A Liget Projektről mondtak már hideget és meleget, volt, hogy leírták, és volt, hogy véleményformáló értelmiségiek álltak ki mellette. Most úgy tűnik, a fejlesztés megvalósul, még ha nem is pontosan úgy, ahogy Baán László megálmodta. A legfrissebb információk szerint zöld utat kapott a Magyar Zene Háza, az Új Nemzeti Galéria – Ludwig Múzeum épülete és a Néprajzi Múzeum, viszont a Fotómúzeum és az Építészeti Múzeum sorsa bizonytalan.
A Néprajzi Múzeum rideg, funkcionális, modern épületét is kritizálták, legutóbb hétfőn jártak körbe az interneten Németh Ádám valósághű, kissé ijesztő látványtervei az új épületről.
Arról viszont nem esik szó, hogy mi lesz ebben az új épületben, milyen lehetőségeket, buktatókat rejt a költözés a Néprajzi Múzeumnak. Ahogy arról sem beszél senki, hogy a Néprajzi Múzeum jelenlegi állandó tárlata több mint húsz éve változatlan, és a főigazgató szerint is meghaladott múzeumi szemléletet tükröz. A Néprajzi Múzeum jelenéről és jövőjéről Kemecsi Lajossal beszélgettünk.
Megnéztem a kiállításaikat, a három időszaki tárlatot és az állandó kiállítást. Két lenyűgözően izgalmas, egy nagyon érdekes és egy túlzsúfolt, unalmasan bemutatott tárlatot láttam. Ez utóbbi volt a magyar néprajzkincset bemutató állandó kiállítás. Tíz éve láttam utoljára, és az a benyomásom, nem sokat változott.
Megkérdezhetem, hogy mikor született?
1984-ben.
Hétéves volt, amikor ez az állandó kiállítás megnyílt, azóta érdemben nem változott. De ebbe az épületbe új állandó kiállítás tervezésére már nincs esély, nem lehet rá forrást találni, és nem lenne szerencsés most belekezdeni. Júniusban azért meghekkeljük a tárlatot.
Ez mit jelent?
Új tárgyak kerülnek be egységes installációs megoldással. Ezek ablakokat, linkeket fognak nyitni a régi kiállításon belül. Izgalmas kísérlet lesz. Meg akarjuk mutatni a közelmúlt jellegzetes tárgyait és a múzeum utóbbi két évtizedben folytatott antropológiai-néprajzi kutatásainak eredményét. Azt szeretnénk például,
ha megjelenne a tárlaton a gördeszkások kultúrája vagy a roma viseletet.
Eddig miért nem pótolták ezt a hiányt?
Amióta én vagyok a főigazgató, az ok a közelgő költözés. Egy új állandó tárlat esetében több száz milliós tételről, ezerkétszáz négyzetméterről és mintegy négyezer tárgyról van szó. Persze néhol a jelenlegi tárlat a korszerű muzeológia szerint túlzsúfolt.
Hadd fogalmazzak élesebben. Mik a tapasztalataik arról, ahogy a 6–12 éves gyerekek végigmennek ezen a tárlaton?
Tavaly hátrányos helyzetű gyerekek számára ingyenessé tettük a múzeumot, közel kilencezer gyerek jött el. Sok olyan gyerek volt, aki még soha nem volt Budapesten vagy múzeumban. Nyilvánvaló volt, hogy szörnyű lenne őket áldozatul vetni az állandó kiállításnak, úgyhogy
a múzeumpedagógusaink mindent bevetettek, hogy élvezzék a gyerekek a kiállítást.
Célzott szakmai támogatással tehát jó programokat tudunk tartani. Gondolom a kérdésében az volt elrejtve, hogy féltené a gyerekeket ettől a tárlattól vezetés vagy kiegészítő értelmezés nélkül.
Határozottan.
Ezzel mi is tisztában vagyunk. Komoly kihívást jelent életképessé tenni ezt a megörökölt tárlatot. De még ha ez bután is hangzik, azzal kell főznünk, ami van. Nagyon szerettünk volna új állandót készíteni régóta, de én annak is örülök, hogy a már említett meghekkeléssel egy új réteget tudunk belevinni a műtárgyösvénnyel. Hozzáteszem: a tárlatban egy más korszak és más múzeumfelfogás szülötteként, idejétmúlt múzeumi megoldásokkal, de gyönyörű tárgyak és fantasztikus értékek vannak.
Az új épület új Néprajzi Múzeumot is jelent majd?
