Nem azon rágódom, nyitva lesz-e vasárnap a közért

Csomós Mari színésznő interjú a Radnóti színházban 2015 február 15-én

Ötven éve van a pályán, de a mai napig összeszorul a gyomra, ha az esti előadásra gondol, és a próbatábla előtt is ugyanolyan kíváncsisággal áll, mint kezdő színésznő korában. A Kossuth- és Prima Primissima-díjas színésznő szereti a fiatalokat és a friss kezdeményezéseket, ha kell, énekel, vagy két órán keresztül meg sem moccan a színpadon. A sikerekkel nem igazán foglalkozik, és ma már a kudarcokon sem rágódik túl sokat. Csomós Marival beszélgettünk.

• A Katona József Színház alapítói közé tartozik
• Nagyon fontos számára a társulat, imádja az alternatív színházat
• Székely Gábort a legtehetségesebb magyar színházrendezők egyikének tartja, a Radnótiba Bálint András hívta
• A színészet meggyógyítja és az adás örömét nyújtja
• A sikeren nem gondolkodik túl sokat, boldog tőle 10 percig, aztán belé épül

Hogy viszonyulsz a korodhoz?

Köszönöm, megvagyok vele békében.

Ötven éve vagy a pályán. A diploma után 14 évet vidéki színházakban töltöttél, Veszprémben, Kecskeméten, Szolnokon. Aztán következett a budapesti Nemzeti Színház, később a Katona, az Új Színház, végül a Radnóti.

Igen, 18 éve vagyok itt. Ilyen hosszú időt egyetlen színházban sem töltöttem el.

Mi ennek az oka? A társulat vagy a rendezők, akikkel dolgozol?

Nekem nagyon fontos a társulat, soha nem mertem csak úgy kiszabadulni a nagyvilágba. Székely Gáborral együtt jöttem el Szolnokról a Nemzetibe. Aztán 1983-ban megalapítottuk a Katona József Színházat, és amikor 1994-ben Gábor megkapta az Új Színházat, hogy művészszínházi elképzeléseit megvalósíthassa, megkértem Zsámbéki Gábort, hogy engedjen el vele.

Soha nem mertem csak úgy kiszabadulni a nagyvilágba Fotó: Szabó Gábor - Origo

Nem sajnáltad otthagyni a Katonát? Jó szerepeket kaptál, kiváló társulat volt az „örökbefogadott színész nagyszülőkkel”, Major Tamással és Gobbi Hildával.

Székely Gábor után mentem, akit a legtehetségesebb magyar színházrendezők egyikének tartok. Az a hat év, amit Szolnokon az ő irányítása alatt töltöttem, a legszebb vidéki éveimet jelenti. De a Katona iránti vonzalmam sem múlt el, nagyon szeretem őket azóta is. Vissza is hívtak játszani Vaszilij Szigorjev Fekete tej című darabjába, amit Gothár Péter rendezett.

Csakhogy az Új Színházat három évvel később mégis elvették Székelytől.

Amikor 1997. január végén nem hosszabbították meg Gábor igazgatói mandátumát az Új Színházban, totálisan összetörtem. Nagyon fájt, ami történt. Egyetlen vigaszom az volt, hogy aznap este fölhívott Bálint András, a Radnóti Színház igazgatója, és azt mondta, „Marikám, gyere hozzánk!” Ez történt, azóta ott vagyok.

Ebben az évadban a Radnótiban az első bemutató Euripidész Oresztész című drámája volt, Horváth Csaba rendező, koreográfus állította színpadra. Repülnek a testek a színpadon. Hogy érzed magad ebben az úgynevezett fizikai színházban?

Először is nagyon boldog voltam, hogy megismerkedhettem Csabával és a társulatával. Csak ámultam, hogy mit meg nem tudnak csinálni a testükkel ezek a gyerekek. Nagy tiszteletben tartom a munkájukat, és ők is elismerik az enyémet. Mert 70 évesen végigülni két órát, és mint karvezetőnek pontosan belépni ott, ahol kell, az sem kutya!

