Ezektől az indigógyerekektől még az anyjuk is rosszul lesz

Luxuslakás egy óriáskeréken, kiütéses fertőzést terjesztő névjegykártyák, szexjátszadozás közben egymást ketrecbe záró exházasok és émelyítő kisugárzású újszülöttek, nevezzük őket indigógyerekeknek. Nem, nem őrültünk meg, nem merültünk el módosult tudatállapotban egy virális álhíreket közlő szennyblogon, és nem is az X-akták legbizarrabb fanfiction változatát próbáljuk megírni. Ezek az ötletek az egyik legtehetségesebb ifjú európai írótól származnak. Clemens J. Setz, az Indigó szerzője ma érkezik Budapestre.

A 34 éves grazi író brutális erővel rombolja le mindazt, amit az úgynevezett magasművészetről, fontos irodalomról gondolunk. Olvastam már tőle virtuóz extrémpornójelenet-elemzést (összevetve az Antigoné-val) és lírai Tetris-értelmezést - igen, a jó öreg rakosgatós-kitöltős játékról van szó. Setz az az író, akinél soha nem lehet tudni, mi történik a következő oldalon, mert

számára minden irodalmi alapanyag, és mindent le is mer írni.

Két magyar és egy francia kiadás borítója Forrás: Európa / Origo

Teljesen öntörvényű alkotó, a hatásvadászattól és a sokkolástól sem riad vissza, előszeretettel ijesztget az európai humanista eszme korlátaival, az ember önmagától való elidegenedésének további lehetőségeivel. Ijesztget, de szórakoztat is. Igazi filozofikus horrorponyva, amit csinál,

piszkosul élvezhető és üdítően modern.

Könyveit 2011 óta Európa egyik legnevesebb kiadója, a német Suhrkamp adja ki. A kissé szűkszavú, visszahúzódó írót e-mailben kérdeztük.

Az Indigó magyar kiadásában van egy rövid életrajz, eszerint az indigóterhelés, vagyis az indigógyerekek közelében jelentkező fizikai megpróbáltatások utóhatásai 2008-ban jelentkeztek nálad. Azóta jobban vagy?

Az valójában nem rám vonatkozik, hanem a regényben szereplő Clemens Setzre. Aki történetesen én vagyok, csak ő egy párhuzamos világban szerez tapasztalatokat. Legalábbis így gondoltam el.

Filozofikus horrorponyva - Setz számára minden irodalmi alapanyag Forrás: ©HansHochstöger/Focus/Suhrkamp

De aztán másképp alakult?

Az Indigó megjelenése után felkeresett egy nő, és azt állította, hogy az ő gyereke ugyanabban az indigószindrómában szenved, ami a könyvemben szerepel. Amit én találtam ki. Azt állította, hogy az emberek a lánya közelében fizikailag rosszul lesznek, émelyegnek.

Nem tudtam meggyőzni, hogy téved, hiszen a regényem teljes egészében fikció.

Ő ragaszkodott a saját hitének igazságához. Úgyhogy végül is valamilyen értelemben itt a fikció mégis valósággá vált.

A valóságban is vannak indigógyerekek, mármint hisznek bennük bizonyos ezoterikus körökben, több könyv is foglalkozik a kék aurájú kisgyerekekkel. Szerintük különleges pszichikai képességeik vannak, és talán egy új embertípus előhírnökei.

Én csak kisajátítottam ezt az elnevezést, mert nagyon tetszett a hangzása. Az én indigógyerekeim egészen mások, mint az „igazi” indigógyerekek.

Balra egy ezoterikus könyv az indigógyerekekről, jobbra Setz Indigó című könyvének angol nyelvű kiadása Forrás: Origo

Gyakran merítesz az ezotéria világából?

Régebben sok ezoterikus könyvet olvastam. Szórakoztattak. Verseket írtam belőlük. Kifejlesztettem egy módszert: fogtam egy filctollat, és kisatíroztam sorban a szavakat egy oldalról, egészen addig, amíg csak pár maradt.

A Titok című önsegítő könyvvel is megtettem ezt.

De jó ideje felhagytam az ezoterikus könyvekkel.

Setz filctollal ment neki A titok című sikerkönyvnek, hogy verseket nyerjen ki belőle Forrás: clemenssetz.tumblr.com/

Clemens J. Setz

A 34 éves grazi írót négy éven belül kétszer jelölték Német Könyvdíjra, magyarul eddig egy kiváló novelláskötet, a Szerelem a Mahlstadti gyermek idején és az Egyesült Államokban nagy feltűnést keltett, Stephen Kinghez és Thomas Pynchonhöz hasonlított Indigó jelent meg tőle.

Egy jellemző passzus az Indigóból: "Cordula mindkét kezét a magasba emelte. Csitító gesztus. Akkoriban, a Helianauban így köszöntötték egymást. A kezed nekitámasztod a levegőnek, és összenyomod a téged a másiktól elválasztó láthatatlan oszlopot. Egy évbe telt, mire érezni kezdte: a levegő ellenállását. Azt a jóleső képzeletbeli lökéshullámot, mely a tenyerét érve mindig melegebb volt egy-két fokkal a környező, érintetlenül maradt levegőnél."

