Miért taszítunk el magunktól bárkit, akiről semmit sem tudunk

Origo interjú, 2015.06.26.

Börcsök Enikő Jászai Mari-díjas színész nem csak a színpadon szerez örömet az embereknek. Rendszeresen önkéntes segítő a szervátültetésen átesett gyerekek táborában, de foglalkozik autistákkal, és szervez nyári színjátszóiskolát is a kicsiknek. Sokáig nem szeretett beszélni saját transzplantációiról, de egyszer csak úgy érezte, muszáj megszólalnia.

• Csehov a kedvenc szerzője, és Törőcsik Mari a példaképe.
• Huszonegy éve a Vígszínház tagja, az idei évadzárón a társulat titkos szavazatai alapján megkapta az Ajtay Andor-emlékdíjat.
• Balatonszemesen önkéntes segítő volt a szervátültetetésen átesett és arra váró gyerekek táborában.
• A hónap végén bentlakásos színjátszó gyerektábort vezet egy kis zalai faluban.

Mindössze egy napot töltesz Budapesten, gyermektáborból jössz, és egy másikba mész. Kikkel voltál, és kikkel leszel?

A szervátültetett és átültetésre váró gyermekek táborában voltam mint önkéntes egy hétig Balatonszemesen. Kilencvenen voltunk, köztük 2 és 20 év közötti gyerekek, fiatalok. A nagyobbak a kicsikre vigyáztak, hisz ők is visszajárók, mint én. Ez már a negyedik évem volt itt. Nagyon összetartó csoport vagyunk. A szülők meg az egészséges testvérek is ott lakhattak.

Hatalmas öröm látni, hogy a gyermek új szervet kap, és gyógyultan jön a táborba a következő évben Fotó: Bielik István - Origo

A szervező a Transzplantációs Alapítvány a Megújított Életekért. Ők úgy tartják, hogy a szülőknek, a testvéreknek is szükségük van a rehabilitációra, mert a szervátültetés az egész családot megviseli. A tábor mindenképpen segítség a szülőknek a mindennapi gondok leküzdéséhez. Nekem hatalmas öröm látni, hogy a gyermek új szervet kap, és gyógyultan jön a következő évben.

Milyenek ezek a gyerekek? Foglalkozol velük?

A táborban sokkal felszabadultabbak, mint egyébként. Mesét olvasok, verset tanítok, Ki mit tud?-ot készítek elő, amin minden korosztály fellép. Mindig lelkesen készülnek rá, és rövid jeleneteket is színre viszünk. A párom, Tóth József festőművész festeni tanítja a gyerekeket, az alkotásokat a tábor zárásakor kiállításon mutatjuk be. Az anyukákkal is foglalkozom, táncot tanítok nekik, például keringőt, amit szintén bemutatunk a végén. Sminkelem őket, és felvonulnak mint modellek. Sűrű a program, nagyon elfárad az ember, de rendkívül lélekemelő, jó csinálni.

A párom az alapítvány felkérésére illusztrált nekik egy mesekönyvet, amihez Boldizsár Ildikó meseterapeuta válogatta a meséket. A 16 népmesét és öt transzplantált gyerek saját meséjét. Olyan történeteket, amelyek lehetőséget kínálnak a műtétre készülő, illetve az azon átesett betegeknek, hogy lelkileg és fizikailag is átvészeljék a beavatkozással járó megpróbáltatásokat.

A te kétszeres veseátültetésed hozzájárul ahhoz, hogy ilyen érzékenyen tekints a beteg gyerekekre?

Ez természetes. Sokáig a transzplantációimról nem is szerettem beszélni, de egyszer csak úgy éreztem, hogy muszáj megszólalnom. Azt láttam, hogy nálam sokkal rosszabb állapotban levő emberek, gyerekek vesznek körül a kórházban. Eldöntöttem, ha elég erőm lesz, tenni is fogok valamit értük, és ma már tudok tenni. Az embert a fáradsága ellenére továbbviszi, amikor látja, milyen örömet okoz a gyerekeknek és várják is, hogy foglalkozzak velük.

Huszonöt gyerekkel idén megcsinálom A Pál utcai fiúkat Fotó: Bielik István - Origo

A Nemzeti Veseprogram nagykövete vagy. Foglalkozol más betegségben szenvedő gyerekekkel is?

Igen, sokat voltam autistákkal is, és nagyon izgatott az ő világuk. Jártam föl a Vadaskertbe Prekop Csillához, aki autista gyerekekkel foglalkozott. Gyulay Eszter segítségével össze is állítottam egy előadást autista szerzők műveiből. Remélem, ez a darab sokakat elgondolkodtatott, hogy kit lehet fogyatékosnak nevezni, és miért taszítunk el magunktól bárkit, akiről semmit sem tudunk.

Mit csináltál a Rákospalotai Leánynevelő Intézetben?

