Izsóf Vilmos 1964-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, majd egy évet töltött a Pécsi Nemzeti Színházban. Ezt követően a Nemzeti Színházhoz szerződött: a 2000-től Pesti Magyar Színház nevet felvevő társulatnak haláláig tagja volt.
Pályája során olyan karakterszerepeket játszott, mint Péter apostol Az ember tragédiájában, Samuel Gardner szerepe G. B. Shaw Warrenné mesterségében, Haimon figurája Bertolt Brecht Antigonéjában vagy Mór, pécsi püspök szerepe a Boldog Asztrik küldetésében. Munkáját 2005-ben az évad legjobb epizodistájának járó Főnix-díjjal ismerték el.
Szerepeit kiváló jellemábrázolással, nagy színészi játékintelligenciával formálta meg, pályatársai és a közönség is remek színészként emlékezik rá - írta a színház.
A neve leginkább a magyar szinkronos filmek főcíméből lehet ismerős. Több száz filmben és tévésorozatban szinkronizált mellékszereplőket, visszatérő magyar hangja volt például Peter Doyle-nak, R. Lee Ermey-nek, Paul Sorvinónak és Jerry Stillernek.
A Férjek gyöngye című sorozatban ő szinkronizálta Arthur Spoonert, Carrie apját, aki a családi ház alagsorába költözve sok kellemetlen percet okozott lányának és vejének.
Karaktere szívesen füllentett, zsugori volt, fura ötleteivel pedig bárkit őrületbe tudott kergetni - összességében mégis szerethető volt, amihez a magyar változatban sokat hozzáadott összetéveszthetetlenül zsémbes hangja is.