Bármit megtennék, ha ezzel a könyvvel kínoznának

Vágólapra másolva!

„Az ízlésről nem lehet vitatkozni” – tartja a közmondás, mégis folyamatosan ezt tesszük. Egy könyv, ami egyikünknek az irodalom csúcsteljesítménye, a másiknak büntetéssel ér fel. Lesújtó véleményüknek sokan a közösségi oldalakon is hangot adnak, ahol Voltaire és Dosztojevszkij ugyanúgy megkapja a magáét, mint Coelho.

Origo

Vágólapra másolva!

irodalom olvasás kultúra közösségi oldal

Sokáig csak a hivatásos kritikusok szedhették ízekre nyilvánosan a regényeket, az internet megjelenésével azonban a fikázás is demokratikus sportággá vált. A könyvek értékelése és kitárgyalása népszerű közösségi oldalakon folyik, ahol nemcsak csillagozhatjuk, de írásban is összegezhetjük az ítéletünket.

Ma már sokan nem lapokból és magazinokból, inkább a Goodreads.com-ról vagy a Moly.hu-ról tájékozódnak elsősorban, ha olvasnivalót keresnek maguknak. Jobban bíznak ugyanis a többi olvasó véleményében, mint a hagyományos kritikákban vagy a középiskolai irodalomkönyvben.

vloggerek, booktuberek Forrás: YouTube / polandbananasBOOKS

A közösségi oldalakon tényleg hasznos információk vannak, és a felhasználók nem fogják vissza magukat akkor sem, ha egy sokak által körberajongott és piedesztálra emelt könyvet kell elkaszálni. A Moly.hu lesújtó, egycsillagos értékelései annyira szórakoztatóak, hogy külön Tumblr is indult belőle, ahol összegyűjtik a sarkos véleményeket. Ebből szemezgettünk.

Coelho, mint mosogatószivacs

„Úgy éreztem olvasása közben, mintha egy mosogatószivacs rücskös felével karistolnák az agyamat”

– száll bele egy olvasó Coelho egyik regényébe, és ez még csak a felütés. Szóba kerülnek A zarándoklat „felszínes, hipermarketes filozofálgatásai” és „zavaros, közhelyes próbatételei” is, majd megtudjuk, hogy azért hatással volt a könyv az olvasóra: „Mit mondhatnék még? Bármit megtennék, ha ennek a könyvnek a felolvasásával kínoznának”.

Forrás: egycsillagosertekelesek.tumblr.com

De lássuk be, a brazil mágust közhelyeit szidni nem túl bevállalós, sőt, szinte kötelező mutatvány bizonyos körökben. A Molyon azonban a klasszikusokat is rendesen kiosztják: „Fél csillag csak mert jó kedvemben talált az író…” – bünteti valaki szigorúan a Zabhegyezőt.

Salinger mentségére szóljon, hogy a dühős olvasó még a régi verziót, nem pedig új, korszerűsített fordítást olvasta, ami szerintünk sokkal közelebb áll az eredeti szellemiségéhez. „Én végig a törököknek drukkoltam” – vallja be valaki szemérmesen az Egri csillagok után, de ő még visszafogott ahhoz a dühös iskoláshoz képest, aki Gárdonyi regényének kötelezővé tételén paprikázta fel magát:

„509 oldalnyi sz#rfűrészelés. Sajnálom, hogy el kellett olvasnom.”

Valakinek ablaktámasz

Na és itt vajon melyik híres mű leírását olvashatjuk?

„Csapongó, változó stílusban megírt néprajzi szöveggyűjtemény, tele pontatlan, nem bizonyítható dogmákkal és levezetésekkel. Jelentős része egyedül származtatási szempontból értékelhető, már amennyiben van valóságalapja annak, hogy ki kit nemze.”

Bizony, a közösségi oldalakon még a Biblia sem vonhatja ki magát a szigorú értékelés alól. Meg is kapta a maga egy csillagát az elégedetlen felhasználótól. Volt, aki még keményebb volt, és csak fél csillagra méltatta a kereszténység szent könyvét, egy szellemes megjegyzés kisíretében:

A klasszikusok sem ússzák meg

A világirodalom piedesztálra emelt remekei sem járnak jobban:

„Olvastam: oroszokról szól”

- rendezi le a Háború és békét három szóban az olvasó, Musil passzív igeidők iránti vonzódásáról pedig szemléletes nyelvtani elemzést kapunk:

„Csak akkor tudod értékelni a cselekvő igéket, ha 700 oldalon keresztül szinte teljesen megvonják őket” – írja A tulajdonságok nélküli emberről.

Voltaire biztos örülne, ha tudná, hogy Candide-ja még a 21. században is heves érzelmeket provokál:

Nekem ez a könyv volt életem SOHA TÖBBET könyve.

2006-ban olvastam, s eddig még nem nyomta le semmi sem a „Legrosszabb könyvélmény”-listámon” – írja valaki, de van, aki még nála is érzékletesebben fogalmaz a könyv hatásáról: „az asztal behorpadt azon a helyen, ahol folyamatosan belevertem a fejem…”

A Tumblr-oldal mottóját is adó bejegyzés azonban egy olyan mai bestsellerhez fűződik, amely csakis Coelho-hoz mérhető:

Booktuberek, vloggerek

A közösségi könyves site-ok egyre többször határozzák meg a fiatalok véleményét egy-egy könyvről. Korábbi cikkünkben két olyan tinédzser könyvrajongót mutattunk be, akik a saját útjukat járva kattantak rá az olvasásra.

Számukra nem a jócskán idejétmúlt iskolarendszer vagy a Kincskereső kisködmön-t nekik eladni próbáló pedagógus az alapvető tájékozódási pont, hanem a közösségi média.

A könyves témájú Youtube-csatornát vezető Kevin például a Goodreads.com-ot tartja megbízható tájékozódási pontnak, mivel ott az olvasói véleményeket maga az olvasóközösség osztályozza. Kevin a magyar könyves közösségi oldalt, a Moly.hu-t is használja, de „ott néha ilyen törvénykező, a véleményüket igazságként kinyilatkoztató emberek vannak" - mondja a magyar könyves közösségi oldalról.

Teljes cikkünket a fiatal könyvrajongókról itt olvashatja!