Dán világsztár Budapesten

Bo Skovhus Wagner opera operaénekesei a MÜPÁ-ban

A tízéves budapesti Wagner-napokon a Ring után A nürnbergi mesterdalnokokat adják elő június 24-én és 26-án. Beckmesser szerepét igazi világsztár, a jelenleg Bécsben élő, dán operaénekes, Bo Skovhus alakítja. A víg özvegy Danilójának szerepében is nagyon népszerű énekessel néhány nappal az előadás előtt beszélgettünk.

Bo Skovhus világhírű dán operaénekes Beckmesser szerepét énekli A nürnbergi mesterdalnokokban. Fotó: Hirling Bálint - Origo

3 évvel ezelőtt, amikor legutóbb énekelte a Wagner-napokon Beckmesser szerepét, éppen egy súlyos térdműtéten esett át. Azóta meggyógyult már a térde?

Igen, sokat javult. Azóta egy implantátum van a térdemben, 2013-ban annak a beültetését készítették elő egy műtéttel. Sajnos háromszor is operáltak, nem volt könnyű. A térdem soha nem lesz olyan, mint korábban, de most már mondhatjuk, hogy rendben van. Így ezúttal nem fogok mankóval járni a színpadon.

Viszont akkoriban azt nyilatkozta, hogy a hendikep, amely szükségszerűen megjelent Beckmesser figurájánál azáltal, hogy Ön mankóval szerepelt az előadásban, olyan új dimenziót adott ennek a figurának, hogy talán a jövőben is maradnak ennél a megközelítésnél. Megmarad tehát az idei produkcióban is valami ebből?

Valami igen, de nem akarok túlságosan sokat elárulni… Lesz valami hasonló, de nem teljesen ugyanaz, mint 3 évvel ezelőtt. Akkoriban a fájdalom kényszerített rá arra, hogy segítséggel járjak a színpadon, lehetetlen lett volna anélkül boldogulnom. Ezúttal is megőrzünk valami majdnem ilyesmit az elgondolásból, de

aki szeretné tudni, mit, annak el kell jönnie, és meg kell néznie az előadást!

A nürnbergi mesterdalnokokban szemben áll egymással a kétfajta kritikus-figura, Beckmesser és Hans Sachs. A Wagner-napok karmestere, Fischer Ádám nemrégiben azt mondta egy interjúban az Origónak, hogy minden kritikus Hans Sachs akar lenni.

Ezzel teljesen egyetértek.

Önnek viszont, ahhoz, hogy hitelesen tudja alakítani, Beckmesserrel kell azonosulnia, az ő igazságát kell megtalálnia. Milyen kapcsolódási pontokat talál vele?

Szerintem nem fontos mindig „jónak” lenni. Amikor valaki a színpadon áll, általában pozitív hős, szimpatikus figura szeretne lenni, arra vágyik, hogy vele rokonszenvezzen a közönség. Szerintem

egy olyan figurával is ki lehet vívni a közönség szimpátiáját vagy együttérzését, mint Beckmesser, csak sokkal-sokkal nehezebben!

Nagyon keményen kell megdolgozni ezért. Igazán meggyőzőnek kell lenni abban, amilyen ő. Beckmesser olyan típus, aki nagyon akkurátus, nagyon pontos, nagyon elvágólagos rendet akar maga körül. Rengeteg a hasonló ember a világon! Sokan szeretnék, hogy minden egy kijelölt, meghatározott úton haladjon, különben nem tudnak a dolgokkal mit kezdeni. Beckmesser is ilyen, de fontos hozzátenni, hogy nagyon okos és intelligens is! Ő az egyetlen tanult ember a mesterek között. A többiek leginkább kétkezi munkát végző mesteremberek, Beckmesser viszont a városi írnok, ő köztük az entellektüel. Emiatt természetesen felsőbbrendűnek is képzeli magát hozzájuk képest, és mindent agyból próbál megoldani, nem szívből. Kigondolja, hogy ha énekversenyen elnyerné az ötvös lányának, Évának a kezét, akkor a gazdag apósa révén ő is meggazdagodna, és még magasabbra jutna a ranglétrán. Szerintem ez az, amit valójában akar, nem hiszem, hogy tényleg szeretné Évát. Egyáltalán nem! Csak a saját érdekeivel törődik, azzal, hogy ő hogyan juthatna előbbre. Évát is csak felhasználja ehhez.

Bo Skovhus szerint "nem kell mindig jónak lenni". Az operaénekes árnyaltan látja az általa alakított figurát. Fotó: Hirling Bálint - Origo

A másik nagy nehézség ezzel a figurával kapcsolatban, hogy érzékeltetni kell: Beckmesser nagyon is csodálja Hans Sachsot, hisz neki. Így amikor a harmadik felvonásban kap egy dalt Hans Sachstól, biztos abban, hogy azzal meg fogja nyerni az énekversenyt. Nem is sejti, hogy Sachs kezdetektől a bolondját járatja vele.

Hans Sachs egyáltalán nem az a kedves, idős nagyapa-figura, akinek hisszük. Távolról sem! Beckmesserrel kifejezetten kegyetlen gazember!

