A krakkói születésű Stanisław Wyspiański az egyik legsokoldalúbb és legtermékenyebb lengyel alkotóművész, a szimbolizmus és a szecesszió kiemelkedő alkotója volt. Wyspiańskit eleinte főleg a képzőművészet érdekelte: nemcsak pasztellképeket, de templombelsőket és templomi üvegablakokat is festett. Az irodalom felé a huszadik század első éveiben fordult: ekkor született meg két legfontosabb színdarabja, a Menyegző és az Akropolisz is.
Wyspiański számára a krakkói Wawel volt az a hely, ahol Lengyelország történelmi és jelen útjai találkoztak. Mítoszok és legendák, jelenbeli és eljövendő döntő jelentőségű események itt keltek életre a költő képzeletében. Az Akropolisz – eredeti címén Wawel – Wyspiański műveiben a nemzeti és az egyéni identitás szimbóluma.
Az Akropoliszban minden út az önmegismeréshez vezet,
és ebből a szempontból mitikus erővel hat – olvasható az előadás ismertetőjében.
Anna Augustynowicz nem „korszerűsíti” Wyspiański történelmi és antik motívumaival átszőtt drámáját, hanem felfedi a mai ember állapotát, aki akarata ellenére értelmetlen vitákba és kiüresedett rituálékba van bevonva. Ebben az olvasatban az Akropolisz nemcsak nemzeti drámaként érvényesül, hanem egyetemes jelentőséggel bír. Anna Augustynowicz a színházban keresi a választ az aktuális kérdésekre: hogyan működnek az emberekben olyan ellentétes érzelmek és elhatározások, mint az építő és romboló szándék, az igazság keresése a hazugságok eszközeivel, a hűség és az árulás.
Wyspiański drámájában ezek az ellentétek univerzális tér- időben nyilvánulnak meg: az alakok nevében nem emberek, hanem szobrok, képek, gobelin figurák szólalnak meg. Természetesen, lévén műalkotások, másképp nem tudnak életre kelni, csakis emberi alakokon keresztül.
A történelmi álomba merült múlt emlékei Feltámadás Éjszakáján kelnek életre
Kristus-Salvator és a harmónia és múzsák görög Istene, Apolló jelenlétében – olvasható a MITEM honlapján az előadásról.
A rendező, Anna Augustynowicz a Jagelló Egyetem színművészeti fakultásán szerzett diplomát, de tanulmányokat folytatott a krakkói Nemzeti Színházművészeti Akadémián is. 1992 óta a szczecini Kortárs Színház művészeti vezetője.
Pályafutása során nagyon több híres lengyel társulatnál rendezett Gdansktól Varsón és Wroclawon át Lódzig. Az általa rendezett darabok legtöbbje kortárs lengyel vagy külföldi dráma, amelynek gyakran a világpremierjét rendezte meg. Anna Augustynowicz rendezései sokszor ellentmondásosak, de ugyanakkor nagyon elismertek a közönség és a kritikusok által is. Számos neves színházfesztiváli díjat kapott, 2014-ben például a Zygmunt Hubner-díjat, amit azoknak a kimagasló színházcsinálóknak ítélnek oda, akik társulatukkal művészi eszközökkel is megjelenítik a polgári gondolatot, a civil kurázsit.