Nincs több hakni

Kállay-Saunders András és Szakos Krisztián

Kállay-Saunders Andrást az elmúlt években több szerződés is korlátozta, hogy megvalósítsa álmát. A napokban jelenik meg új albuma, melyben Szakos Krisztián producer volt a partnere. Velük beszélgettünk a tehetségkutatókról, az új lemezről és a közös munkáról.

Váltott zeneileg, változott imidzsben. Az eddigiekhez képest jóval lazább, színesebb arcát ismerhetjük meg Kállay-Saunders Andrásnak. Egy igen változatos lemezanyagot sikerült összehoznia Szakos Krisztiánnal közösen. Krisztián több mint tíz évig zenélt Ákossal, emellett zenei producerként is dolgozik, több ismert előadó dalánál működött közre. Szinte sosem ad interjút, kerüli a nyilvánosságot, a szakmán kívül kevesen ismerik, most mégis leült velünk beszélgetni és belehallgattunk a héten megjelenő Delivery Boy című nagylemezbe is.

Az interjú röviden:

• A tehetségkutató műsorok után kihasználják az embert
  
• Az ilyen műsorokban felbukkanó fiatalok zöme nem fog tudni zenei karriert építeni
• Szakos Krisztián évekig Ákossal közösen zenélt, de a felhajtást már akkor sem szerette
• Senki nem hitte Andrásról, hogy többre viszi, mint egy pizzafutár

Kállay-Saunders András és Szakos Krisztián a közös munkáról Fotó: Bielik István - Origo

András, mi történt miután vége lett a Megasztárnak? Sok egykori versenyzőnél látjuk, hogy megjelenik egy kislemeze, aztán nem is hallunk róla többet. Vagy celeb lesz és többet hallunk a magánéletéről, mint amennyit szeretnénk.

Kállay-Saunders András: Két fontos dolog van. Az egyik a zene, a másik pedig az összes kötelező dolog, ami egy tévé műsorral jár. Amikor kijössz egy tehetségkutató műsorból, próbálnak irányítani és kihasználni. Az a trend, hogy csináljunk az énekesnek gyorsan egy rádiós slágert, ami eladja. Aztán még egyet, és már jöhet is a következő. Én soha nem engedtem beleszólást a dalaimba, igyekeztem mindig olyan zenét csinálni, amit szerettem.

A verseny igazából nem a tehetségkutatóban van, hanem akkor kezdődik, amikor vége van. Akkor kell megmutatnod, mi van benned zeneileg és művészileg. Nem arra kell karriert építeni, hogy más előadók dalait énekled. De a zenén kívül igazából másba nem is nagyon szólhat bele az ember, mert nagyon szigorú szerződések kötik.

Én örülök, hogy kapok lehetőséget az élettől, ilyen volt például a tavaly nyári vendégszereplésem a Brainsszel a Budapest Parkban. De most már a magam ura vagyok, nincs több fellépés, csak élő koncert, a saját zenekarommal.

A verseny akkor kezdődik, amikor a tehetségkutatónak vége van Fotó: Bielik István - Origo

Tehát elég volt a falunapból és a haknikból?

K-S. A.: Már nem akarok úgy fellépni, hogy berakunk egy CD-t és a zenei alapra énekelek. Mostantól csak élő zenekarral fogok fellépni. Számomra nagyon fontos a minőség és az, hogy élő hangszerek vegyenek körül. Mindig erre vágytam és azt gondolom, hogy az új lemezanyagommal és a zenekarommal be is bizonyítjuk, hogy igenis lehet váltani, mert megéri, ha a váltás valami sokkal jobbat hoz.

Krisztián, szerinted mennyire tud egy ilyen műsorban feltűnt énekes boldogulni a zenei pályán?