Tulajdonképpen igen. A mostani állandó tárlat a magyar néprajzot mutatja be, az új kiállításon a magyar néprajz és a nemzetközi gyűjteményeink együtt jelennek meg, várhatón kétszer ekkora alapterületen. Lesz egy modern, szellős tárlat, de ugyanabban az épületben lesz a látványraktár is.
Mi látványos egy látványraktárban?
A látványraktár raktározásra is jó, de kiállítási élményként is értelmezhető. Sok példa van a világban, és itthon is van egy-kettő. Akár több tízezer tárgy is lehet benne, ez javítja a megismerhető gyűjteményrészek arányát. A harmincötezer darabos kerámiagyűjteményünk Európa egyik legnagyobbja, ezt így akarjuk megmutatni. És itt sem csak a magyar néprajzi anyagra, a hagyományos szilkékre, fazekakra, köcsögökre és korsókra gondolok, hanem az afrikai edényekre és a prekolumbián közép-amerikai kerámiákra is.
Ezek nem voltak láthatóak az utóbbi évtizedekben?
Nem igazán. A világ nagy múzeumaiban a teljes gyűjteményből a látogató egyszerre körülbelül kettő-öt százalékot lát. Jelen pillanatban a Néprajzi Múzeum az alsó átlagot sem éri el. Persze mindig van pár ezer olyan műtárgy, amit állományvédelmi okokból nem célszerű megmutatni, de egy ilyen impozáns kerámiagyűjtemény iszonyú látványosan jelenhet meg.
Meg tudja ígérni, hogy az új épület állandó tárlatán kevesebb lesz a vitrin és több a látogatói élmény?
Ez így lesz, de nem azért, mert én vagyok a főigazgató, hanem mert végre új épületbe költözhet a Néprajzi Múzeum. Ez olyan esély, amit ki kell használni. Soha nem működött a múzeum saját épületben, sőt múzeumnak szánt épületben sem, az alapítása óta gúzsba volt kötve.
Most olyan kiállítási térbe költözhetünk, amit ránk szabtak.
Eleve úgy írtuk meg a koncepciót, hogy passzoljon a nyitott szellemiségre, amit vallunk. Nem szeretnénk matuzsálemi korú állandó kiállításokat fenntartani, ehelyett élményközpontú kiállítást szeretnénk, ami nincs kőbe vésve.
Mennyire látja biztosnak az új ház megépülését?
Én nem jós vagyok, és nem is döntéshozó politikus. Információim alapján meg fog épülni. Persze, olvashattunk a sajtóban különböző nyilatkozatokat, a Magyar Néprajzi Társaság reagált is rájuk. Ez jó megerősítés volt afelől, hogy egységes a szakma: új múzeum kell, és ez az épület alkalmas erre.
Akkor elégedett az épület terveivel?
Két évig dolgoztunk a koncepción, a nyertes épület tervezői ezt figyelembe vették. Én nem voltam a nemzetközi zsűri tagja, de tudok arról, hogy munkájukat segítette egy külföldi szakértő csoport, akik muzeológiai szempontból nézték át a terveket. Náluk is ez a terv nyert.
Mit gondol azokról a kritikákról, hogy az épület olyan, mint egy rideg irodaház?
Ahogy jós sem, úgy építész sem vagyok. Ez egy pályázati terv, lehet rajta változtatni. Az alapkoncepció az én olvasatomban a kapunyitás témája: az épület így összeköti a városi szövettel a zöld parkot. Zseniális megoldás, hogy át lehet látni az állandó kiállítás tereiből az időszaki kiállítás helyiségeibe.
Ez jól közvetíti a nyitott szellemiséget.
A sajtóban nevezték már radiátornak is ezt a házat, de az biztos, hogy a belső megoldások nagyon jók, a műtárgymozgatások útvonala kidolgozott. Azt most nem ragoznám, hogy jelenleg milyenek a műtárgymozgatás lehetőségei a Kúriának épült palotában, a márványlépcsők között.
Úgy gondolja, a homlokzat nem olyan fontos?
Ki merné megmondani, hogy milyen motívumok jelenjenek meg egy most épülő múzeumon, amely nemcsak a magyar néprajz történetét mutatja be, hanem a világ kultúrájából is őriz tárgyakat? Mi az a motívumkincs, amire öt, húsz, ötven év múlva nem fogunk furcsán nézni? Láttam olyan terveket, amikben megjelentek egyértelmű motívumok: életfa, gémeskút a tetőn, nádtetővel fedett birkahodály-épület. Ezekkel szemben letisztultabb ez a semleges terv.
