Az egy hete meghirdetett bojkott gyorsan tiltakozási akcióvá terebélyesedett, mára több százan aláírták, többek között Alföldi Róbert, Esterházy Péter, György Péter, Spiró György, Sándor Erzsi és Orlai Tibor is. Röpködnek a nyilatkozatok, közlemények, és sokan úgy látják, ezzel nincs még vége a történetnek. Ilyen látványosan talán még soha nem nyilvánult meg a színházi szakmában uralkodó megosztottság és bizalomvesztés.
A botrány a POSZT zsűrijének összeállítása körül robbant ki. A Színházi Kritikusok Céhe Csáki Juditot jelölte a testületbe, a fesztivál tulajdonosai azonban indoklás nélkül visszautasították a jelöltet. Erre négy kritikus bojkottot hirdetett. „Szolidaritásunkat a hallgatásra felszólított kollégával hallgatással fejezzük ki: azzal, hogy bojkottáljuk a POSZT-ot” – írták közleményükben.
Az utóbbi években a Vidnyánszky-féle Magyar Teátrumi Társaság és a Magyar Színházi Társaság együtt felelt a fesztivál szakmai színvonaláért, így a zsűri összeállításáért is. A Magyar Színházi Társaság nyilatkozata szerint Csáki jelölését a Magyar Teátrumi Társaság utasította vissza. Ha ez igaz, felmerül a kérdés: a Színházi Társaság miért tűrte némán Csáki kitúrását. Vidnyánszky is nyilatkozott az esetről: ő „úgy hallotta”, hogy egyetértésben hozták meg a döntést, így szerinte a botrány nem más, mint fölösleges feszültségkeltés.
Sokan az egész történetet a Vidnyánszky–Csáki-konfliktus újabb felvonásaként értelmezik, de a kritikus szerint ez a történet nyilvánvalóan nem róla szól, hanem a színházi szakmában évek óta halmozódó feszültség tört most felszínre. „Ez volt az utolsó utáni csepp, mert a POSZT-on már régóta tűrhetetlen a helyzet” – mondta az Origónak Csáki Judit.
A kritikusok céhe az eset után kilépett a Magyar Színházi Társaságból, amely szerintük képtelen ellátni érdekvédelmi feladatait. A botrány azonban nem állt meg a kritikusoknál: vasárnap az egyik legrangosabb hazai társulat, az Örkény Színház jelentette be, hogy kilép a társaságból, és a POSZT versenyprogramjában sem vesz részt, bár a darabjaikat lejátsszák.
„Nem értünk egyet azzal, hogy a 2015. évi POSZT szakmai zsűrijének összeállításakor a Magyar Teátrumi Társaság indoklás nélkül visszautasította a jelölésre felkért Kritikus Céh delegáltját, és nem értünk egyet azzal sem, hogy a Magyar Színházi Társaság ezt szó nélkül tudomásul vette” – áll az Örkény közleményében.
Úgy tűnik, Mácsaiékat a színházszakmai érdekképviselet impotenciája sokkolta. „Különösen szíven üt bennünket, hogy világossá vált, hogy a háttérben a személyekről szóló alkudozás, a szakmai szervezetek ajánlásainak negligálása évek óta bevett gyakorlat, és ezt mindkét társaság természetesnek tartja” – írták, majd felszólították a két szervezetet, hogy hozzák rendbe, amit elrontottak.
A színház igazgatóját, Mácsai Pált telefonon értük el, azonban nem kívánt semmit hozzátenni a nyilatkozathoz. Szerinte a sajtóban való üzengetés sehova sem vezet, „itt az ideje, hogy a felek leüljenek egymással beszélni” – mondta.
Megkerestük a Magyar Színházi Társaságot kérdéseinkkel, azonban az április 20-i elnökségi ülésig nem nyilatkoznak az ügyben.
A Magyar Teátrumi Társaságtól azt próbáltuk megtudni, milyen szakmai szempontok alapján utasították vissza Csáki Judit jelöltségét, és elégedettek-e a zsűri összeállításának menetével. Valódi érveket nem kaptunk, szerintük minden a legnagyobb rendben, hiszen a tagszervezeteknek csak ajánlattételi joguk van.
A két szakmai tulajdonos összegez és „közösen dönt arról, hogy kiket kér fel a javasoltak közül”. Hangsúlyozták, senkit sem utasítottak vissza. „Nem valaki vagy valakik ellen döntöttünk, hanem hét kiváló zsűritag mellett. A döntésben csak az játszott szerepet: a zsűritagok megfelelő szakmai felkészültséggel rendelkeznek-e” – válaszolták.
