Így került Miki egér Auschwitzba

A Mausban a zsidók egerek, a németek pedig macskák. Art Spiegelman több mint tíz évig dolgozott főművén, amely egyszerre forradalmasította a képregény világát és a holokausztirodalmat. A könyv nemcsak a túlélők borzalmas emlékeit mutatta be, hanem a következő generáció átöröklött traumáit és irracionális bűntudatát is. De szabad-e a népirtást állatmeseként ábrázolni?

Az 1991-ben befejezett Maus az első képregény, amelyik megkapta a Pulitzer-díjat. Nem véletlenül: a 300 oldalas műnek hatalmas szerepe volt abban, hogy a képregényről ne csak Superman vagy Garfield jusson az emberek eszébe, hanem egy önálló művészeti forma, amely akár történelmi traumák feldolgozásában is élen járhat.

A Mausban a zsidók egerek, a németek pedig macskák Forrás: Wikipedia

A „graphic novel” kifejezés részben a Maus sikere nyomán terjedt el az angol nyelvű sajtóban, hogy elhatárolja a hosszabb, irodalmi igényű alkotásokat a rövid sztorikból álló, szórakoztató célú „comic book”-tól. Magyarul, jobb híján, mindkettőt képregénynek hívjuk.

Önterápia volt a számára

A lengyel zsidó családba született Art Spiegelman már a háború után született, és New Yorkban nevelkedett, de Auschwitz egész életére rányomta a bélyegét. Hatévesen elhunyt bátyját sosem ismerte. Szülei ugyan túlélték a haláltábort, ám édesanyja később öngyilkos lett, apja pedig sokáig nem volt hajlandó beszélni a történtekről.

Amikor sok évtizedes hallgatás után mesélni kezdett, a fia magnóra rögzítette beszélgetéseiket, és ezek alapján vágott bele a holokauszt megrajzolásába.

Spiegelman számára ez önterápia és személyes küldetés volt Forrás: AFP/Bertrand Langlois

A történetet 1980-tól kezdte fejezetenként publikálni egy amerikai képregénymagazinban. Spiegelman számára ez elsősorban önterápia és személyes küldetés volt, nem számított lelkes fogadtatásra. Arra pedig végképp nem, hogy a következő 11 évét ezzel a történettel fogja eltölteni.

"Én és az egereim nem voltuk sikerhez öltözve. Őszintén szólva azt hittem, csak a halálom után fogják majd igazán olvasni"

- árulta el pár éve Spiegelman egy rádióban.

Sokaknál kiverte a biztosítékot

A szerzőnek azonban csalódnia kellett, hisz a Maus-t már évekkel a lezárása előtt hatalmas érdeklődés övezte. A rajongók mellett kemény kritikusokból is akadt bőven. Voltak, akik úgy látták, hogy a populáris forma eleve lealacsonyítja a történelmi tragédiát, a legnagyobb vitát azonban a mű sajátos emberábrázolása váltotta ki.

Spiegelman ugyanis különböző állatokként rajzolta meg az egyes népeket: A zsidók egérként, a németek macskaként, a lengyelek disznóként, az amerikaiak kutyaként, a franciák pedig békaként jelentek meg a képregény lapjain.

Borítékolható volt, hogy ez a megoldás sokaknál kiveri a biztosítékot. Szerintük Spiegelman épp a holokauszt legfőbb tanulságát tévesztette szem elől, amikor a biológiai táplálékláncba ágyazta be a borzalmakat. Hiszen a II. világháborúban nem különböző fajokról és genetikailag kódolt küzdelemről volt szó: az emberiség saját magán, szabad akaratából követte el a mérnöki precizitással megtervezett népirtást.

A történelem mint álarcosbál

A Maus azonban csak első ránézésre kokettál a rasszizmussal. Ha jobban megnézzük, épp a mindennapjainkba belopakodó előítéleteknek tart görbe tükröt.

Az állatok provokatív szerepeltetése arra mutat rá, hogy a pusztító sztereotípiák miként égnek bele észrevétlenül a magunkról és másokról alkotott képünkbe. A felkínált, kikényszerített szerep végérvényesen az identitás részévé válik.

A mű többször is bepillantást enged eme kíméletlen össztársadalmi álarcosbál színfalai mögé. Olykor a bujdosó vagy áruló szereplők rejtik kilétüket idegen állatmaszkok mögé.

Az egyik kulcsfejezet pedig azt is felfedi, hogy nincs itt szó semmiféle állatokról, csupán az emberek hordják állandóan a csoportidentitásuknak megfelelő állatálarcokat.

Hitler volt a társalkotó

Az ötletet egyébként Miki egér adta Spiegelmannak, aki eredetileg nem is az auschwitzi rémálmot akarta megrajzolni. Az egyetemen szembesült vele, hogy Walt Disney ikonikus figuráját is mélyen átitatják a régi amerikai rajzfilmekre jellemző rasszista sztereotípiák. Egyből elhatározta, hogy csinál egy képregényt a fajgyűlöletről, amelyben Ku-Klux-macskák fogják üldözni az afroamerikaiakat jelképező egereket.

