A hivatalos verzió szerint Neruda prosztatarák következtében hunyt el 1973. szeptember 11-én, pár nappal az után, hogy Augusto Pinochet államcsínnyel hatalomra került, és bevezette brutális katonai diktatúráját.
Régóta keringenek elméletek arról, hogy a baloldali érzelmű költőt valójában Pinocheték mérgezték meg, mivel a megbuktatott Salvador Allende lelkes támogatója volt. Neruda egykori sofőrjének például szilárd meggyőződése, hogy Pinochet ügynökei fecskendeztek mérget az ágyhoz kötött költő hasába, kihasználva a betegségét.
Új vizsgálatot rendeltek el
A holttest 2013-as exhumálásakor elvégzett tesztek során nem találtak erre utaló jeleket, most azonban új, alaposabb vizsgálatokat rendeltek el.
„Van rá bizonyítékunk, hogy megmérgezték, és a jelek bizonyos ügynökök beavatkozására utalnak, mindez kimerítheti az emberiesség elleni bűncselekmény fogalmát” – mondta Francisco Ugas, a kormány emberi jogi részlegének vezetője.
Ezúttal szervetlen anyagok, illetve nehézfémek után is fognak kutatni a költő testében, minden olyan sejt- és fehérjekárosodásra figyelve, amely közvetett bizonyítékként szolgálhat a gyilkosságra. A korábbi, eredménytelen vizsgálatok ezzel szemben kizárólag a méreganyagok kimutatására koncentráltak.
Pablo Neruda a leghíresebb chilei költő, aki már 19 évesen felhívta magára a figyelmet „Húsz szerelmes vers és egy reménytelen dal” című kötetével. Költeményeit gyakran zöld tintával írta, mert ez a szín a reményt és a vágyat szimbolizálta számára. „A 20. század legnagyobb költője, bármilyen nyelven” – mondta róla Gabriel García Márquez, a dél-amerikai mágikus realizmus legnagyobb alakja. Neruda 1971-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat is, mivel költészetében „elemi erővel kelti életre egy kontinens vágyait és álmait” – ahogy az indoklásban állt. Híres volt szociális érzékenységéről politikai aktivitásáról is: a spanyol polgárháború idején megszervezte 2000 spanyol menekült hajóútját Chilébe, Allende elnöksége alatt pedig Franciaország chilei nagykövete volt.