Szakos Krisztián: Az ilyen műsorokban felbukkanó fiataloknak a zöme semmilyen szinten nem fog tudni zenei karriert építeni, a fennmaradók pedig tehetségük és különlegességük okán tudnak majd csak boldogulni. Ott van viszont Caramel, vagy Rúzsa Magdi, akik máig töretlen népszerűségnek örvendenek. És talán Andris is egy ilyen pozitív példa lehet a jövőben. Arra jó ez az egész tehetségkutatós történet, hogy a rengeteg fejecske közül kiszűri azt az öt gyémántot, ami kiszűrhető, nem többet.

A tehetségkutatókban feltűnt fiatalok zöme nem tud zenei karriert építeni Fotó: Bielik István - Origo

Andris miben különleges?

Sz.K.: Nem a gyors ismeretség és a pénz motiválja, hanem a cél, amit kitűzött maga elé. Vannak tervei, melyekből nehezen enged. Pont a tehetségkutatókban feltűnt énekesekre nem jellemző ez a fajta tudatosság, ők könnyebben megengedik, hogy jobbra-balra küldözgessék őket. Andris másként gondolkodik a zenéről, ami talán annak is köszönhető, hogy New Yorkban nőtt fel és ott szívta magába az első, meghatározó zenei impulzusokat. Szerencsére itthon is megtalálta azokat az embereket, akikkel jó minőségben képes együtt dolgozni.

Te mit is csinálsz Andris mellett pontosan? Azt gondolom, sokan nem tudják, mi is egy producer feladata.

Sz.K.: A zenei rendező kifejezést már ritkán használják itthon, de mégiscsak ezzel tudom a legjobban kifejezni, amit csinálok. Részt veszek a zenekészítés különböző szegmenseiben, a dal megírásától a gyártási folyamatokig bezárólag. Szakmai döntéshozó vagyok, nyilván óriási önkontroll alatt. Mindig arra törekszem, hogy jó minőségben alkossunk, ugyanakkor a közönség számára is befogadható legyen a végeredmény.

Zenei alkotónak tartom magam, aki nagyon hiú a munkájára. A zenében túl sok lehetőség van, ezért időnként muszáj racionalizálni a dolgokat. Az is feladatom, hogy elkerüljük az amatőr hibákat, a felesleges buktatókat. Úgy tudnám a legegyszerűbben megfogalmazni, hogy olyan, mintha mindent egy emelettel feljebbről néznék.

Krisztián, a szakmán kívül téged kevesen ismernek, miért vonulsz a háttérbe?

Sz.K.: Ez lényegében a saját döntésem volt. Az Ákossal eltöltött évek alatt sokat állhattam színpadon, és igazán nagy közönségnek játszhattam. Viszont, az ezzel járó felhajtást már tíz évvel ezelőtt sem szerettem.

A sajtót sem szereted? Keveset hallottalak nyilatkozni. Miért?

Sz.K.: Pedig a sajtót kifejezetten bírom, főleg akkor, ha arról érdeklődnek vagy arról beszélhetek, amihez értek, és amit szívesen csinálok. Nem szeretek a bulvárban lebzselni. De például a közösségi oldalakon sem vagyok fenn, emellett a virtuális aktivitásom is minimális. Ez megóv engem egy csomó olyan felesleges modernizációs dologtól, amelyek véleményem szerint csak vesztegetik az időmet. De azért nem vagyok teljesen kőkorszaki.

Nem szeret a bulvárban lebzselni, ritkán nyilatkozik Fotó: Bielik István - Origo

Nem hiányzik a színpad?

Sz.K.: Nagyon hiányzik, ám szerencsére az emlékeimből tudok táplálkozni. Új csapatot alapítani, vagy zenekari tagként beszállni valahova, azt már nem szeretnék. Ráadásul azzal is tisztában vagyok, hogy ma nagyon nehéz korrekt fellépési lehetőséghez jutni itthon. A Cseh Tamás programmal talán javulhat ez a jövőben, több lesz a lehetőség például egy turnéra. Végre lehet, hogy jó helyre megy majd a lé. Szóval, a színpad az egy külön világ. Aki egyszer belekóstol, az nehezen hagyja ott.