Csak ámultam, hogy mit meg nem tudnak csinálni a testükkel ezek a gyerekek Fotó: Szabó Gábor - Origo

Ilyet már csináltam, amikor Zsótér Sándor rendezte a Médeiát Csányi Sanyiékkal. Az is két óra kemény ülés volt, ezalatt az idő alatt Zsótér egyetlen egyszer megengedte, hogy kis zenére egyik lábamat áttegyem a másikra (nevetés). Amikor lement a függöny, mondtam a Csányi Sanyinak, hogy akkor most kapjatok el, mert meg kell tanulnom járni.

Akkor nincs ellenedre az alternatív színház?

Nincs, nincs, imádom őket.

Újabb bemutatód lesz április végén, a Spam operett. Tasnádi István vadonatúj zenés darabját a társulatnak írta, Dinyés Dániel a zeneszerző, Hajós András írta a dalszövegeket, és Rudolf Péter a rendező. Rébernét, a megyer törzs augurját, jósnőjét alakítod, sőt még egy szereped lesz, a Néni. Énekelni is fogsz?

Igen, énekelni fogok. Annak idején elég szépeket énekeltem, például a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című darabban, a Kaktusz virágában, vagy a Koldusoperában Kocsma Jenny szerepét.

A Rózsvölgyi Szalonban március elején újra játsszátok Emile Ajar Előttem az élet című négyszemélyes kamaradarabját Alföldi Róbert rendezésében. Te játszod Rosa mamát.

A darab nagyon nagy sikerrel ment koranyár óta, de az arab kisfiút játszó Margitai Ági hirtelen meghalt. Az újabb előadásokat In memoriam Margitai Ági alcímmel fogjuk előadni. Nagy Mari lesz a kisfiú, Momo. Kicsit tartok tőle, hogy lelkileg milyen hatással lesznek rám a felújító próbák.

Kicsit tartok tőle, hogy lelkileg milyen hatással lesznek rám a felújító próbák Fotó: Szabó Gábor - Origo

Azt olvastam, hogy Margitai Ági két héttel a halála előtt még játszotta Momót.

Igen, kicsit fájlalta a gyomrát az utolsó időben, de egyébként nem panaszkodott.

Mit jelent neked a színészet?

Nekem mindent. Ha beteg vagyok, meggyógyít, ha depressziós vagyok, jó kedvem lesz tőle. Azt az örömöt jelenti, hogy adok. Ami bennem van, őszintén odaadom a közönségnek. Addig nem is tudok játszani, amíg érzem, hogy ez nem igazi, ez hamis, ez nem arról szól, amit el akarok mondani. Ülök, járkálok, gondolkodom, hogyan tudnám megoldani a feladatot.

Lélekgyógyász is vagy, amikor ott állsz a színpadon?

Persze, közvetítőnek érzem magam, és ha a darab gyönyörű és drámai és általam hat, akkor mindenképp.

Színész akartál lenni mindig?

Attól tartok (nevet)! Mostanában járt az eszemben, hogy mi is történt volna, ha nem a színpadot választom. Megfordult régebben a fejemben, hogy tanár leszek, de elkezdtem verset mondani, az általános iskolában fölraktak a színpadra, és ott maradtam.

Egész kicsi koromban én olvastam az osztályban a verseket meg a meséket. Már akkor felfigyeltek rám, valamit megéreztek. Szerintem jól hangsúlyoztam és szemtelenül rikoltoztam, amikor boszorkányt kellett utánoznom. Élvezték a gyerekek.

szemtelenül rikoltoztam, amikor boszorkányt kellett utánoznom Fotó: Szabó Gábor - Origo

Mennyire befolyásolja a hétköznapi léted, a zűrzavaros világ a színpadi szerepedet? Pártos Géza rendező a színművészetin azt mondta tanítványainak, szerencsések, mert este 7-től 10-ig meg van oldva az életük. Ezzel egyetértesz?

Igen, igaza volt. Nálam sajnos kicsit bonyolultabb a dolog, mert ha este előadás van, már reggel eszembe jut, hogy este mi vár rám, és összeszorul a gyomrom. Szégyen ide, szégyen oda, én készülök. Igyekszem eltartani magamtól a zűrös külvilágot, mert nem az a dolgom, hogy azon rágódjak, vasárnap nyitva lesz-e a közért. Elég nekem már azzal foglalkoznom, ami a dolgom.