Az biztos, hogy ez egy modern hatású múzeumépület, amely egy progresszív szemléletű néprajzfelfogást tükröz.
Az sem lenne baj, ha nem az épület képviselné ezt a szemléletet, hanem a tartalom. Leginkább a visszajáró látogatók igazolják majd, hogy az új Néprajzi Múzeum a társadalom számára fontos, értéket közvetítő, kérdéseket megfogalmazó intézmény lesz-e. De mindez nem csak rólunk szól. A magyar muzeológiában az utóbbi években izgalmas kísérletek zajlanak, csak nincsenek megfelelő épületek és infrastruktúra, ezért kevésbé láthatók.
Milyen látogatószámmal dolgoznak a következő évekre?
A Kossuth tér felújítása alatt csökkent a látogatottság, nehéz volt megközelíteni minket. Látványos javulás volt tavaly március után. Bízom benne, hogy a tavalyi látogatószámot idén is elérjük. De ebből a helyszínből kihoztuk a maximumot: problémás a buszos megközelítés, a reprezentatív funkciójú téren a múzeum háttérbe szorul.
Az új helyszínen komoly látogatószám-növekedésre számítok.
Lát lehetőséget abban, hogy a Városligetben több új intézmény lesz egymás közelségében?
A Zene Háza jó lehetőségeket kínál, hiszen gazdag zenei anyagunk van, Vikár első zenegyűjtései, Bartók anyaga és egy négyezer darabos rendkívüli hangszergyűjtemény, amiből alig látható valami. Nem szeretem az indokolatlanul használt idegen kifejezéseket, de itt szinergia valósulhat meg.
Akkor hisz Baán László víziójában, vagyis abban, hogy ezek az intézmények együtt létrehoznak egy saját brandet, ami turisztikai szempontból is fontos?
Én szakemberként azt tudom mondani, hogy el tudom képzelni azt, hogy a fizikai közelség segítheti ezt, és akkor már használjuk ezt a kifejezést: eladható brandet hoznak létre.
Az új épülettel fel tudják számolni a törökbálinti depót, ahol raktárt bérelnek?
Igen, de nem az új épület, hanem a Szabolcs utcai raktárkomplexum miatt. Ott végre egy helyen lesz a raktár, a gyűjtemény és közvetlen közelében a restaurátorműhelyek. Most a restaurátorműhely a palota épületében a második emeleten van, a legveszélyeztetettebb tárgyak pedig Törökbálinton.
Nem lenne jobb, ha mindez egy épületben lenne?
De, a legjobb az lenne. De az alapterületben akkora terhelést jelentene, ami vállalhatatlan, főleg a Ligetben.
De így ugyanúgy csomagolni, szállítani kell a raktár és a kiállítótér között.
Ez más jellegű mozgatás. Most azért is szállítani kell a raktárból egy tárgyat, hogy restauráljuk. Erre ott nem lesz szükség. A raktározási feladat fontosságáról kevés szó esik, holott a múzeumok kiemelt feladata a kulturális kincs megőrzése.
Azt hallottam, az új Néprajzi Múzeum egyik fő vonzereje a teljesen új gyerekmúzeum lesz.
Nem tudnám megmondani, hogy mi lesz a fő vonzerő, de ez nem is baj, mert lehet a fő üzenet maga a többszólamúság és nyitottság is. A gyerekmúzeumot együtt találtuk ki a múzeum szakembereivel, jó példákat ismerünk erre a világból.
Mi lesz benne? A kiállítások témája lesz gyerekközpontú, vagy a tárgyak bemutatásának módja?
Mindkettő. De jelenleg fontosabbnak tartjuk a nem gyerekes témák gyerekközpontú feldolgozását, mert sokan elkövetik azt a hibát, hogy nem tekintik partnernek a gyerekeket. Mi ezt másképp szeretnénk csinálni.
A Ligetnek az a része most is a kisgyerekes szülők Mekkája.
Ha ez nem hoz látogatószám-növekedést, akkor semmi. Gonosz, számító múzeumvezetőként azt is elárulom, fontos szempont a jövő látogatóinak kinevelése is.
Mitől lesz modern ez a gyerekmúzeum?
Feltérképeztük a legmodernebb megoldásokat, és tárgyalunk ezek beszerzéséről. Szeretnénk egy ismeretátadási eszközparkot, ami például egy éjjel-nappal nyitva tartó múzeumot is képes biztosítani, képernyőkkel, kommunikációs felületekkel, akár hologramos megoldásokkal. Tudjuk, hogy drága lesz. De dönteni kell: ha lesz világszínvonalú épület, akkor ott világszínvonalú tartalommal szabad csak megjelenni.