Mi volt az eddigi pályád csúcsa?

Sz.K.: Nehéz erre bármit is mondani. Az Ákossal eltöltött éveket végig nagy sikerek kísérték. A Running pedig azért, mert az Eurovízió kapcsán sok millióan hallhatták azt a dalt, amit mi Andrissal a VI. kerületi kis stúdiómban megírtunk.

A Running című dal, mellyel tavaly képviseltétek hazánkat az Eurovízión, közös munka eredménye. Minden előadó kap hideget-meleget már a hazai válogatón. Tavaly a Runningot is érték negatív kritikák, akkor te is jobban a középpontba kerültél, hogyan viselted?

Sz.K.: Nagyon egyszerűen vélekedek erről. A jogos észrevételeket abszolút elfogadom. Viszont, mivel a „zenéről” nem illik vitatkozni, így nem vagyok kíváncsi az ízlésbéli különbségekből fakadó hőbörgésekre sem. Andris személye kaphatott leginkább kritikát, én ezeket nem veszem magamra. Ez nem fellengzőség, hanem így vagyok képes megőrizni a zenei önbizalmamat.

Idén mennyire kísértétek figyelemmel a hazai válogatót és mi volt a véleményed róla?

Sz.K.: Idén a TV-ben végigkövettem minden adást. Erősen olyan érzésem volt, mint amit Wolf Kati fogalmazott meg tökéletesen, talán pont nektek, hogy idén jobbak az énekesek, mint a dalok. Ebben a mondatban minden benne van.

2014-ben az 5. helyezést érted el az Eurovízión, ami eddig a második legjobb magyar helyezés a dalversenyen. Mik a külföldi visszajelzések azóta?

K-S.A.: Mai napig írnak emberek, hogy ebben és ebben az országban hallottam a dalodat a rádióban. De az iTunes listát és a Spotify rádiós listákat is megnéztem Európában, és majdnem minden országban benne volt a Top 50-ben. Igaz, hogy az Eurovíziót nem nyertük meg, de a verseny után volt egy közönségszavazás, ahol a Runningot a legjobb dalnak, engem pedig a legjobb előadónak választottak.

A Running című dal nemzetközi sikert aratott Fotó: Bielik István - Origo

Mit gondolsz, mi kell a sikerhez?

K-S.A.: Nem mindig az a sikeres, aki tehetséges is. Itthon is vannak olyan emberek, akik jobban megérdemelnék a sikert és az elismerést. Amerikában a metrón is lehet találni olyan embert, aki jobban nyomja, mint a világsztárok. Sok dolog kell a sikerhez, szerencse, kapcsolatok, és jó helyen kell lenni jó időben.

Sz.K.: A külföld és a belföld külön téma zeneileg. Bárcsak megadatna Andrisnak, hogy nemzetközileg is elismert legyen.

Édesapádtól nem kérsz segítséget? Hiszen amellett, hogy soulénekes, producer is.

K-S.A.: Egyszer sem kértem életemben tőle segítséget. Sokkal többet ér, ha saját erődből éred el a céljaidat. Szükség van arra is, hogy arcra essünk. Az albumról is eddig csak a Victory című dalt mutattam meg apának, ami tetszett is neki. A teljes lemezt még ő sem hallotta.

Az album címe Delivery Boy. Azért választottad ezt a címet, hogy megmutasd azoknak, akik nem hittek benned, hogy többre vitted, mint egy kifutófiú?

K-S.A.: Iskola mellett pizzafutárként dolgoztam és voltak, akik azt mondták, nem leszek több ennél. Félre ne értsd, nem nézek le senkit, aki ezzel foglalkozik, mert a munka tisztességes dolog. Ettől függetlenül sikerült elérnem amit akartam, viszont legbelül még mindig pizzafutár fiú vagyok.

Az első dalod a lemezről, Victory címmel már meg is jelent. Ez azért merőben más, mint az eddigi dalaid. Erre számíthatunk a lemezbemutató koncerten is?

