Ezek a megnyilvánulások persze azt is jelentik, hogy Angela Merkel öltözködési stílusáról nem sokat lehet mondani. Kiszámítható, állandó és csöppet sem izgalmas. Szándékolt és következetes színessége ellenére a kancellár megjelenése szögletes és statikus, inkább a sehogyan sem öltözködő politikusok népes táborát gyarapítja, semmint a jól és kitaláltan öltözködők szűk elitjét.
A mai outfit tökéletesen illeszkedik az eddigi sorba, de rövidebb állású a zakója, sikkesebb, ünnepélyesnek mondanám. A zakó méregzöld színe komoly és határozott személyiségre utal, a fekete top és nadrág a Merkel-style állandó darabjai.
Láttam egy kézcsókos fotót is, a kancellár keze magasabban volt a diplomáciában elfogadottnál, a régi időkben ezt már bizalmasnak nevezték. Az boztos, hogy jobb mint egy kézrázás. Van benne elegancia, de ugyanakkor közvetlenség is.
Pár hete egy emberi értékekre különösen érzékeny barátom hosszan fejtegette, hogy
a kimagasló emberek öltözködését nem helyes elemezni,
hiszen az ilyen nagyságok túllépnek a hétköznapin, nem megítélhetők a megszokott klisék alapján.
Példaként felhozta az itthoni szellemi világ nem egy akrilpulóveres kiválóságát, a nehezen meghatározható elit neves tagjait, de még pár közszereplőt és politikust is ide sorolt.
Persze én ezt máshogy látom. Igazat adok abban, hogy egy ember nem attól lesz minőségi vagy hiteles, sőt még stílusos sem, hogy drága és főleg jól beazonosítható darabokat visel, viszont
megszállottan hiszek abban, hogy a ruházatunk, az átgondolt vagy éppen szándékosan átgondolatlan megjelenésünk árulkodik rólunk, a gondolatainkról, a világhoz való viszonyunkról.
Az európai politikában volt pár kiválóan öltözködő szereplő az utóbbi évtizedekben, olyan nők és férfiak, akik nem csak tetteikkel, de stílusukkal is korszakot teremtettek. Gondolok itt a korábbi német kancellárra, Helmuth Schmidtre, Gerhard Schröderre vagy a mindig makulátlan Thatcher asszonyra, Fabius francia kormányfőre, Sárközy elnökre, Berlusconira, a sokak szemében stílusikon VI. Fülöp spanyol királyra, valamint Európa nagyasszonyára, Erzsébet királynőre, aki konzervatív stílusa ellenére mindig tökéletes és kitalált, és ezáltal emlékezetes.
Merkel évtizedek óta férfivilágban, keresztény-konzervatív környezetben mozog. Puritanizmusa közismert, személyiségétől, habitusától távol áll az a nőtípus, aki ruházatával, stílusával kíván hatást elérni.
Az a benyomásom, hogy a kancellárasszony nem akar klasszikus értelemben nőiesen öltözni, nem szereti a női sikk jól bevált elemeit, ellentétben például Christine Lagarde-dal (volt francia pénzügyminiszter, jelenleg a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatója), aki a pénzvilág nagyágyúi között tökéletes nőies eleganciával és – Merkelhez hasonlóan – nyilván kőkemény akarattal érvényesül.
A német kancellár ruháinak szabása, ruhatárának elemei a jól ismert férfiklasszikusok amolyan nőre illesztett verziói. Leginkább nadrágban és attól elütő blézerben jár, megjelenése szándékosan alakított és professzionálisan felépített, elemei és színvilága kitaláltak, és bár szűk keretek közt mozog, állandósága miatt hiteles és illeszkedő.
Nincs egyszerű dolga a hamburgi Bettina Schoenbachnak, aki a kancellár kedvenc tervezője és tanácsadója, hiszen egy olyan közéleti embernek kell megújuló ruhatárat kitalálnia, akinek az öltözködés szemmel láthatóan nem öröm, csak szükségszerűség. A német lapok eleinte sokat bírálták a kancellár „sótlan és unalmas”, nem egyszer „darabosnak és sikktelennek” nevezett megjelenését, de az évek alatt megszokottá vált a Merkel-style, ha nem lenne, szinte hiányozna az unalmas politikai palettáról.
Angela Merkel hivatalos megjelenései során következetesen egyenes szabású nadrágot, középmagas cipőt, egyszerű szabású, de legtöbbször élénk színű kabátot visel, leginkább blúz vagy ing nélkül, toppal. Ez a korábban pasztell, napjainkban pedig friss árnyalatokat használó színesség az egyik legjobban beazonosítható stílusjegye. Ezzel válik ki a mélyszürkét és fáradtkéket viselő politikusok közül, ami a férfiak megszokott munkaruhája lett az utóbbi ötven évben.
Érdemes lenne a mosott színeket, mint a vanília, a tompasárga vagy a halvány rózsaszín elhagynia, mert sápadt összhatást adnak neki. Merkel asszony nagyon német az öltözködésében is. Kiszámítható, megbízható, magabiztos és állandó. Személyiségéhez és karakteréhez tökéletesen illeszkedik az üzenet, amit ruházata sugall. Begombolkozottság és fegyelem, mindenfajta túlzás, lágyság, meglepetés és újszerű fordulat nélkül.
Szerintem egy jól megválasztott kendő, finoman illesztett ékszer, egyszóval némi törékenység hiányzik az egyenesen szabott, magasan gombolt kancellárkosztümök mellé. Kevesebb hamburgi hűvösséget és több müncheni életigenlést ajánlanék, megsózva egy jó adag berlini kozmopolitizmussal.