A nagyszabású kiállítás szobrokon, festményeken és rajzokon mutatja be Amedeo Modigliani (1884–1920) életművének főbb korszakait, stílusfordulatait és a kortársakhoz fűződő kapcsolatát. A kiállítás célja, hogy bemutassa az egyéni utat járó művész munkásságának sokrétűségét, egyedi, modern ízét.
A tárlat öt szekcióra tagolódik.
Modigliani ma elsősorban jellegzetes arcképeiről és érzéki aktjairól ismert. Kevesen tudják, hogy kezdetben leginkább szobrászként szeretett volna érvényesülni.
Ezért a kiállítás nyitó szekciója, Az emberiség temploma Modigliani 1909 és 1914 közötti szobrászati tevékenységét helyezi előtérbe.
Rossz fizikai állóképessége és pénzhiánya miatt a művész kénytelen volt felhagyni a szobrászattal. A Vissza a festészethez című kiállítási szekcióban összegyűjtött portréi az útkeresésről tanúskodnak, amelynek során rátalált saját stílusára.
A kiállítás harmadik egysége arcképeken mutatja be Modigliani visszatérését a festészethez. Kiemelt hangsúlyt kapnak a művésztársakról készített portrék.
A negyedik egységben látható
aktok azt szemléltetik, hogy a régi mestereket is jól ismerő olasz művész hogyan értelmezte újra a hagyományos műfajt.
A kiállítás utolsó szekciója, A dél vonzásában, a harmincöt éves korában elhunyt Modigliani életének utolsó két évében készült műveire összpontosít.