Úristen, de király magyar dalok!

A Quart nagyon büszkén mutatja be 2015 első negyedévének legjobb magyar dalait. Lesz itt szó rókatündérről, részeg motyogásról és agresszióról. Az összeállításba került vidám gitárzene, elektronika, sőt még metál is, egyiket se hagyja ki! 

Szabó Benedek és a Galaxisok - A teljesség felé

Alig kellett várni, hogy 2015-ben megjelenjen az első tízpontos magyar szám. A Szabó Benedek és a Galaxisok már január második felében előállt A teljesség felé című dallal, ami olyan remekül eltalált sorokat tartalmaz, amik egyrészt egy-két bohém éjszaka után is simán átélhetőek, másrészt pedig pompásan kiabálhatóak is. Szabóék előző lemezét is nagyon szerettük, hatalmas különbség viszont, hogy míg ott többnyire szorongásról, bizonytalanságról vagy csalódottságról szóltak a dalok, itt Szabóéknak mintha sikerült volna kiérnie a napfényre, és ismét derűsebben szemlélni az életet.

Erik Sumo - Dance Dance Have A Good Time

(Sero Muki Remix)

Amikor elkezdtem összerakni a listát, egy percig nem volt kérdés, hogy Tövisház Ambrus japán dala, azaz a Liza, a rókatündér című film zenéje benne lesz-e – mégha a remixelt változat is. Elképesztő, hogy mennyire ötletesen megcsinált, jól összerakott szám ez az első hangtól az utolsóig, ráadásul tökéletesen idézi meg az ötvenes-hatvanas éveket is. És mint minden rendes popdalban, ebbe is jutott kellő mennyiségű lalázás, amit akkor is vígan dúdolhat az ember, ha egyébként elképzelése sincs, hogy miről szól maga a szám. Ha pedig szóba került, akkor a Quart ezúton is ajánlja a filmet.

Dorothy's Legs - 4 a.m.

Soha nem fogok már rájönni, hogy melyik Dorothy's Leg számot hallottam először, de az olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy én már többet nem fogom tudni elengedni Walters Lili és Szilágyi Máté 2012-ben indult lo-fi projektjét. És szerencsére nem is kell csalódnom, március elején bemutatott 4 a.m.-re is simán megérte visszanézni. Legalább ezer dologra emlékeztet, valahogy mégsem tudnék megemlíteni itt egyet sem, mert mindig csak egy pillanatra rohan meg ez az érzés. Időnként puha, időnként süvítő szintitémák, távolinak tűnő, mégis intim énekhang, ez is olyan mintha álmodna az ember.

Iamyank - The Bird Tamer

Az ország egyik legjobb producere is kijött egy hatszámos lemezzel, aminek a szokásosnál szövevényesebb volt a létrejötte, ugyanis végigkísérte egy telefonos applikáció megszületése is, így állítólag folyamatosan inspirálták egymást a másik csapattal. A Lost Sounds-ra nem került egyetlen gyengébb pillanat sem, a Bird Tamernek viszont így is sikerült kiemelkednie, mert a mélyben ritka agresszív számról van szó, amitől bárki fickósabban nyírná hétvégén a füvet is, ráadásul az első néhány hang emlékeztet a Knife We Share Our Mothers Health-jére, ami soha nem jelent rosszat.

Zomblaze - Drive Thru

Ahhoz, hogy újabb király zenét találjunk nem is kellett máshol keresgélnünk, Iamyank egyik kiadótársa, Zomblaze is elállt már idén egy elképesztő felvétellel, ráadásul szintén az elsők között. Ahogy sokat látott kollégánk korábban megfogalmazta, a Drive Thru olyan, mintha késő éjszaka az anyósülésről motyognánk tök fogalmatlanul a taxi sofőrjének, hogy nem kérünk már több jeget a kólánkba. Nyugalmat sőt nihilt áraszt, szétfolyik minden hangja, telitalálat, ha például valaki csak úgy bambulna maga elé. Zomblaze szeptemberre készül nagylemezzel, én nagyon bizakodó vagyok.

Matt-U - Signals

Ha Iamyankra azt mondtam, hogy valahol a mélyben nagyon agresszív, akkor a Matt-U szétdurran az agressziótól, bár a dupstepben amúgy sem szokás finomkodni. Nekem is kedvem lenne ilyen szőrös kapucnis kabátot venni, amit minden sarkon igazgatnék a Király utcában, miközben a csajokat stírölöm. A Signals persze messze nem ilyen bunkó, minden hangnak tökéletesen megvan a helye. Matt-U elég elismert dupstep producernek számít, ahogy régebben megjegyeztük, többen játszották a számait, és bemutattuk az első klipjét is.

Kaktus - Tatoke

Az a helyzet, hogy bár kezdettől fogva tetszett a Kaktus posztakárminek is nevezhető, januárban kiadott albuma, azért időnként bosszantott, hogy itt-ott modoros, úgynevezett roppant igényes zene akar lenni. Aztán mégis azon kaptam magam, hogy egyre többet hallgatom, és hát egy előadó mi mást akarhatna, minthogy hallgassák, szóval mégis csak bejött a dolog. És amikor nagyon nappaliban szóló háttérzenévé kezdene válni, akkor szerencsére megszólal a Tatoke, amiben még mindig bőven érzek modorosságot, de hát nem bírom nem hallgatni, úgyhogy álljon itt is.

Ghostchant - Transitions

A Ghostchantról azt szokás elmondani, hogy amolyan hazai szupergrupp Jakab Zoltánnal, a Newborn és a Bridge to Solace egykori énekesével, valamint Idoru és Nadir tagokkal. Először tavaly jelentkeztek egy négyszámos ep-vel, idén februárban pedig kijött a második is, szintén négy számmal Nation címen. A hardcore- és metálvilágban egyelőre nincs akkora verseny, úgyhogy nem tűnik akkora bemondásnak, hogy a Transitions eddig az év metálszáma, ezért gyorsan hozzá is teszem, hogy külföldi zenekartól se hallottam eddig jobbat. Lassan indul horzsoló gitárokkal, hogy a végére egy lelkesítő rész után szépen bevaduljon.

Figyelem, figyeljen mindenki! A Quarton nem csak egy hónapig tart a tehetségkutatás, aki király magyar zenét játszik vagy hall, mindenképpen küldje el nekünk!

***

Nyerj jegyet a Zeneakadémiára!

Küldd el válaszodat az alábbi kérdésre:

Hogy hívják a Dorothy's Legs énekesnőjét?

A válaszokat beküldők között jegyeket sorsolunk ki a Zeneakadémián megrendezésre kerülő Oláh Krisztián - Két formáció (2015.04.14. 19:00) programra.

A megfejtéseket 2015.04.07.-én 23:59 óráig várjuk a [e-mail] e-mail címen. A tárgyba ezt írd: Oláh_Krisztián.

A megfejtés mellett a válaszlevélbe kérjük, tüntesd fel neved, telefonszámod és postacímed. A kisorsolt játékosokat a megadott elérhetőségeken a sorsolás napján (2015.04.08.) értesítjük. A játékosok a játékban való részvétellel, azaz a megfejtés e-mailen való elküldésével elfogadják a lenti nyereményjáték szabályzatot.

A nyereményjáték szabályzatot itt olvashatod.