Másfél évvel az után, hogy diagnosztizálták a rákot, elhunyt David Bowie.
„Békésen, családtagjai körében halt meg, miután 18 hónapon keresztül vívott bátor harcot a rákkal”
– jelentették be a zenész Facebook-oldalán. A hírt Bowie fia, a filmrendező Duncan Jones is megerősítette.
Bowie utoljára 2006-ban állt a közönség elé, amikor New Yorkban, egy jótékonysági koncerten lépett fel.
Az énekes legújabb albuma a múlt héten, a 69. születésnapján jelent meg. Mindössze hét dalt tartalmaz, de a kritikusok nagy lelkesedéssel fogadták.
A brit ikon lassan fél évszázada robbant be a slágerlistákra, azóta a popkultúra egyik legváltozatosabb életművét hozta létre, rendszeresen újra kitalálva magát és zenei stílusát. David Jones néven született, és ezen a néven kezdte karrierjét is, majd 18 évesen vette fel a Bowie nevet.
„Amikor David Bowie feltűnt a színen, a rock and rollnak épp szüksége volt egy frissítő injekcióra. Ez nagyon kellett, sőt elkerülhetetlen volt.
És mint minden igazi rock and roll: ízléstelen volt és elbűvölő, perverz és szórakoztató, durva, szexi és zavarba ejtő”
– mondta David Byrne, a Talking Heads frontembere 1996-ban, amikor Bowie hivatalosan is a zenetörténet mérföldkövévé vált azzal, hogy beiktatták a Rock and Roll Hall of Fame-be.
A születésnapjára időzített huszonötödik albuma, a Blackstar is arról tanúskodik, hogy Bowie mindvégig kiismerhetetlen, kísérletező zenész maradt, aki úgy tudott a mainstream popzene részévé válni, hogy közben folyamatosan feszegette a határokat.
A 70-es, 80-as évek jelentette az igazi hőskorszakát. A legalaposabb életrajzot jegyző David Buckley szerint Bowie ekkoriban egészen kivételes hatással bírt a popkultúrában: Senkinek nem volt az övéhez fogható kultusza, és senki nem változtatott meg annyi életet, mint ő.
Persze mindent meg is tett a kultuszépítésért: nem pusztán a zenében kereste állandóan az új utakat, de a kinézetét, sőt a nyilvános személyiségét is gyakran változtatta. Ezzel egyszerre pörgette a végletekig és figurázta ki a sztárokat futószalagon gyártó popszakma gépezetét.
Leghíresebb alteregója Ziggy Stardust, a földönkívüli rocksztár volt, akinek nemcsak felemelkedését és bukását énekelte meg kultikus lemezén, de a színpadon is rendre a bőrébe bújt.
A vörös hajú, rikítóra sminkelt, gyakran női ruhákban fellépő Ziggy nemcsak zavarba ejtő és provokatív jelenség volt, de egy egész generáció elidegenedettségérzését megtestesítette.
A végtelen világűr, valamint a felfoghatatlanul távoli, mégis minden éjszaka látható csillagok összekapcsolása a sztárléttel később is visszaköszönt az életműben. Stílszerű, hogy a poptörténet legkülönlegesebb feldolgozása is az ő egyik dalához fűződik:
Chris Hadfield 2013-ban tényleg a Nemzetközi Űrállomáson lebegve énekelte el Bowie első nagy slágerét, a Space Oddity-t, amely egy Földtől elszakadó asztronauta magányáról szólt. A kanadai űrhajós találó videóját csaknem 30 millióan látták eddig a YouTube-on.
Bowie olyan legendákkal énekelt együtt pályája során, mint Tina Turner vagy Mick Jagger vagy a Pat Metheny Group. A Rolling Stones frontemberével közösen előadott Dancing in the Street azonnal a slágerlisták élére került 1985-ben.
Bowie karizmája és kultusza a filmeseket is megihlette, így zenei karrierje mellett gyakran feltűnt a filmvásznon is. Nicolas Roeg 1976-os A földre pottyant férfi-jában például egy földönkívülit alakít, aki segítséget próbál kérni haldokló bolygója megmentéséhez. Ezt a karakterét elevenítette fel a Lazarus című rock musicalben, amelyet decemberben mutattak be New Yorkban.
Dolgozott együtt Martin Scorsesével is, amikor Poncius Pilátust játszotta a Krisztus utolsó megkísértésé-ben (1988), a Fantasztikus labirintus című kultikus fantasynek nemcsak a zenéjét jegyezte, de ő alakította benne a Koboldkirályt.
Bowie 2004 és 2012 között nem nagyon hallatta a hangját. Három éve tért vissza The Next Day című albumával, amely felrobbantotta a közösségi médiát, és a második legnépszerűbb lett a Billboard magazin 200-as listáján. Huszonötödik albuma, a Blackstar múlt héten jelent meg, de Bowie az utóbbi években is visszavonultan élt New Yorkban, nem nagyon lehetett látni nyilvános eseményeken.