„Az ember igyekszik túltenni magát az őt körülvevő haláleseteken. De én a napokban már nyolcvanéves leszek, és egy idő után fájni kezd mások fájdalma” – mondta Törőcsik Mari szerdán délelőtt a tervek szerint hamarosan fogyatékosbarát munkahely formájában újranyíló Vörösmarty mozi épületében.
„Ide is villamossal jöttem, és megszakadt a szívem, amikor láttam a hidegben az utcán fekvő embereket. És nincs egy üres szoba, egy üres lakás, ahová ilyenkor behúzódhatnának, ha egyedül vagy a kutyájukkal akarnának lenni, és nem huszadmagukkal. Én szerepeltem hatalmas sikert arató filmekben, kaptam külföldi nagydíjakat, tehát az emberek azt hiszik, hogy gazdag vagyok.
Pedig a hollywoodi színészek egy filmért akkoriban 18-20 millió dollárt is megkaptak, én pedig 20 ezer forintot. Megszakad a szívem, de nem tudok mindenkin segíteni” – mondta a Kossuth-díjas színésznő a sajtótájékoztatón, amelyen a Törőcsik Mari által alapított civil szervezet, a Fogadj Örökbe Egy Macit Alapítvány bejelentette, hogy az újranyíló moziban 8-10 fogyatékkal élőt terveznek foglalkoztatni.
Törőcsik Mari úgy fogalmazott: „Ma az a divat, hogy mindenki magával foglalkozik.
Tönkretettük a Földet, de remélem, még épp idejében rájövünk, hogy egymáson segíteni is jó.”
A mozi a tervek szerint december 3-án, a fogyatékos emberek világnapján nyílna meg, amikor a civil szervezet egyébként minden évben – Törőcsik kezdeményezésére – ismert emberek gyerekkori macijainak árverésével segít a rászorulókon.
Kárász Róbert, a TV2 műsorvezetője, a projekt ötletgazdája elmondta, hogy a megnyitáshoz még nagyjából 100 millió forintra van szükségük. Az épületben megmaradna a művészmozi, de a vetítő varietéteremmé alakulna, ahol a filmeken kívül irodalmi és családi programokra, koncertekre, tematikus estekre is sor kerül majd. Az előtérben, a Cserpes pékségben is fogyatékkal élők fognak dolgozni, és lesz a moziban egy olyan bolt is, ahol az általuk készített termékeket árulják majd.
Törőcsik Mari a sajtótájékoztató után beszélt az egészségi állapotáról is. „Tulajdonképpen jól vagyok. Időnként meg kell kapaszkodnom valamiben, de nemrég például egy lebontásra ítélt hotelben forgattunk, ahol a munkatársak elmagyarázták, hogy ha ráülök erre a puha párnára, majd ők felvisznek az emeletre.
Mondtam nekik, hogy de hát még élek! És felgaloppoztam a nyolcadik emeletre,
ahol megfogtam egy kolléga karját, és együtt lerohantunk a földszintre. Csak álltak és tapsoltak nekem” – mesélte a művésznő, aki a szintén jelen lévő józsefvárosi polgármesterre, Kocsis Mátéra rászólt: ne szólítsa művésznőnek, csak Marinak.
Az egészségéről szólva elmondta azt is, hogy a kertjét már nem tudja rendben tartani, de ebben a szomszédok segítik. „Nagyon szeretek a vidéki otthonomban lenni, de ott még kegyetlenebbül hiányzik ő, akinek nem akarom kimondani a nevét, mert túl fájdalmas” – utalt férjére, a 2013. december 20-án elhunyt Maár Gyula filmrendezőre.
Törőcsik beszélt kettejük kapcsolatáról is. „Igaz, hogy hatvanéves koromtól már csak papíron voltunk házasok, külön szobában aludtunk, de ő is tudta, hogy jobban összetartozunk, mint egy férj és egy feleség. Ugyanabban az ágyban halt meg, ahol én is feküdtem, amikor kórházban voltam.”
„Sok ember volt az életemben, és nem is akárkik, mégis mindenkin át tudtam lépni. Ő,
Maár Gyula volt az egyetlen ember a földön, akin soha nem tudtam átlépni.
És bár nagyon szeretem a feleségeit, de számára is én voltam az egyetlen, akiről pontosan tudta, hogy ha kimond bármit, én pontosan érteni fogom. Mindent egyformán láttunk” – emlékezett vissza.
Törőcsik Mari arra az újságírói kérdésre, hogy miért vesz részt sajtónyilvános eseményeken, ha korábban azt nyilatkozta, soha többé nem ad interjút, úgy felelt:
Öregszem, és nem bírom megállni, hogy ne beszéljek róla. Hát ilyen vagyok, kövezzenek meg!”.
A rengeteg, őt faggató és fényképező újságíróra utalva elmondta, megrendítő számára, hogy „még mindig” ennyien odafigyelnek rá. „Jó, ha az embert szeretik. Amikor hónapokig kórházban voltam, és tilos volt bármilyen hírt kiadni rólam, a szeretet özöne áradt rám. Rengeteg jókívánság és virágcsokor érkezett, amelyeket nem vehettem át.
Mindig tudtam, hogy van a közönségnek egy része, amelyik a karjára venne, de nem hittem, hogy ennyien. Életem egyik legnagyobb sikere volt, hogy meghaltam” – utalt vissza Törőcsik arra, amikor klinikai halál állapotába került.