A háborúról, a szerelemről és a békéről évszázadok óta szólnak dalok. A modern jótékonysági koncerteknek is már közel fél százados hagyományuk van.
A menekültválság miatt hetek óta Magyarországra figyel a világ. Hol vagytok, magyar zenészek, hogy a különböző, gyakran álszent szervezetektől visszavegyétek azt, ami a huszadik századi hagyományok szerint titeket illet: hogy
felszólaljatok az elesettekért.
Ausztriában október harmadikára ki is tűztek már egy segélykoncertet, amin többek között fellép a Toten Hosen, valamint az Eurovíziós dalfesztivál győztese, Conchita Wurst is. A Menekültek hangja című segélykoncertet a bécsi Hősök terén tartják, és az alapvető emberi jogok hirdetését és védelmét tűzték ki célul a szervezők.
Ebbe az ötvenéves történetbe persze belefértek botrányok és kudarcok is. A leghíresebb segélykoncert, az idén harmincéves Live Aid egyszerre mutattak meg, hogy mekkora hatása lehet, és mennyi kárt is tud okozni egy ilyen rendezvény, úgyhogy kijelölte a határait is.
A Live Aidhez utólag két Sportcsarnokos koncerttel csatlakozott Magyarország is,
1985 decemberében adott Élő segély Afrikáért címmel koncertet többek között Hobó, Presser Gábor, Somló Tamás, Révész Sándor, Koncz Zsuzsa és Kovács Kati.
Eljátszottunk a gondolattal, hogyan lehetne összehozni egy jótékonysági koncertet. Ehhez Lobenwein Norberttől, a Volt és a Balaton Sound főszervezőjétől kértünk segítséget.
Nagyjából két hét alatt lehetne eljutni a megvalósításig, ha a kulcsszereplőket pár nap alatt le lehet ültetni egy asztalhoz, és ott azonnali döntések születnek”
- mondta a Quartnak.
Fontos eldönteni, mi a cél. Hogy kézzelfogható bevétel keletkezzen a produkció végén, vagy hogy felhívja a figyelmet, és megmutassa, milyen sokan állnak az ügy mögött?
Ő az utóbbiban sokkal jobban hisz. Ha a cél nemes, a Sziget Szervezőiroda is szívesen segít a megvalósításban. "Sok jótékonysági rendezvényhez van közünk, csak ezzel szándékosan nem hencegünk" - tette hozzá.
Hogy mennyibe kerülne egy ilyen megakoncert létrehozása? "Ha az alvállalkozók és a partnerek önköltségen is vállalnák a kivitelezést, ha a rendőrség, a közterület és sok minden más nyomott áron állna rendelkezésre, akkor nagyjából 20 és 40 millió forintot emésztene fel egy ilyen monstre produkció megszervezése" - mondta Lobenwein. Ideális helyszínnek ő a Sportarénát és a Hősök terét jelölte meg.
A helyzet ezúttal is, ahogy a Live Aid esetében is, meglehetősen összetett. Ahogy a Guardian egyik korábbi cikke a Live Aiddel kapcsolatban megjegyezte, nem arról van szó, hogy a rendezvénnyel összegyűjtött fontmilliók nem az éhezőket segítették volna, hanem arról, hogy
egy cinikus, humanitárius törekvésnek álcázott katonai akcióhoz asszisztáltak velük.
Az első nagyszabású segélykoncertet 1970 januárjában tartották. A Winter Festival for Peace-en fellépett többek között Jimi Hendrix, Dave Brubeck, a Hair című Broadway-musical szereplőgárdája. Hendrix nevéhez persze rögtön kisebb botrány is kapcsolódott, mert vonakodott színpadra állni. Egyes pletykák szerint a menedzsere fúrta a zenekart, mások szerint nagyon be volt szívva.
A Madison Square Gardenben tartott fesztivál mindenesetre így is hatalmas siker lett, néhány hónappal később, az atombomba ledobásának 25. évfordulóján, jóval komolyabb fellépőlistával meg is ismételték a Shea Stadiumban, ahol ez volt az első nagyszabású koncert, miután a Beatles 1966-ban örökre feladta itt a koncertezést.
Ezt az eseményt tartják a jótékonysági koncertek ősapjának.
Minden idők leghíresebbjét, a Live Aidet 1985. július 13-án tartották. Két koncert is futott párhuzamosan, az egyik a londoni Wembley-ben, azt 72 ezren nézték a helyszínen, a másik a philadelphiai John F. Kennedy stadionban, amit 100 ezren figyeltek. A dupla koncertsorozatot emellett 150 országban közel kétmilliárdan követték tévében.
A Live Aid ötlete eredetileg Boy George-tól, a Culture Club énekesétől származott. Miután Bob Geldof látta a BBC-n Michael Buerk riportját az Etiópiában pusztító éhínségről, összerakott egy sztárokból álló zenekart, ami a Band Aid nevet kapta. Ennek a tagja volt többek között Boy George is.
A Band Aid 1984 vége felé felvette a Do They Know It's Christmas című dalt, hogy az éhínség sújtotta országnak gyűjtsenek. A szám öt hétig vezette a brit slágerlistát, a legkelendőbb dal lett, és 8 millió font jött össze vele. Mint utólag kiderült, Geldof mindössze 70 ezerre számított. Boy George-nak ezek után elég volt csak felvetnie egy közös koncert ötletét.
A szervezők a Do They Know It's Christmas sikere ellenére is csak abban a szerény reményben vágtak neki, hátha sikerül egymillió fontot összeszedniük. Ebből végül 150 millió font lett.