Természetesen egy színdarabot, a Kérem, tessék vigyázni… címűt. A lányokkal együtt játszottam, csak azért álltam be közéjük, hogy ”puhára essenek”. Azóta is tartom a kapcsolatot a két szereplővel. Ők már hazakerültek, de az intézet igazgatójával jó viszonyban vagyok, és tervezzük, hogy majd újra csinálunk valamit közösen.

A következő állomásod, a színjátszó gyerektábor a szépséges zalai faluban, Becsvölgyében lesz.

Ez egy kéthetes, bentlakásos tábor egy vízimalomból kialakított turistaszállóban. Huszonöt gyerekkel – 7-től 14 éves korig – idén megcsinálom A Pál utcai fiúkat, a kislányok adják a zenei aláfestést, ők fognak énekelni. A tábor idén negyedik éves, előadtuk már a János vitézt, a Ludas Matyit és egy Mátyás királyról szóló mesét. A második hét végén, táborzárásként előadjuk a darabot a falu népének, de jönnek a környező településekről is.

Mindent magunk csinálunk együtt a gyerekekkel Fotó: Bielik István - Origo

Nagyon jó társadalmi összefogással működünk, sok mindent pedig a falu lakói adnak össze, hozzák a lekvárt, a dinnyét, a tejet, a pék küldi a kiflit, a kenyeret, a kocsmáros a szódát és a fagyit. Aki nem próbál, azzal a párom foglalkozik, rajzolnak, festenek, de segítenek neki a díszletfestésben, -állításban, mert mindent magunk csinálunk együtt a gyerekekkel.

A falu keresett meg, vagy te jelentkeztél?

Évek óta járok oda a párommal, Tóth József festőművésszel, ő ugyanis odavalósi. Amíg ezt a tábort el nem kezdtem szervezni, nem sok minden volt ott a gyerekeknek, legfeljebb az utcákon lődörögtek. A mamák az úttest közepén tolják a babakocsit, mert járda sincs, és azt gondoltuk, jó lenne szervezni valamit. Először kicsit féltünk, hogy lesz-e jelentkező, akarnak-e jönni a gyerekek, de azután 25-en jöttek össze, és évek óta ragaszkodnak a táborhoz. Egy-két új gyerek mindig jön hozzánk, idén két kisfiú csatlakozik. A feltétel az, hogy tudjanak olvasni.

A Vígszínház társulata az évad végén neked és Hegedűs D. Gézának ítélte az Ajtay Andor-emlékdíjat a Koldusoperában és a Kvartettben nyújtott alakításotokért. Ezt az elismerést most ötödször kaptad meg. Milyen érzéssel vetted át a díjat az évadzárón?

Hát, most ez okozta a legnagyobb örömöt, mert az utolsót 10 évvel ezelőtt kaptam a társulattól. Az mindig nagyon jó, hogy a kollégáid, a társulat szavazza meg, hogy ki kapja a díjat. Azt gondoltam, hogy vannak a színházban tehetséges fiatalok, és majd ők kapják. Nem számítottunk rá, de Gézával együtt nagyon boldogok voltunk, hogy mi kaptuk az elismerést.

Sok díjad van, köztük a Jászai Mari-díj, az Érdemes művész kitüntetés, és az idén beválasztottak a Halhatatlanok Társulatába is.

Nagyon kell az elismerés az embernek, mert az tovább sarkallja, hogy érdemes ezt csinálni.

Mióta tanítasz?

Régebb óta tanítok, de most komolyra fordult a dolog, mert a Színház és Filmművészeti Egyetemen első osztályt kaptam, osztályfőnök lettem Zsótér Sándorral közösen. Korábban Ács János és Gálfi László osztályában voltam tanársegéd. Az osztályfőnökség más, komolyabb felelősség, szorosabb kapcsolat a hallgatókkal, akiknek színészmesterséget tanítok.

A rendező nagyon fontos a számomra, mert ő visz előre Fotó: Bielik István - Origo

Van arra idő, hogy a mindennapi dolgokról is beszélgessetek?

Természetesen. Úgy gondolom, nem is lehet másként, mert lelkileg is közel vagyunk, tudnom kell, kinek milyen feladatot adjak, és hogyan nyissam meg a lelkét. Sokat beszélgetünk, és abból számomra kiderül, mennyire nem készítik fel őket a középiskolában, mennyi mindent nem olvastak.

Zsótér Sándorral jól tudsz együtt dolgozni? Sokat rendezett is téged.

Igen, vele nagyon jól működök együtt. Tízegynehány darabot rendezett, amiben játszottam. Nagyon jó barátok is vagyunk, általában egyet gondolunk a világról, amiben nem, abban pedig elég jól kiegészítjük egymást, hiszünk egymásban.

Neked fontos a rendező?

Nagyon, mert ő visz engem előre, sok mindent szeretnék még tanulni.

Huszonegy éve vagy a Vígszínházban. Neked ez egy nagy védőburok?

