A haiku a japán költészet egyik jellegzetes versformája és műfaja, amely már a 13. században megjelent Japánban, majd a 20. század elejétől a világirodalomban is népszerűvé vált. Ez a versforma háromsoros, 17 szótagból álló, hangsúlyos vers. A sorok rendre 5, 7 és 5 szótagosak.
Hogy melyik magyar versekre gondoltunk, azt a cikk végén áruljuk el.
1.: Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez (1803)
2.: Petőfi Sándor: Falu végén kurta kocsma (1847)
3.: Vörösmarty Mihály: A vén cigány (1854)
4.: Arany János: A walesi bárdok (1857)
5.: Ady Endre: Párisban járt az Ősz (1906)
6.: Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség (1933)
7.: József Attila: Kései sirató (1935-1936)
8.: Radnóti Miklós: Nem tudhatom (1944)
9.: Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról (1950)
10.: Pilinszky János: Életfogytiglan (1975)