Nem igazán foglalkoztat téged a valóság, mármint a tények, az élet reális, hétköznapi dimenziója. A műveid tele vannak furcsa jelenségekkel, megmagyarázhatatlan esetekkel, bizarr anekdotákkal.

Éppen ezek jelentik a valóságot számomra, azt hiszem. Soha nem értettem a széles körű, magyarázó elméleteket, csak az egyedi példák, a kivilágló részletek által látok tisztán. Gyűjtöm is az ilyen eseteket.

Meghökkentő szalagcímeket vágsz ki a napilapokból? Van egy YouTube-csatornád, ahol furcsa videókat gyűjtesz össze? Hogy kell ezt elképzelni?

Egyszerűen leírom, ha rábukkanok valami érdekesre. A bizarr sztorikat általában régi könyvekből szedem, útinaplókból, visszaemlékezésekből. De tetszik a bizarr videók gyűjtésének ötlete, főleg, hogy elég sok időt töltök a YouTube sötét oldalán, lebegő csészealjak és földönkívüliek között.

Hiszel a nagy szemű kis szürkékben?

Szeretek ufós videókat nézegetni, de nem hiszem azt, hogy földönkívülieket látok. Fogalmam sincs, mik azok, és ez így nekem teljesen oké.

Bírom a gabonaköröket is.

Nagyon szeretnék magam is készíteni párat. Bizonyos geometriai formáktól és mintázatoktól teljesen elgyengülök, mint sok más matematikus.

Nem hiszem azt, hogy földönkívülieket látok Forrás: Imaginechina/Zhang Mingqi

Valaha tapasztaltál a saját bőrödön megmagyarázhatatlan jelenségeket?

Ó, persze. Elképesztő véletlen egybeeséseket például. De eddig egy természetfeletti magyarázatot sem találtam meggyőzőnek.

A könyveid alapján úgy tűnik, hogy a popkultúra és a magasművészet felosztásának befellegzett, elsősorban az internet térnyerése miatt. Kiszélesedett és egyszerűsödött a hozzáférés. Lehetségesnek tartod, hogy az új Dosztojevszkij jelenleg egy számítógépes játékon dolgozik, és a főműve egy játék lesz?

Abszolút. A Grand Theft Auto V korunk legérdesebb műalkotása, már ha nem a sztori szerint játszod. Az teljesen banális és egy dimenziós, de ha csak sétálgatsz, és kapcsolatba lépsz a virtuális világ elemeivel, és eljutsz az ábrázolt világ határáig, az ugyanaz az élmény, mint A kétségek könyvé-t olvasni Fernando Pessoától.

Egy kocka a Grand Theft Auto V-ből Forrás: Rockstar Games

Mi lettél volna, ha nem írónak állsz?

Matematikát tanultam, majdnem tanár lettem, de aztán másképp alakult. Valójában mindig is zeneszerző akartam lenni, csak nem voltam elég tehetséges. De szeretek zongorázni a mai napig, főleg improvizálni.

Amikor Magyarország pengés kerítést épített a határra, eszembe jutott, hogy ez akár egy novellád kiindulópontja is lehetne, főleg a vonatra szerelt pengés kapunak volt egy abszurd vetülete. Azóta Ausztriát is kerítés védi. Mit gondolsz erről?

Nagyon bizarr. De szerencsére vannak még útvonalak a kerítéseket megkerülve.

Az osztrák művészet mintha belekerült volna egy dobozba, amin ez a címke virít: sokkoló szembesítés azzal, amit az osztrákok elnyomtak a tudattalanjukba. Thomas Bernhard, Elfriede Jelinek hatása erős, és ott vannak az olyan filmesek, mint Michael Haneke vagy Ulrich Seidl. A novellásköteted magyar kiadásának borítóján olvasható Natascha Kampusch neve is. Ez hogy érint?

Nem ez a legszörnyűbb címke, amit el tudok képzelni. Nagyon közel érzem magamat Jelinekhez és Bernhardhoz, persze a stílusom nem olyan radikális, mint az övék. De ezek a címkék talán csak arra szolgálnak, hogy eladják a könyveket.

Nagyon közel érzem magamat Jelinekhez és Bernhardhoz, persze a stílusom nem olyan radikális Forrás: APA / Neubauer

Az egyik novelládban szerepel egy Támogatás és Integráció Európában című konferencia, amit a grazi vakok könyvtárában tartanak, a konferencia résztvevői mégis a vakon és siketen született gyerekeken szörnyülködnek. Ez alapján nem vagy az európai integráció szókapcsolat feltétlen híve.

Félreérted. Csak az integráció erőltetett, ügyetlen, nem eléggé végiggondolt módjait illetően vagyok szkeptikus.

Milyen az erőltetett, ügyetlen integráció?

Valószínűleg csak ügyetlent kellett volna mondanom. Az integráció azon típusára gondoltam, ami a politikai korrektségre fókuszál az igazi segítség és kapcsolatfelvétel helyett. Az előző kérdésben említett novella siket és vak gyerekekről szól. Egy évig dolgoztam ilyen gyerekekkel tizennyolc éves koromban, nagyon fontos tapasztalat volt számomra. Sokat tanultam tőlük.

***

Az íróval a Petőfi Irodalmi Múzeumban este Nemes Z. Márió beszélget.