Az 1935-ben publikált mű, amelyet Hemingway irodalmi kihívásként élt meg, egy nagy afrikai vadászat kalandjait meséli el. A Truman Capote Hidegvérrel című nem fikciós regényét évtizedekkel megelőző írásával Hemingway azt akarta bizonyítani, hogy "egy teljes mértékben igaz történeten alapuló könyv" képes "felvenni a versenyt egy képzelőerő szülte írással".
Az Afrikai vadásznapló új kiadását megelőzően a Hemingway-hagyaték a Vándorünnep, a Fiesta (A nap is felkel) és a Búcsú a fegyverektől című írások újrakiadásához is hozzájárult.
Hemingway unokája, Sean Hemingway egy előszóval, míg az író fia, Patrick Hemingway - aki kisfiú volt, amikor szülei Afrikába utaztak -, személyes emlékeivel járult hozzá az új kiadáshoz, amelyet fényképek, korai vázlatok és az író akkori felesége, Pauline Pfeiffer naplója is gazdagítanak.
"Ő nem túl ismert személy, ezért nagyszerű, hogy fennmaradt tőle némi írás" - mondta a közelmúltban nagyanyjáról, Ernest Hemingway második feleségéről Sean Hemingway.
Pfeiffer feljegyzéseiből kiderül, hogy az Afrikai vadásznapló nem teljesen hű a tényekhez, az író például változtatott néhol a kronológián. A naplóból egy majdnem tragédiával végződő esetre is fény derül - az író fegyvere leesett egy autóról és elsült - , amely Hemingway Francis Macomber rövid boldogsága című művét ihlette.
Az Afrikai vadásznaplót számos kritika érte a múltban amiatt, hogy részletesen tárgyalja az állatok leölését és a szerző személyes élményeinek "háttérfüggönyévé" redukálja a kontinenst és lakóit.