Sok évszázaddal ezelőtt néhány művész nem sajnálta az időt és energiát arra, hogy emberi arcot fessen egy ló fenekére. A könyvillusztrációt aprólékosan kidolgozták, gondosan ügyelve minden részletre, akárcsak egy szentképnél. Feltehetően nem az hajtotta őket, hogy 2015-ben sikert arassanak az interneten, és begyűjtsenek pár ezer lájkot és LOL-t a közösségi oldalakon. Pedig így történt: a Twitteren, a Tumblren és az Imguron is bőszen osztják meg a szórakoztatóan groteszk ábrázolásokat.
A The Huffington Post megkérdezett pár neves szakértőt, hogy milyen megfontolások állhattak a különös képek elkészítése mögött. A válasz röviden: a rajzok között akadnak oktató jellegű és történelmi ábrázolások, na meg olyanok is, amelyeket már akkor is bizarr viccnek szántak.
Merthogy a középkor kultúrája nem volt olyan szívbajos az ábrázolás terén, mint a legutóbbi évszázadok. Mindenféle prüdériától és politikai korrektségtől mentesen sütötte el a legvadabb altesti poénokat, sőt, a mai szemmel dermesztő kínzások nyílt bemutatásától sem riadt vissza.
Ez a kép egy 11. századi orvosi kézikönyvből származik, amely a „Canon Medicinae” nevet viselte. Ez volt a legelterjedtebb orvosi könyv, amiből a legtöbb leendő doktor tanult Európa egyetemein. Arabból fordították latinra, és valamennyi ismert betegséget bemutattak benne. Itt például a duzzadt herék problémáját illusztrálja az orvostanoncoknak.
A rajzok ekkoriban előszeretettel túlozták el a kiemelt testrész méreteit, pusztán pedagógiai célzattal. A méretarányos ábrázolás amúgy is csak a reneszánsztól jött újra divatba, azelőtt a méret nem a perspektívával, hanem az adott szereplő jelentőségével állt összefüggésben.
Miért ül angyali mosoly emberünk arcán, miközben épp egy méretes tőrt döfnek a fejébe? Bizonyára ez a kérdés foglalkoztat mindenkit. A válasz nem egyszerű, de a furfangos középkori üdvtannal könnyen feloldható a rejtély: azért fogadja örömmel a halált, mert tudja, hogy a mennybe megy.
A képet az teszi teljessé, hogy gyilkosa arcán is ugyanaz az üdvözült mosoly látható. Ha valakinek nagyon megtetszik a meghitt jelenet, még pólót is rendelhet belőle.
Ez a képrészlet is komoly fejtörést okozhat a gyanútlan nézőnek. Mi a frász is történik itt pontosan? Az első tippekkel ellentétben nem egy életre kelt bagett rémüldözik teremtője kezében, hanem egy valódi csecsemő, akit épp Heródes egyik katonája rabol el anyja kezéből. Júdea királya a Biblia szerint ugyanis annyira megijedt a megváltó eljövetelétől, hogy legyilkoltatott minden két évnél fiatalabb fiúgyermeket. A háttérben látható figura az angyal, aki a mennyország kapujában állva gondoskodik a kis mártírok üdvözüléséről.
Nem egy néptáncóra a nudista strandon, hanem egy teológiai szöveg illusztrációja. Szent Ágoston az 5. században írta meg De Civitate Dei című művét, amely a középkor egyik kulcsfontosságú szövege lett. Ezer évvel később a 15. századi illusztrátorok így álmodták meg a pogányokat, akik támadják a kereszténységet és az üdvözülteket befogadó Isten városát. Meztelenség, barbarizmus és körtánc. A kör közepén nem az ördögi mise főpapja, hanem feltehetően a narrátor látható, természetesen tisztességes ruhában.
Ezek után nem meglepő, hogy a fenékkel trombitálás sem a Monthy Python találmánya, hiszen már középkori ábrázolásokban is fellelhető.
„A középkor nagyon trágár volt. Ne felejtsük el, hogy még a puritánok és a protestáns reformáció előtt járunk. Ne vetítsük a későbbi vallásos szemérmességet a korábbi évszázadokra” – figyelmeztetett Elizabeth Sears, a michigani egyetem művészettörténésze.
Érdekes, hogy mindegyik megkérdezett szakértő üdvözölte az interneten támadt érdeklődést a bizarr ábrázolások iránt. Ha ez a trend kicsit fölkelti az emberek érdeklődését a hihetetlenül izgalmas középkori művészet iránt, akkor hatalmas szolgálatot tesz” – vélekedett Jeffrey Hamburger, a Harvard professzora.
Aki mélyebben el szeretne merülni a középkor és a reneszánsz groteszk testábrázolásában, annak Mihail Bahtyin fontos könyvét ajánljuk, amely alapvetően megváltoztatta a kor karneváli kultúrájáról szóló addigi elképzeléseket.