Úgy tudom, azzal is számolnak, hogy fellendítik a nemzetközi együttműködéseket, és kiállításokat is cserélnének a jövőben külföldi intézményekkel. Ezt hogyan kell elképzelni?
Az új épület lehetőséget ad egy gyümölcsözőbb együttműködésre jó nevű intézményekkel. Mondok egy példát. A British Museumban van egy kollekció Torday Emil afrikai gyűjtéséből, ebből nemrég beválogattak egyet a múzeum száz legérdekesebb tárgya közé. A Torday egy „kiváló brand”. Nekünk is van Torday-gyűjteményünk, ugyanebből a gyűjtésből, több száz tárgy, most készítjük hozzá a kétnyelvű katalógust. Mi akadályozza meg, hogy a mi feltárt gyűjteményünk az új épületben akár a British Museummal közös tárlaton jelenjen meg?
Mindezek fényében különösen fájdalmas, hogy az állandó kiállítás ennyire nem változott, és ezekből az értékekből ilyen kevés látszódott az utóbbi évtizedekben.
Mit szeretne hallani?
A véleményét.
A muzeológusaink nem azért nem újították meg ezt a tárlatot, mert lusták voltak, vagy mert nem ismerték fel a gyűjtemény értékeit. Ezt a szándékot időről időre jelezték a múzeumban, kidolgoztak koncepciókat, költségvetéseket, próbáltak pályázni. De ehhez komoly támogatottság kell. Az volt a reakció, hogy nemsokára költözünk. Ez az ideiglenesség súlyos teher, ami a Néprajzi Múzeum történetét végigkíséri.
Ez egy döbbenetes Odüsszeia.
Most végre költözünk, és persze minden költözés jár állományvesztéssel is, amit minimalizálni kell. Például a hímestojás-gyűjtemény vagy az üvegnegatívok költöztetése különösen költséges lesz.
Mennyi időre fog bezárni a múzeum?
Ameddig biztonságosan lehet, addig itt akarunk működni. A 2016-os évet megterveztük, az utolsó kiállítás a lábbeligyűjteményből lesz – hiszen útra kelünk. Ez a tárlat már az új állandóhoz is kapcsolódik kísérleti jellegével, mert a magyar és a nemzetközi anyag együtt szerepel majd. A feladatok ütemezése másfél éve kész, elkezdjük csökkenteni a látogatók által elérhető tereket a csomagolás miatt.
Az új épület átadása legeslegkorábban 2018-ban lesz. Ez durván egyéves zárva tartást jelent, minimum.
Biztosan. Lehet ezt úgy kommunikálni, hogy szörnyű dolog, de erre nagyon sok példa van a világban.
Csak a tényt rögzítettem. 2013 elején, amikor főigazgató lett, egy interjúban azt mondta, hogy a Néprajzi Múzeumnak véleményformáló intézménnyé kell válnia. Ez sikerült?
Két példát szeretnék hozni. Az egyik a tavalyi vándoriparos-kiállításunk, amit szeretnénk majd utaztatni is. Ezen hangsúlyosan jelentek meg a hagyományos cigány kézművesmesterségek, például a teknővájás vagy a kosárfonás. Fontos megmutatni, hogy egykor ezek az iparosok értékes, a többségi társadalomban elfogadott munkát végeztek.
Így a roma közösség felismerheti ezt az értéket, ennek identitásformáló üzenete lehet.
Ezen a tárlaton a klasszikus néprajzi anyag találkozott a problémacentrikus bemutatási móddal.
A másik a most is látható Kő kövön tárlatunk, amely a magyar és zsidó közösség együttélését mutatja be. Rendezőelve a töredékesség, ami önmagában fontos üzenet – azt is láttatja, hogy mit nem gyűjtött a múzeum az elmúlt száznegyven évben, és hogy a holokauszt traumája miatt lett töredékes maga az emlékezés.
Soha nem mutattuk be korábban a zsidó témájú tárgyi kollekciót.
Úgy gondolom, a problémaérzékeny szemléletet tovább kell vinni. Legfontosabb feladatunk a fantasztikus történeti kincs korszerű bemutatása és értelmezése, de amellett a jelenre is reflektálni kell társadalmi múzeumként. Fontos, hogy aktuális, égető kérdésekre is adjunk válaszokat, de nem baj, ha csak a kérdésfeltevésig jutunk el. Már az is nagy szó.