Mit szeretsz jobban, a próbafolyamatot vagy a kész előadást?

A próbákat, mert akkor még sok minden van előttem, és még alakul az előadás.

Euripidész, Shakespeare, Moliére, Goldoni, Brecht, Pinter, Örkény és Spiró és még rengeteg szerző darabjában játszottál mindenféle szerepet. Van kedvenc szerződ vagy korszakod?

Én ma is úgy tudok megállni a próbatábla előtt, olyan izgalommal és kíváncsisággal, mint amikor kezdő színésznő voltam.

Rágódsz a kudarcaidon vagy a sikereiden?

A sikeren nem gondolkodom túl sokat, boldog vagyok 10 percig, aztán belém épül. A kudarcok nagyon marnak, végig kell gondolnom, hogy mi történt. Régen egy baki miatt éjszakákat nem aludtam, de most már nincs ilyen. Ma már tudom, hogy sokkal megbocsátóbb a közönség, mint gondoltam. Nem olyan nagy ügy egy baki.

Rengeteget filmeztél, legalább 30 filmben játszottál. Mostanában nem könnyű filmszerephez jutni, de most éppen van egy új mozi, amiben játszol. Ősszel lesz a premier.

Igen, Fekete Ibolya forgatott egy 20. századi családfilmet Anyám és más futóbolondok a családból címmel. Az ő ómamáját játszom, már az utószinkront is megcsináltuk. Nagyon élveztem az Ibolyával való munkát, nagyszerű rendező.

Ma már tudom, hogy sokkal megbocsátóbb a közönség Fotó: Szabó Gábor - Origo

Sok tévéjátékban is szerepeltél.

Azokat szerettem, pedig nagyon fárasztó volt, mert vidékről jártunk föl, és éjszakákat nem aludtunk. De örömmel csináltuk.

Sok elismerést kaptál a Kossuth-díjon és most decemberben a Prima Primissima-díjon kívül. Nekem külön tetszett, hogy szülőfalud, Vajdácska díszpolgára lettél.

Jaj, igen, nagyon örültem neki. Asszonykórus köszöntött, és sok virágot kaptam. Ha tehetem, minden nyáron elmegyek Vajdácskára, még áll a nagyanyám háza. Nagyon szép vidék, Északkelet-Magyarországon van, a Bodrogközben. Szerencsen is éltünk a szüleimmel.

Mostanában különösen éles emlékképek törnek fel belőlem. Látom, ahogy kergetőzünk az utcákon, a templomkertben. Ott van a Rákóczi-vár, a csokoládégyár. Mivel Szerencset hegyek veszik körül, sokat kirándultunk, nagy, fehér, fényes sziklákat másztunk. Emlékszem, elmentünk ibolyát szedni, eltévedtünk, nagy volt a riadalom. Megmaradt az a kép is, amikor nagy rézüstben szilvalekvár rotyogott, és időnként kevergetni kellett.

Egyedül élsz?

Igen, nagyon korán meghalt a férjem, Deme Gábor tévés dramaturg. Nemigen járkálok el otthonról, de a barátaimat megnézem a színpadon. Három fiútestvérem van, népes a család, az öcsém a közelben lakik, és két lányunokája van, Vera és Mira, 10 és 8 évesek, szeretünk együtt lenni.

Mostanában különösen éles emlékképek törnek fel belőlem Fotó: Szabó Gábor - Origo

Nálam a két kislány azt csinál, amit akar. Van egy-két jó barátom, akivel számíthatunk egymásra. Ilyen Molnár Piroska, akivel főiskolás korunk óta barátságban vagyunk, és naponta beszélünk telefonon. Papp Zolival Szolnokon játszottunk együtt, azóta tartjuk a kapcsolatot.

Tudunk egymásról Sinkó Lacival, Tóth Ildikóékkal, Cserhalmi Gyurival és Novák Eszterrel, aki annak idején az Új Színházban rendezte többek között a Csongor és Tündét, a Koldusoperát és a Patikát.