A legvisszafogottabb becslések szerint is legalább annyian haltak meg közvetve a Live Aid sikere miatt, mint ahány emberen segíteni tudtak annak köszönhetően.
Senki nem tudja, hogy pontosan hányan haltak meg az 1983 és '85 között pusztító etiópiai éhínségben:
300 ezer és egymillió közé teszik az áldozatok számát.
A tragédiához három összetevő kellett, aminek csak egyike volt természeti jellegű: a hihetetlen szárazság a Száhel-övezetben.
A másik kettő közül az egyik az 1970-es évek második fele óta húzódó polgárháború volt, ami az addisz-abebai kormány, a Tigrinya Népi Felszabadó Front és az eritreai gerillák között folyt. A kormány a bruttó nemzeti termék 46 százalékát fegyverkezésre fordította, míg egészségügyi kiadásra csak 5 százalék körül.
A másik pedig a szovjet mintára végrehajtott mezőgazdasági kollektivizálás.
A huszadik század több nagy éhínséget köszönhet a kommunista államosításnak. Az etiópiai éhínséggel kapcsolatban is több helyen megjegyezték, hogy
erősen emlékeztet az 1930-as évek elején pusztító ukrán holodomorra, amiben egyes becslések szerint akár 10 millióan is meghalhattak,
mert Sztálin meg akarta leckéztetni az ellenálló földműveseket.
Michael Buerk eleve csak az ország északi részén forgathatott, ahol a legszörnyűbbek voltak az állapotok. Az itt harcoló tigréiek és eritreaiak fegyverszünetet szerettek volna kötni Mengisztu Hailé Mariammal, a katonai junta legfőbb parancsnokával, hogy ételt oszthassanak, ő azonban elutasította őket.
Rögtön az után, hogy lepörgött Buerk riportja, amely megindította a világot, a katonai junta úgy döntött, 600 ezer embert áttelepít abból az országrészből délre, ami - hogy hogy nem - teljesen a kormány irányítása alatt állt. Az áttelepítésben visszafogott becslések szerint is legalább 50 ezren haltak meg, és ehhez asszisztálhattak a nyugati pénzek.
Akik beletörődtek az áttelepítésbe, azokra öt-hat napos utazás várt. Sokan a menekülést választották, de az sem kecsegtetett reménnyel. Ahogy a deportálás üteme erősödött, az etióp hatóságok menekülttáborokat állítottak fel, a segélyszervezetek pedig étkeztető központokat. A katonai junta nem csinált titkot abból, mi folyik az országban,
a segélyszervezetek és a donoroszágok pedig inkább szemet hunytak fölötte.
A nyugati világ vezetői súlyos dilemmával találták szembe magukat: mikor cselekszenek jobban, ha elapasztják a segélyeket, vagy ha tovább támogatják egy hadúr áttelepítési akcióját, és segítik a rezsim túlélését, ami valószínűleg további emberéleteket követel?
Nem fekete és nem fehér
Az Egyesült Államok egy idő után az adományozás leállítását szerette volna elérni, és mint egy idén nyáron napvilágot látott titkos feljegyzésekből kiderült, Margaret Thatcher is emellett érvelt. De hiába, a Live Aid hatalmas sikere miatt a donorországok nyomás alá kerültek, és nem ugorhattak ki a segélyezésből.
Bob Geldof viszont hajthatatlan volt. "Ha a Live Aid létezett volna a második világháború alatt is, és azt hallotta volna, hogy emberek halnak meg koncentrációs táborokban, visszautasította volna, hogy ételt vigyen? Természetesen nem!” - hangoztatta.
Kofi Annan, Nobel-békedíjas ENSZ-főtitkár egyik kedvenc mondása - amelyet állítólag Edmund Burke-től, egy 18. századi filozófus-politikustól kölcsönözött -, manapság is remekül megállná a helyét netes motivációs posztereken:
A gonosz diadalához csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradjanak.”
Az etiópiai éhínség kulisszái és a Live Aid bukása is világosan megmutatta: többé semmiről nem lehet határozottan kijelenteni, hogy fekete vagy fehér. A 2005. július 2-án megrendezett Live 8-et sem segélykoncertként hirdette már Geldof, hanem kiállásként az igazságosság mellett, a szegénység ellen.
Hogy a menekültválság humanitárius katasztrófa-e?
Csak a számokat nézve is az. Az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontjának adatai szerint 2014 végére már több mint 200 ezer hallottja volt az akkor már négy éve dúló polgárháborúnak. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának jelentése szerint pedig 2014-ben csak Szíriából több mint 120 ezer menekült kért menedéket az Európai Unióban.
A jelentés szerint 2014-ben már majdnem 60 millió menekült keringett a világ országaiban.
Több előadót is megkérdeztünk, mit gondol a menekültválságról, de nem szívesen szólaltak meg a témában. Megkerestük Palya Beát is, aki néhány hete kiment a Nyugatiba koncertezni, miért döntött a kilátogatás mellett, hogyan fogadták őt, és hogyan látja a helyzetet.
A menedzsmentje rövid választ jutatott el a Quarthoz:
Számára az éneklés volt fontos, és amit az generál."
Magyar zenészek! Punkok és hiphoposok, dj-k és metálarcok, itt az ideje, hogy ti is felálljatok, és megszólaljatok azért az egyszerű célért, hogy Európa és azon belül Magyarország békés hely maradjon! Itt az ideje, hogy kiálljatok az emberséges bánásmód mellett, az erőszak ellen.