Negyedszázados a magyar underground egyik legfontosabb zenekara, a Korai Öröm

A mára tizenhárom tagúvá vált Korai Öröm tagjai között még egykori zöldséges is akad. A tagok cserélődtek az évek alatt, legtöbbjük most a csikóéveit tapossa. Az egyik alapító taggal, Kilián Zolival beszélgettünk az elmúlt évekről és a jövő nagy terveiről.

A kilencvenes években alakult a zenekar. Milyen volt az az időszak egy olyan zenekarnak, amelyet nehéz besorolni bármilyen műfajba?

Szerintem mindenki számára izgalmas korszak volt. Elég felszabadult érzés volt, végre bármikor lehetett utazni külföldre! Rengetegen csináltak bármit. Nem voltak tabuk, trendek. Mindenki kísérletezgetett, bulikat szervezett. Játszottunk a cirkuszban, hajón, amit a haverok kibéreltek, vagy a budapesti Lupa-szigeten, és az Újhegyi uszodában is, persze DJ-k kíséretében, vagy éppen a diósgyőri várban szervezett pszichedelikus fesztiválon, barlangban.

Huszonöt évvel ezelőtt nem gondolta szerintem senki, talán még te magad sem, hogy itt ez az akkor még kilenctagú zenekar, akik majd sikeresek lesznek.

Igazán sohasem gondolkoztunk azon, hogy mi lesz, és meddig tart. Elég ösztönösek vagyunk. Már a kezdetektől kilencen zenéltünk, és voltak vetítősök is, akikhez idővel becsatlakozott egy barátunk, egy stroboszkóppal, ő vált később a fénytechnikusunkká. Idővel hangtechnikus is jelentkezett a csapathoz. Így lettünk tizenhárman. Elég ésszerűtlen létszám, de ez már így alakult.

Tizenhárman vagyunk. Elég ésszerűtlen létszám, de ez már így alakult. Forrás: Pörneczi Bálint

Az alatt a negyedévszázad alatt nyilván voltak emlékezetes pillanatok, turnékról vagy koncertekről. Van olyan, amire a zenekar nosztalgiával gondol vissza, vagy éppen ha eszetekbe jut, nevettek rajta?

Rengeteg, hiszen Koszovótól Dániáig, Oroszországtól Írországig sokszor bebarangoltuk Európát. Szentpétervári fehér éjszakák, koszovói aknamezők vagy a hollandiai Fríz-szigetek ökofesztiválja, fákra felköltöző német ökotiltakozók tábora, foglaltházak.

A tagok cserélődtek az évek alatt, te vagy az egyik alapító tag, jól tudom? Egyúttal a legidősebb is?

Jócsik János és én maradtunk az eredeti felállásból, amelyhez szinte az elejétől kezdve csatlakozott Csányi Viktor is. Tulajdonképpen mi vagyunk a megmaradt alaptagok. A zenekar legidősebb tagja Paizs Miki (Sickratman), őt követjük fél évvel lemaradva Jócsik és én. A többiek csikóéveiket tapossák.

A tagok hogyan kerültek be a zenekarba? Tényleg volt olyan, akit a zöldségestől ismertetek, vagy autóval felvettetek, és így került az együttesbe?

Általában haverok voltak, akiknek szóltunk, vagy csak úgy becsatlakoztak. Nagyon sok ember megfordult nálunk az első három évben. 1994 körül kezdett összeállni a maihoz hasonló felállás. A Vécsi Tibi volt az, aki mindig nagyon lelkesedett a koncertjeinken az első sorban. Az első német turné előtti napon elugrottam Takács Petivel (alapító, gitáros, 2011-ben elhunyt – szerk.) a Lehel térre, ahol a Tibi zöldséget árult, hogy akar-e jönni németországi turnéra. A válasz persze igen volt.

Felléptetek a Fővárosi Nagycirkuszban is? Előttetek a Kispál, utána a Quimby és végül ti?

Majdnem. Az első este a Kispál és a Borz játszott. A másodikon Korai-koncert és az általunk szervezett jungle és acid party volt, ahova elhívtuk játszani a haverokat, Palotait, Tadeuszt, Tituszt és még sorolhatnám. Az utolsó napot az Akela zárta, székfelszedéssel.

A Sziget fesztiválra azért jutottatok ki, mert a Prodigy-koncert elmaradt. Nem volt fájó, hogy addig nem léptetek fel?

Mi akkor már elég ismertek voltunk. Ezért úgy gondoltuk, hogy csak akkor megyünk, ha a Nagyszínpadra hívnak. Ez be is következett, bár az első alkalom helyettesítés volt. Aztán másodszorra már rendesen ki is voltunk írva a programba. Később elég jó lett a Wan2 színpad, ahol éveken keresztül mi voltunk a záró koncert. Elég állat buli volt mindig.

Stílusunk: tribal-ethno-trance-metal Forrás: Győrfi Zsolt

Nem teljesen világos számomra, de a Korai Öröm mellett több volt vagy jelenleg is futó projekt is van, például a Korai’s Banditos. Ezeket a formációkat miért hoztátok létre?

Természetes folyamatok voltak. Az elejétől kezdve néhányan pakoltuk a lemezeket a koncertek után is. Ez a DJ-csapat a Korai’s Banditos. Már a 90-es években csináltunk ezoterikus, akusztikus, instrumentális koncerteket, amelynek a jelenlegi verziója a Korai Akusztik. Ennél szűkítettebb a Korai Acoustic Instrumental, amelyben nincs zongora. A Korai Trancemission követi a zenekar hagyományait, visszatérve az acid gyökereihez, elsősorban trance-bulikon játszik. A Korai Ütősök ugyancsak több évtizedes múlttal rendelkezik. Tábortüzek mellett, időnként didgeridoo-val kiegészülve, öko-, emberjogi, állatjogi és megújuló energiát támogató rendezvényeken is.

Vécsi Tibor játszott a Cukorkékség című magyar játékfilmben, aminek a zenéjét a Korai szolgáltatta. Hogyan kerültetek kapcsolatba a filmmel?

Mivel mindenki csinált mindent, és a bulikon is ott volt mindenki, alakultak közös projektek. Így kerültünk bele több filmbe, illetve a Merlin Színházba, a Sanyi pilóta című előadásba – ami Halász Péter darabja volt –, hogy élő zenével erősítsük a hangulatot.

Olyan hangszeres zenét játszotok, amit nehéz besorolni valamilyen kategóriába. Minek neveznétek vagy hogyan írnátok körül azt, amit játszotok?

Talán tribal-ethno-trance-metal.

Miért nem adtatok soha címet egyetlen lemezeteknek sem? Mindegyik csak az adott évszám jelölte.

Így könnyebb emlékezni arra, hogy mikor jelent meg az utolsó.

Mire készültök a születésnapi koncerten? Illetve mik a tervek a következő huszonöt évre?

Természetesen rengeteg vendégfellépés. A születésnapi koncerten lesznek retró vetítések a régi számokra, amiket most újra eljátsszunk, és persze láthatóak lesznek a videoklipek mellett régi turnéfilmek is. Az estét a Dirty Disco Rockers nevű szlovák pszichedelikus zenekar indítja. A Korai-koncert után mi rakjuk a lemezeket, vagyis a Korai’s Banditos DJ-k. És hogy mit csinálunk a következő huszonöt évben? Remélhetőleg ugyanazt: koncertek, turnék, lemezek. Ja, és kijutni a világűrbe.

A koncertről bővebb információk itt.