Kertész Imre nem szólalt meg utolsó nyilvános fellépésén

Vágólapra másolva!

Tavaly december 14-én láthattuk Kertész Imrét utoljára egy bizarr esten. A régóta betegeskedő írót felesége, Magda tolta be a Müpa Fesztiválszínházának színpadára. Telt házra számítottam, de bőven voltak foghíjak a széksorokban. Kertész némán nézte végig a róla szóló műsort, nem szólalt meg.

Kling József

Vágólapra másolva!

Kertész Imre

Kertész a színpad bal sarkában, ült, a nekrológ-szagú műsort Veiszer Alinda vezette, Kulka János színművész felolvasott, majd Morcsányi Géza, a Magvető kiadó volt igazgatója, Hafner Zoltán, a Kertész-életmű gondozója, és Spiró György író beszélgetett, aki elsőként ismerte fel a Sorstalanságban a remekművet.

Mintha privjúban megmutatnák Kertész Imrének, na, majd így fogunk rólad beszélni. Látod, csupa szépet mondunk rólad, mert halottról jót vagy semmit. Ez a te emlékműved, ez a szavakból és gesztusokból épített csinos mauzóleum, rajta a születési dátum, kötőjel, és egyelőre a sima márvány, oda kerül majd az elhalálozás ideje.

Most odakerült.

Spiró György elég pontosan meghatározta, mitől remekmű a Sorstalanság. Nagyszerűsége a radikális szemlélet, amihez Kertész megtalálta a megfelelő nyelvet. A minden irányba ható vadállati gúny, ami a regény minden mondatából árad. Pont az, amit a korabeli Magvető kiadó lektorai képtelenek voltak felfogni.

A Sorstalanság 1975-ben jelent meg a Szépirodalmi Kiadónál, de Kertész Imre akkor már évek óta házalt az auschwitzi élményeit feldolgozó regénnyel. A Magvető 1973-ban kikosarazta, arra hivatkozva, hogy körülményes, ügyetlen és megbotránkoztatná az olvasókat.

Kertész Imre Forrás: MTI/Beliczay László

A művészi megfogalmazás sikertelensége mellett elsősorban a főhős "enyhén szólva furcsa reakcióival" és a rosszízű mondatokkal volt bajuk. Szerintük a haláltáborokat nem lehet ilyen részvétlenül szemlélni, még ha a kamasz hős nem is fogja fel azonnal, mi folyik körülötte.

Valójában ma sem tudják elegen, hogy

a Sorstalanság a magyar próza történetének egyik határköve, műfajtörténeti állomás.

Morcsányi Géza tudta ezt. Neki ez a regény a bibliája. Amikor ő került a Magvető kiadó igazgatói székébe, igazságot szolgáltatott a Sorstalanságnak, Kertész Imre műveinek kiadója lett.

Fura, hogy pont az életmű gondozójára, Hafner Zoltánra nem volt nagy hatással a Sorstalanság. Pedig munkatársként számos könyve szerkesztésében lett Kertész jobbkeze. Kertész többi műve, A Jegyzőkönyv, Az angol lobogó, a Gályanapló nagyobb hatással volt rá.

Kertész Imre-est a Müpában Forrás: Origo

Szerinte tévedés, hogy a Sorstalanság a főmű, szerinte, ha nincsenek is gyengéi, de látszik, hogy első könyves szerző műve. És hát a Nobel-díjat sem csak ezért, hanem az egész életműért kapta Kertész.

Lent a mélygarázsban, az elsuhanó taxi anyósülésén láttam utoljára Kertész Imrét. A leesett áll, a félig nyitott száj sötét ürege színházi maszkra emlékeztet. Csak a szeme élt, ugyanaz a szem, amely a buchenwaldi koncentrációs táborban is képes volt gyönyörködni a naplementében.