt vizsgálja, hogy képes-e a művészet társadalmi változások elindítására, vagy csupán reagál azokra.
A legnagyobb teremben Jörg Schlick, Martin Kippenberger és Jonathan Mees munkáit állították ki, de a tárlaton helyet kaptak drMáriás korai képei – illetve SI-LA-GI Bocsánatkérés című munkája, amely az Utópia fejezet részét képezte, és a nemzetek bocsánatkérését vizionálta.
A művész a kiállítás ideje alatt módosítást hajtott végre saját műalkotásán: december 18-án a videodokumentációt végző Jávor Istvánnal együtt SI-LA-GI (polgári nevén Szilágyi Szabolcs) meglátogatta a kiállítást, és saját művére, illetve közvetlen környezetére festékszóróval felírta az UTOPIA és REVOLUTION szavakat. Összefújta festékkel a falat és saját műalkotását.
Azóta a mű ebben a módosított formájában látható a kiállításon.
Fabényi Júlia felszínes vandalizmusnak tartja az akciót.
A kurátor és igazgató kérdésünkre elmondta: „A kortárs képzőművészetben léteznek példák arra, hogy a művész intézményi kritikáját vandalizmus formájában fejezi ki. A narcisztikus önkifejezés része/igénye az azt követő bulvárhírverés. A hiteles akcióművészet esetén ezt a kritikusok, szakemberek tudomásul veszik, és a mű vagy alkotás részeként tekintik. De csakis akkor lehetséges, ha az akció tényleg hiteles, a művész megfelelően fogalmazta meg a problémát és adott rá választ.”
Nem világos, hogy ha Fabényi Júlia vandalizmusnak tartja az akciót, miért hagyja mégis a múzeum falain, mint műalkotást. Az igazgató erről azt mondta: „SI-LA-GI akciója a maga szerencsétlen didaktikájában is árulkodó a felszínességét illetően. Természetesen mi nem akcióval választottuk be a művet, és a művész vandalista eljárásával a mű szerencsétlen módon károsult, sekélyesebb lett, de nem annyira, hogy indokolta volna az azonnali eltávolítását.”
SI-LA-GI az akció dokumentációját közzétette a Facebookon, amihez az alábbi programszöveget mellékelte:
Az Anarchia. Utópia. Forradalom. című kiállításon megvalósított, a kiállítás témájához, illetve elvárható szellemiségéhez kapcsolódó akciómhoz szeretnék pár gondolatot, információt hozzáfűzni és megosztani.
1. Akcióm nem a Ludwig Múzeum, és nem alkotótársaimmal és alkotásaikkal szembeni művészeti megnyilvánulás!Mivel a szöveg több kérdést is felvet, megkerestük SI-LA-GI-t, hogy az akciójáról érdeklődjünk. A művész szerint az átfestéses akció egyrészt figyelemfelhívás a kiállítás témája és a megvalósítás szellemisége, valamint a kiállított munkák közötti ellentmondásra. „Olyan alkotások kerültek bemutatásra, amelyeknek sem tartalma, sem forrása semmilyen formában sem kapcsolódik a kiállítás tematikájához.”
Vagyis SI-LA-GI szerint a kiállított művek és a kiállítás módja nem elég forradalmi.
A művész konkrét példákat is említett: Jörg Schlick kisméretű nonfiguratív bronzszobrait és színes tábláit, Hans Kupelwieser porszórt alumíniumszobrát és fotogramját, illetve "drMáriás egy egész termet megtöltő festményeinek sokaságát".
SI-LA-GI további kritikát is megfogalmazott. Szerinte a koncepció alapvető hiányosságokkal küzd:
„A kiállítás még felületesen sem foglalkozik kulturális, szexuális és politikai forradalmakkal vagy az anarchiával. Érthetetlen módon nincsenek jelen a kiállításon olyan művészek, akik munkásságának lényegi részét képezi a szabadság határainak, akár anarchista eszközökkel történő tágítása, például StAuby, Mécs vagy az osztrák akcionisták.”
A művész szerint alkotása és akciója „többféleképpen továbbgondolható, valamint a kiállítás kritikáján túlmutató felvetéseket is tartalmaz, az utópia és a forradalom egymáshoz való viszonyától kezdve az egyéni szabadság megvalósításáig”.
SI-LA-GI szerint a kiállítás elhibázott koncepciója megkerüli a valós problémákat, „feltehetően azért is, mert a valódi problémák túlmutatnak a művészet határain. Az egyéni szabadság, a művészet szabadsága, a művészek szabadsága vagy az alkotói szabadság, illetve a társadalmi elvarásokhoz és történésékhez való viszonyulásról szóló diskurzus lehetett volna az elvárható eredménye a kiállításnak, amennyiben Fabényi Júlia nyitottabban és bátrabban áll a kurátori feladathoz, illetve a kiállítás eredendő szellemiségének jegyében készült akciómhoz.”
Ugyanakkor SI-LA-GI értékeli Fabényi viszonyulását az átfestéses akcióhoz, mert „bár nem kedveli, mégis elfogadja, így a kiállítás részeként kezeli az illegálisan megvalósított munkát”.
Az akcióról Fabényi Júlia elmondása szerint a múzeumnak nem volt előzetes tudomása. „Amikor SI-LA-GI befejezte az akcióját, sürgősen távozott, a kollégák haladéktalanul értesítették a biztonsági szolgálatot. Mivel szerencsés módon más mű nem sérült, nem volt szükséges további lépéseket tenni” – mondta az igazgató.
SI-LA-GI elmondta, hogy már a kiállítás megnyitója után hangot adott kritikai véleményének, amit Fabényi „részben elfogadott”, az átfestéses akció után pedig közleményt küldött a Ludwig Múzeumnak.
Az akció videodokumentációja illegálisan készült, hiszen a múzeum nem adott engedélyt a mozgóképkészítésre, ráadásul Fabényi beszámolója szerint fel is szólították arra Jávor Istvánt, hogy ne videózzon.
„2014-ben egy ilyen típusú 'akció' se nem forradalmi, se nem akcionista attitűd, egyszerűen infantilis vandalizmus"
- állítja Fabényi Júlia. "SI-LA-GI az a művész, akinek műveiben gyakran felbukkannak érdekes gondolatok, ezt intuitíve alkalmazza, de sajnos utána a kifejtés és képzőművészeti megvalósítása nem vezet mélyebb eredményre” – mondta a Ludwig Múzeum igazgatója arról a művészről, akinek művét ő válogatta be a kiállításra.
A műtárgy egyébként SI-LA-GI tulajdona, a biztosítótól erre kártérítés nem követelhető. „A kiállítás zárását követően ebben a formában kapja vissza, illetve a múzeum részéről a fal helyreállításának felmerülő költségeit meg kell térítenie.”
SI-LA-GI szerint viszont nem lett semmi értelmetlen módon tönkretéve, ezért nem is beszélhetünk vandalizmusról: „Egy erőteljes, szép alkotás keletkezett, amely szellemi és fizikai frissességet, életet és gondolatokat visz egy halott kiállítótérbe.”