Spiegelman hamar rájött, hogy nem tud eleget a témáról, így fordult a holokauszt felé, amely komor árnyékként terpeszkedett családja történetén. Paradox, hogy a végső lökést épp Hitler adta meg a Maus elkészítéséhez, aki beszédeiben gyakran hasonlította kártékony, élősködő állatokhoz a zsidóságot, hogy igazolja kiirtásuk szükségességét.

"Hirtelen ott találtam magam ezzel a metaforával, amelyben maga Hitler volt a társalkotóm" - emlékezett vissza Spiegelman egy interjúban. Az egér szerepeltetése tehát többértelmű a Maus-ban: egyszerre juttatja eszünkbe az állatmesék aranyos főhősét, és az állandó üldözöttségben élő, kártékony rágcsálót.

Spielberget is lenyomta

A nagy áttörést az hozta meg a Maus számára, amikor a sztori első felét egyben kiadták. Nyomós oka volt ennek a sietségnek: Feltétlenül meg kellett előzni Steven Spielberget. A sztárrendező ugyanis ekkoriban készítette Egérmese című rajzfilmjét, amely szintén egerekkel ábrázolta egy nehéz sorsú zsidó család történetét.

A kétségbeesett Spiegelman először perelni akart, de nem volt kellő jogalapja, és elég pénze sem, így végül inkább befejezte rohamléptekben az első könyvet.

Míg az Egérmese a filmtörténet süllyesztőjében végezte, a Maus akkora sikert aratott, hogy szerzője hónapokig nem tért magához a sokkból.

A riporterek kézről kézre adták őt, képregényét pedig 15 nyelvre lefordították, és hirtelen mindenki meg akarta filmesíteni.

Ám a rivaldafénybe került Spiegelman sokáig képtelen volt ceruzát fogni, hogy folytassa a Maus-t. Teljesen megbénították a rá nehezedő elvárások, valamint a bűntudat, hogy sikert kovácsolt magának szülei tragédiájából.

Mindent átható személyesség

Ez a gyötrődés meg is jelenik a második könyvben, ahol Spiegelman rajzasztala egy oszladozó hullákkal teli tömegsír fölött magasodik. A Maus-ban épp ez a személyesség a megrendítő, ahogy minden kételyét és vívódását belefoglalja a szerző.

Nemcsak egy újabb holokauszttörténetet mesél el, hanem azt is bemutatja, ahogy a feldolgozhatatlan trauma tovább él a későbbi generációk mindennapjaiban. Apró rezdülések, soha ki nem mondott szavak, vagy épp kínzó önvád formájában. Spiegelman kíméletlen őszinteséggel és maró öniróniával tárja elénk apjához fűződő kapcsolatát, egyikük jellemhibáit sem rejtegetve.

9/11 terrorját is megrajzolta

A Maus-t nem könnyű műfajilag besorolni: életrajz, önéletrajz, állatmese, történeti munka és memoár egyszerre, amelyben a szélsőségesen szubjektív látásmód keveredik az alapos kutatásokon alapuló igaz történettel. A New York Timesnak is gondja akadt ezen a téren:

Spiegelman kérvényt írt, hogy a napilap tegye át a Maus-t a fikciós bestsellerek listájáról a nonfiction kategóriába. A szerkesztő első válasza még elutasító volt:

„Kopogtassunk be a szerzőhöz, és ha egy hatalmas egér nyit ajtót, akkor azonnal átrakjuk a nonfictionbe a könyvet!” Végül mégis beadták a derekukat, és elismerték a mű valóságtartalmát.

Spiegelman a Maus-szal rávilágított, hogy a képregény ugyanolyan érvényes formája lehet a történelmi és a személyes traumák feldolgozásának, mint az irodalom.

Ezt akkor is bizonyította, amikor házhoz jött neki a terror: a World Trade Center elleni merényletről is készített formabontó graphic novelt.

A Nem létező tornyok árnyékában-ra ugyanaz a személyes hangvétel jellemző, mint a Maus-ra. A tősgyökeres New York-i szerző a saját poszttraumás stressz szindrómáját igyekezett kirajzolni magából, amiben a támadások óta szenvedett. A két tragédia össze is kapcsolódik a mű lapjain:

Spiegelman sokszor egérré alakul a képregényben, és cigarettával a kezében tűnődik azon, hogy a manhattani füstnek pont olyan orrfacsaró bűze volt, mint amilyet az édesapja leírt a haláltáborról.

A Maus első felét 1989-ban adták ki először magyarul, de a fordítás és a nyomdai kivitel egyaránt méltatlan volt az eredetihez. Ezt a csorbát köszörülte ki 2005-ben az Ulpius-ház, mikor szép papíron, igényes fordításban kiadta a teljes verziót. A képregény lapjai ekkoriban még a metróállomások falaira is kikerültek egy ötletes kiállítás keretében. A Maus mára csak könyvtárban vagy antikváriumban érhető el, ám az Ulpius-ház nemrég megjelentetett egy friss holokauszt-képregényt, amely Anne Frank naplóját dolgozta fel.