"Valami titokzatos mélytengeri Golf-áramlat irányítja életemet.
Akkor vagyok csak, akkor létezem a szó mélységes, boldog értelmében, ha érzem sodrását"
- írta Kertész, a Magvető Kiadónál nem sokkal a halála előtt megjelent könyvben, amelyet Hafner Zoltán szerkesztett a Nobel-díjas író 1991 és 2001 közötti feljegyzéseiből.
1991 régen volt, huszonöt évvel ezelőtt. Magyarország éppen túl volt a rendszerváltáson, kezdetét vette a többpárti parlamentáris demokrácia, elérhető közelségbe került a Nyugat. A korábban belső emigrációba vonult író immár szabadon utazhatott, szabadon tarthatott előadásokat és dolgozhatott külföldön is.
A konok ön- és létértelmező Kertész számára a napló állandó útitárs, amelyben nemcsak az átmenetet dokumentálja és kommentálja, hanem művészetével és magánéletével kapcsolatos belső vívódásait is rögzíti. Ebben az időben veszítette el első feleségét, és találta meg új társát. Utazásai révén új szellemi horizontokra pillanthatott rá, és szembesülhetett megint hazája és szűkebb régiója sajátosságaival és lehetetlen lehetőségeivel.