A zenész pályafutását méltatva Jávorszky Béla Szilárd elmondta, Prince eklektikus, de innovatív életművében sajátosan keveredtek a különböző stílusok.
Mint fogalmazott, az előadó sikerének titka vélhetően abban rejlett, hogy a kendőzetlen erotikára, éteri romantikára, királyi pompára és aktuális trendekre felépített látványvilága mellett hitelesen játszott bluest, gospelt, soult és funkot, ráadásul mindezt kellő nárcizmussal és szexuális kisugárzással, valamint forradalmi, az egész nyolcvanas évtizedet meghatározó hangzásvilággal tette.
"Több mint százmillió hanghordozójával Prince a nyolcvanas-kilencvenes évek egyik legnagyobb sikereket elérő előadója, egyben kora egyik legeredetibb, legkreatívabb popszemélyisége volt" - fogalmazott a zenei szakíró, aki a nyolcvanas évek nemzetközi rockzenei főszereplőit és történéseit bemutató, tavaly megjelent A rock története 3. című könyvében is foglalkozott Prince munkásságával.
Jávorszky Béla Szilárd megjegyezte azt is, hogy Prince története tipikusan amerikai,
amolyan koldusból lett királyfi - fekete változatban.
A zenész Prince Rogers Nelson néven született Minneapolisban afroamerikai zenészek, egy dzsesszzongorista és egy dzsesszénekesnő gyermekeként 1958. június 7-én. Amikor hétéves korában szülei elváltak, felváltva élt hol anyjánál, hol apjánál, és zongorán a tévében hallott dallamokat kezdte utánozni.
Tinédzserként elköltözött otthonról, majd első együttesében megtanult gitáron, basszusgitáron és dobon is játszani. Tizennyolc évesen már demófelvételeket rögzített, a következő évben pedig a tehetségére felfigyelő Warner Records hat számjegyű összeget kínált fel neki egy háromlemezes szerződésért, ráadásul ő lett a kiadó történetének legfiatalabb producere.
Prince helyi idő szerint csütörtök reggel hunyt el. Az 57 éves énekesre egy liftben találtak rá öntudatlan állapotban a Minneapolis külvárosában, Chanhassenben lévő Paisley Park stúdiójában, amelyben a lakása is található. A kiérkező mentőknek nem sikerült újraéleszteniük a sztárt.