A társaság szerint a kialakult helyzet a széthúzást erősíti, és a „hallgatási nyilatkozat kiötlői” a két szakmai szervezet együttműködését, az egymás iránti tiszteletet akarják megsemmisíteni.
A kritikusi bojkott egyik kezdeményezője, Herczog Noémi szerint a mostani botrány egy nagyobb probléma tünete. Az akcióval arra akarták felhívni a figyelmet, hogy „az egyetlen közpénzből fenntartott országos színházi fesztiválnak muszáj volna átláthatóan működni: írott, ellenőrizhető szabályok kellenek, amelyek alapján igazolhatóvá és számon kérhetővé válik egy válogatás”. Szerinte az is probléma, hogy mindenről a két említett szervezet dönt, hiszen így nem szólhat bele például a Független Előadó-művészeti Szövetség, amely az egyetlen országos hatáskörű független színházi szervezet.
Összességében a fesztivál működése során szinte sosem lehetett pontosan tudni, mit jelent az, hogy valakit beválogattak, ezért nehéz szerinte a POSzT-tal mit kezdeni. „Ebben a történetben leginkább a párbeszéd hiányán van a hangsúly” – írta.
Koltai Tamás, a Színház főszerkesztője és az Élet és Irodalom szerzője, szintén a bojkott elindítói között volt. Szerinte a kialakult helyzetért a Teátrumi Társaság „politikai és hatalmi önkény által való megalakulása” a felelős.
A társaság „minden egyeztetés nélkül, erőszakkal alakította a maga képére és hasonlatosságára a jogot, és elvetette a minimális erkölcsi és szakmai normákat”. Vidnyánszky önkényesen felrúgta a delegálás elvét, mert „abban a tévhitben van, hogy mindenen felül áll”, mondta az Origo kérdésére a kritikus. Ugyanakkor a történtek szerinte nem gyengítik lényegesen sem a Magyar Színházi Társaságot, sem a POSzT-ot: előbbinek már évek óta nincs befolyása, utóbbinak pedig szakmai színvonala.
A Magyar Teátrumi Társaság ezt nem így látja. Szerintük a bojkott nem ingatja meg a POSzT nagyon magas szakmai színvonalát, de azért bíznak abban, hogy a versenyzéstől visszalépő társulatok meggondolják magukat.
Csáki Judit szerint a POSzT-tal már tizenöt évvel ezelőtti elindulása óta vannak alapvető problémák, de ezek kezdetben szakmai viták voltak. „A drámai változás ott kezdődött, amikor Vidnyánszky nyíltan politikai alapon szerveződő színházi szövetsége bevásárolta magát a tulajdonosok közé.” Szerinte a POSzT csak az egyik színtere a kulturális területfoglalásnak, ami évek óta zajlik.„A Magyar Teátrumi Társaság ott áll a minisztérium színházi bizottsága és az összes kuratórium mögött. Mindig mindent ők jelölnek ki a színházi világban” – mondta kérdésünkre.
Szerinte nem lehet tudni, hogy mennyire eszkalálódik a mostani helyzet, de nagyon úgy tűnik, hogy ez még messze nem a vége a történetnek. „Sokan gondolkodnak most azon, hogy mit is csináljanak.”
Hétfőn a legfiatalabb generáció is megszólalt az ügyben. Boross Martin, a Stereo Akt társulat, valamint Kovács D. Dániel, a Szputnyik Hajózási Társaság darabjának rendezője kijelentette, hogy az Örkényhez hasonlóan ők is bojkottálják a versenyt, de a darabjaikat lejátsszák. „Nem tudunk szó nélkül elmenni azon folyamatok mellett, amelyek régóta csorbítják a mai magyar színház szakmaiságát” – írják közleményükben.
Boross Martint ezekről a folyamatokról és a fiatal rendezőgeneráció tapasztalatairól kérdeztük, de nem akart hozzátenni semmit az eddig elmondottakhoz. „Bár van tapasztalatunk a szakmaiságot gyengítő, háttérben zajló politikai csatározásokról, és szemünk előtt zajlik a folyamat jó ideje, nem szeretnék erről nyilatkozni egyelőre. Nem akarunk jobban belekeveredni vagy megmondóemberek szerepében tetszelegni.”
Vasvári nem ért egyet Vasvárival
Az egyre dagadó botrány különös esetekkel is szolgált. Például azzal, hogy a Magyar Teátrumi Társaság alelnöke, Vasvári Csaba is aláírta azt a tiltakozást, ami éppen részben a társaság döntése ellen született. Kérdésünkre elmondta, hogy ezt a két dolgot összeegyeztethetőnek tartja, hiszen nem alelnökként, hanem színészként csatlakozott az akcióhoz.