Igen, nagyon jó fészek. Fontos a társulat, a barátságok, az egész színház a portástól a kellékesig, mindenki. Jellemző a Vígre, hogy nagyon hűséges tagjai vannak. Van, aki több évtizede ott dolgozik. Aki ennyi ideig napi kapcsolatban van a többiekkel, az igazán nehezen menne el. Időnként azért eszembe jutott, hogy elmegyek, de hál’ istennek nem mentem el, ha esetleg máshol van munkám, elengednek, vendégként játszom, és a civil szervezetek dolgaival is tudok foglalkozni.

Több mint 90 színházi szerep van mögötted a klasszikusoktól a kortárs magyar szerzőkig, és akkor nem említettem a filmeket. Mi áll közel a lelkedhez?

Nagyon szeretem a kortárs darabokat, de a nagy kedvencem Csehov. Sajnos kevés alkalmam volt játszani, a Ványa bácsi volt az utolsó pár évvel ezelőtt, Marton László rendezte. Nem jellemző a társulatra, hogy Csehovot játszana. Brechtet is szeretem, főleg Zsótér Sándornak köszönhetően, mert őáltala ismertem meg Brechtet és tanultam meg játszani.

Keveset internetezek, és nem lesem a rólam szóló írásokat Fotó: Bielik István - Origo

Hogyan készülsz egy szerepre? A próbafolyamat alatt kipróbálhatsz mindent, amit gondolsz a figuráról?

Sokfélét kipróbálok, engedik is a rendezők. Úgy kezdem, hogy rögtön megtanulom a szöveget, hogy később csak a figurával tudjak foglalkozni. Ezért a szövegtudás nagyon fontos.

Nagyon jó barátod volt kolléganőd, Papp Vera, aki súlyos betegség után ment el.

Figyeltünk egymás sorsára, mindig nagyon jól dolgoztunk együtt a színpadon, és tanultunk egymástól. Nagy fájdalom volt őt elveszíteni. Mérhetetlen kitartás volt benne, ahogy a pályáját alakította, és ahogy a betegségét kezelte. A Mikve című darabban több mint 100-szor játszott, az ő szerepét vettem át, de én is játszottam a darabban. Mindig az ő hangját hallom, iszonyú nehéz volt egyéníteni ezt a szerepet, hogy ez nem a Vera, ez én vagyok. Meg kell jegyeznem, hogy hihetetlen odaadással segítettek a kolléganők, hogy ezen a traumán átlendüljek.

Ki a példaképed?

Törőcsik Mari, a kitartása miatt. Fantasztikus az a lendületesség, ami az ő életét, pályáját végigkíséri. Csodálatosan játszik, olyan átváltozásokra képes, amikre csak kevesen.

Mi volt életed legnehezebb munkája?

Talán a filmes szerepek közül a Gothár Péter rendezte Paszport. Azért volt nehéz, mert nagyon betegen kellett a főszereplőt alakítanom. Ukrajnában dolgoztunk, és onnan hordtak át Nyíregyházára dialízisre minden másnap, miközben ment a forgatás. De annyira jól sikerült a film, hogy díjat nyertem a filmszemlén. Nagyon megszenvedtem érte.

Elolvasod a rólad szóló kritikákat?

Ha mondják, hogy valami jót írtak rólam, azt elolvasom. A negatív kritikákra nem szokták felhívni a figyelmemet, úgyhogy nem is tudok róluk. Amúgy keveset internetezek, és nem lesem a rólam szóló írásokat. Különben meg az a véleményem, a kritikusok dolga, hogy kritizáljanak. Az alternatívoknál érthető, hogy érzékenyebben reagálnak erre, mert ha rossz kritikát kapnak, oda a darab és a támogatás.

A függetlenek vérfrissítést jelentenek a kőszínházasoknak Fotó: Bielik István - Origo

Szerinted mi az alternatív színházak jelentősége?

A függetlenek vérfrissítést jelentenek a kőszínházasoknak, a Vígben együtt játszunk több darabban a szputnyikosokkal, de elmegyünk, és megnézzük őket, belőlük is táplálkozunk. Megjegyzem, hogy ők szabadabbak, mert nem ezer embert kell behozniuk a színházba, elég csak nyolcvanat, könnyebben lehet így próbálkozni, mint nálunk. Egy kísérleti darab biztos, hogy csődbe vinné a színházunkat, mert a Víg, a Pesti és a Háziszínpad csaknem 2000 embert fogad naponta. Minderre 45 színész van, nagyon sokat dolgozunk, sok előadásunk van.

A filmesek keresnek?

Ha minden jól megy, akkor télen Szász Jánossal forgatok. A Léderer-ügyet csináljuk valós bűnügy alapján, véres krimi lesz. Hegedűs D. Gézával együtt játszom, és már nagyon várom.

Hogy állsz a főzéssel?

Az megy, nekem az igazi kikapcsolódás. Sokat főzünk a barátoknak, mikor mihez van kedvem, azt csinálom. Most megyek vidékre, és azon spekulálok, hol lehet a bográcsom.