Miután csúnyán megszégyeníti őt, Beckmessernek nincs sok választása: tudván, hogy az egész város rajta fog nevetni, csak elmenekülhet onnan, vagy öngyilkos lehet. Lehetetlen lenne ugyanott tovább élnie. Hans Sachs tehát igen súlyos dolgot művel vele. Azt gondolnánk, hogy Sachs mindig jó, mindig igazságos … nem, nem, én nem így látom. A végén bizony igenis megsajnálhatja Beckmessert a közönség, mert olyan könyörtelenül nevetségessé tették, bolondot csináltak belőle.

Fischer Ádámmal már komoly közös múltra tekintenek vissza, sokszor dolgoztak együtt. Milyen vele a munka?

Mindig hatalmas öröm Fischer Ádámmal dolgozni, mert amit ő létrehoz, az maga a színtiszta muzsika. Számára mindig a zene áll az első helyen. Nagyon távol áll tőle mindenféle allűr, noha megtehetné, soha nem azt sugározza, hogy ő milyen nagy karmester.

Az egész lénye a zenéről szól.

Több Mozart- és Wagner-művön is dolgoztunk már együtt, és Ádám semmit nem változott az évek során: első a zene, csak utána jön minden más. Nagyon szeretem a közös munkát vele, igazán nagyszerű.

A MÜPA Bartók Béla Hangversenytermében sem először jár már. Mit szeret ebben a teremben?

Csodás ez a koncertterem. Akusztika szempontjából az egyik legjobb, ahol valaha is jártam az újépítésű termek közül. Különösen a mostanában épült koncerttermekben megszokott, hogy adódjanak problémák, de itt éppen ellenkezőleg van: ez a terem fantasztikus! Egyrészt igazi öröm itt énekelni, másrészt még gyönyörű is, ami szintén sokat számít. Tehát összevetve igazán csodás hely arra, hogy ezt a Wagner-fesztivált megrendezzük.

Remélem, még vagy további 20 évig ugyanígy folytatódnak itt a Wagner-napok!

Bár Ön Dániában nőtt fel, jelenleg Bécsben él, és rengeteget utazik a világban. Most, hogy már visszatérő vendégnek számít Magyarországon, kezdi itt is itthon érezni magát?

Egyre több szállal kötődöm Magyarországhoz.

A lányom orvosi egyetemre készül, és jelentkezett a Semmelweis Orvostudományi Egyetemre is. Könnyen lehet, hogy hosszú évekig itt fog tanulni, ha sikerül bekerülnie. Nemsokára kiderül, felvették-e. Én természetesen nagyon remélem, hogy igen, és akkor kifejezetten sok időt fogok Budapesten tölteni, amikor őt látogatom meg. Fantasztikus lenne, ha ide járhatna, mert nagyon jó híre van az itteni egyetemnek, és nincs is messze Bécstől.

A világ egyik legjobb Danilója több szállal kötődik magyarországhoz. Fotó: Hirling Bálint - Origo

További magyar kapcsolódás a karrierjében, hogy Önt tartják a világ egyik legjobb Danilójának, Lehár Ferenc: A víg özvegy című operettjéből. Többször is hangoztatta, hogy az operett-szerepek milyen összetett készségeket követelnek: nemcsak jó énekesnek, de jó táncosnak és jó prózai színésznek is kell hozzájuk lenni. Ön mit tart a legnagyobb feladatnak Danilo szerepében, vagy általánosságban, az operettekben?

Valójában nem látok különbséget operett és opera között, mert szerintem

minden szerepet elő kell adni.

Számomra ez a legfontosabb. Lehet, hogy valaki meglátja a hirdetést, hogy A nürnbergi mesterdalnokok koncertváltozatát énekeljük – hiszen hivatalosan így hívják az itteni verziót - , és már hangosan horkol is, olyan unalmasnak hiszi. De cseppet sem igaz, hogy unalmas volna! Ha az énekes előadja a szerepet, akkor a koncertváltozatban sincs helye az unalomnak. Számomra

az éneklés, mondhatni, másodlagos:

az a szükséges alap, aminek meg kell lennie, de

ha valaki nem éli át a szerepét, és nem adja elő, akkor az opera halott.

Az idő már túlhaladt az olyan operaelőadásokon, ahol valaki csak megáll a színpadon, és a karjait teátrálisan kitárva énekel. Számomra mindegy, hogy operettet, Mozartot vagy Wagnert énekelek: mindig a szerep számít. Az, hogy hogyan tudom eljátszani. A szerep a fontos, és az, hogy hogyan adom elő, nem én.

A budapesti Wagner-napok után merre visz az útja, mi lesz a következő feladata?

Mostanában sokat tanítok, így Budapestről éppen egy egyhetes mesterkurzusra utazom, amelyet Dániában tartok a német dalról. Nagyon kedvelem ezt a témát. Oslóban is vállaltam professzori megbízást, mert nagyon szeretem és érdekesnek találom a tanítást. Utána remélhetőleg lesz egy rövid vakációm, de aztán

Bécsben egy világpremierre kezdünk készülni.

A Theater an der Wienben egy új Hamletet mutatunk majd be, egy német zeneszerző, Anno Schreier művét. A világpremierek mindig óriási munkát jelentenek, hiszen a zene teljesen új, és az mindig nehéz. De én ezt is nagyon szeretem: érdekes magukkal a zeneszerzőkkel együtt dolgozni ilyenkor. Tehát sok most az újdonság, de én ezt mindig élvezem.