K-S.A.: Igen, a Victory valóban nagyon más, mint az eddigi dalok, amik az utóbbi négy évben megjelentek tőlem. Nem ragaszkodom egyetlen zenei stílushoz sem, szeretem keverni a műfajokat, és szeretek merész lenni. A zeném változik, ahogy az élet és én is. Új dolgokat élek át, új érzések kavarognak bennem, természetes, hogy a stílusom is változik ezzel együtt.

Ez a lemez nagyon színes, ha muszáj egy szóval kifejeznem, akkor azt tudom mondani, mint a barátaimnak, hogy „alien”, mert idegen, és más mint amit eddig láttak belőlem. A lemezbemutató koncerten pedig már most felkészültem az „András, ezt soha nem gondoltuk volna rólad” arcokra a közönség soraiban. Olyan koncert lesz, amire érdemes volt várni, és amire szerintem büszke lehetek majd.

Ez az új zenei stílus Krisztián hatása is?

K-S.A.: Mondhatjuk, hogy az utóbbi években együtt formálódtunk a lemezzel. Abszolút inspiráljuk egymást és szerintem a legjobbat hozzuk ki a másikból a munka során.

Van kedvencetek a lemezről?

K-S.A.: Nincs kedvencem. De nemcsak nekem nincs. Akik már hallották, mind azt mondták, hogy nem tudnak választani. Ennek persze nagyon örülök, engem nem zavar, ha mindenkinek tetszik mindegyik dal.

Sz.K.: Nehéz megítélni, hiszen még friss az anyag. Viszont az már most látszik, hogy lesznek dalok, amelyek élőben várhatóan nagyot fognak szólni. A Victory is ilyen, szerintem.

Sokan azt mondták neki, nem lesz több mint egy pizza futár Fotó: Bielik István - Origo

Annak, aki kétkedve fogadja egy korábbi tehetségkutatós versenyző lemezét, vagy akár a koncertjét, annak mit mondanátok?

K-S.A.: Egy tehetségkutató arra jó, hogy az énekes nevét, egy ország megismerje. De az már rajta múlik, hogy mit hoz ki ebből. Ez nemcsak egy business, hanem szerelem. Az őszinte zenében hiszek. Szeretek művészkedni, merész lenni. Mindent belerakok a zenémbe az életemből, a gondolataimból és a szívemből.

Sz.K.: Ez a fiú az én véleményem szerint színpadra született. Megvannak hozzá az adottságai, és a tehetsége, hogy széles körben is megismerjék a zenéjét.

Mielőtt találkoztunk, rengeteg cikket elolvastam rólad, és a kommenteket is megnéztem. Sokszor támadtak a nemzetiséged miatt. Érnek még atrocitások?

K-S.A.: Mindig vannak olyan emberek, akik unatkoznak és mindenben találnak valamit, amibe bele lehet kötni. Egész életemben mondtam, hogy félig magyar vagyok és félig amerikai. De ez nem különbség, emberek vagyunk mindannyian, nemzettől függetlenül.

Inspirálják egymást és a legjobbat hozzák ki a másikból Fotó: Bielik István - Origo

Ha most nagyon közhelyesen akarnék fogalmazni, akkor azt mondanám, mindketten megvalósítottátok az álmotokat. Igaz?

Sz.K.: Kamaszkoromtól kezdve Ákos rajongó voltam. Vidéki kissrácként arról álmodoztam, hogy egyszer mellette fogok zenélni, aztán szerencsémre ez a húszas éveim elején össze is jött. Később ráébredtem, hogy szívesen foglalkoznék mással is. Innen jött, hogy zenei rendezőként vagy producerként dolgozzak más előadókkal.

K-S.A.: Az apukám mindig vitt magával a turnékra és a koncertekre, ebbe a világba nőttem bele. Láttam őt a színpadon és azt gondoltam, hogy egy nap én is ezt akarom csinálni. Ez végre sikerült.