Veszélyes, érzéki nő és modern dzsessz egy barokk operában

Június 14-én sajtótájékoztató jazz-reggeli az Opera Hajós utcai Szfinx köré kialakított kávéteraszán.

A Shakespeare-évad utolsó premierjeként június 17-én mutatja be Henry Purcell: A tündérkirálynő című művét a Magyar Állami Operaház. Az előadást Almási-Tóth András rendezi, aki a zenei anyag aktualizálására a hazai dzsesszélet kiválóságát, Fekete-Kovács Kornélt kérte fel.

Almási-Tóth András az utóbbi években két rendezésével is nagy sikert aratott az Operában. A telefon egy szabadtéri produkció volt, ahol az Operaház épületének Hajós utcai részére graffitidíszlet került, illetve a Szfinx-szobor is fontos szerephez jutott, méghozzá beszínezve. A tenor című opera előadása pedig a humoráról maradt emlékezetes. A rendező ezúttal

a 40-es évekbeli film noirt és David Lynch képi világát idézi meg,

és hangsúlyozottan filmes miliőt teremtve állítja színpadra A tündérkirálynőt, amit Purcell a tizenhetedik században komponált.

A Fekete-Kovács Kvintett fontos közreműködője az előadásnak. Fotó: M. Schmidt János - Origo

A Tündérkirálynő alakja egyfajta végzet asszonya,

femme fatale, egy önmagát és saját boldogságát kereső nő, aki egyik kapcsolatából a másikba menekül.

Miközben a saját boldogságáért harcol, ravaszságából és érzékiségéből adódóan lelkileg, érzelmileg és anyagilag is veszélyezteti áldozatait.

A film noirnak állandó szereplője a femme fatale, a képi világot pedig általában a szűk, esőtől áztatott utcák, a pusztulófélben lévő, züllött városi világ határozza meg, ahol többnyire a rendőrség elől menekül a magányos hős. A tündérkirálynőben egy bár lesz majd a központi helyszín.

Ókovács Szilveszter, Almási-Tóth András és Gianluca Margheri A tündérkirálynőt beharangozó dzsesszreggelin. Fotó: M. Schmidt János - Origo

Ókovács Szilveszter, az Opera főigazgatója a közeledő premier kapcsán elmondta: fontosnak tartották, hogy

az elmúlt öt évad mindegyikében legyen a barokkhoz valamilyen módon kapcsolódó bemutatójuk.

A sort a Xerxes nyitotta, Kovalik Balázs rendezésében. 2013-ban a francia barokk kiemelkedő alakjának, Jean-Philippe Rameau-nak Hippolütosz és Aricia című operáját mutatták be, a rendező Káel Csaba, a karmester pedig Vashegyi György volt. 2014 nyarán Alföldi Róbert rendezésével zárult az évad: Gluck Íphigeneia Tauriszban című operáját Richard Strauss átdolgozásában hallhatták a nézők. Tavaly pedig egy olasz barokk opera volt az évadzáró premier: Vivaldi Farnacéjét Anger Ferenc állította színpadra.

Ezt a hagyományt folytatja tehát idén a Shakespeare-évad tematikájába illeszkedve A tündérkirálynő. Ókovács Szilveszter azt is hozzátette, hogy ezzel az évadnak

több mint 300 év zeneirodalmát sikerült felölelnie,

hiszen egymás mellett szerepelt a kínálatban az 1692-ben született Purcell-mű és Thomas Ades 2004-es operája, A vihar.

A tündérkirálynő műfaját tekintve hivatalosan semi-opera, azaz alapvetően Shakespeare Szentivánéji álom című drámájának előadásához készült zeneszámok sora, amelynek önálló története nincs. Valós szituációk nem szerepelnek benne, csak a prózai előadás mellett nyer valódi értelmet. Éppen ezért Almási-Tóth András rendezőnek fontos döntések sorát kellett meghoznia, amikor rábízták a mű színpadra állítását. A rendező úgy határozott:

elhagyja a prózai részeket, operának fogja fel a művet, és saját maga ír hozzá történetet,

amely távoli asszociációkban rímel a Szentivánéji álomra. Amint elmondta, a saját identitását kereső főszereplőnő Titániára, a 40-es évek világának nagyvárosi magánya, elveszettsége pedig az erdőben eltévedt fiatalok helyzetére emlékeztet.

Az új történet mellé azonban más változtatás is járul a modern és egyedi rendezésben:

Mivel a zeneszámok nem épülnek egymásra, szükség van „kötőanyagra”, ami az eredeti műben a prózai dialógus. Úgy döntöttünk, hogy a barokk zenei gondolkodáshoz igen hasonló alapokon nyugvó dzsesszt fogunk alkalmazni”

– mondta az Opera magazinnak Almási-Tóth András. „Purcell rengeteg tánczenét írt a műbe, de ezeket én elhagyom, hogy a drámai jelleget erősíthessük. Felkértem Fekete-Kovács Kornélt és művésztársait, hogy ezek helyett az előadás stílusához illően alkossanak klasszikus dzsesszszámokat Purcell-zenemotívumok alapján”.

Fekete-Kovács Kornél azt mondta, ahogy halad előre a darab, egyre több képzelőerőre lesz hozzá szükség. Fotó: M. Schmidt János - Origo

Fekete-Kovács Kornél elárulta, hogy már nem először kreál dzsesszt klasszikus zenéből. A rendezővel mindössze kétszer tudtak röviden egyeztetni, utána már el is kellett készítenie az első felvételeket a kvintettjével. De legnagyobb örömére Almási-Tóth András már az első verzióról úgy gondolta, hogy

éppen olyan az eredmény, amilyet elképzelt.

A rendező a szereplőválogatás terén is szabad kezet kapott. A főbb szerepeket Fried Péter, Ducza Nóra, Szemere Zita, Daragó Zoltán, Rab Gyula, Szappanos Tibor illetve vendégművészként a firenzei születésű basszbariton, Gianluca Margheri alakítják. A címszerepet pedig a már nemzetközi színpadokon is ismert fiatal énekesnőre, Baráth Emőkére bízta a rendező. A főszereplőnőre nehéz és összetett feladat vár: komplikált jellemet kell megformálnia, aki fizikai értelemben is

rengetegszer változik át az előadás során.

Baráth Emőkének többek között 13 gyorsöltözést is meg kell oldania a színfalak mögött, ami a gyakorlati kihívásokat illeti.

Fekete-Kovács Kornél, Baráth Emőke és Ókovács Szilveszter. Fotó: M. Schmidt János - Origo

Az énekesnő bevallotta: a próbafolyamat során még nehezen állt össze a fejében a karakter, sok beszélgetés kellett az alkotótársakkal ennek a komplex figurának a megértéséhez. A legjobban mégis az foglalkoztatja a címszereplőt, hogy az általa alakított

Tündérkirálynő vajon gonosznak tűnik-e

majd a közönség szemében – mert, amint Baráth Emőke hozzátette, ő bizony időnként gonosznak látja ezt a nőt, és ezt a személyiségvonást is át kell adnia, bármilyen távol is áll tőle magánemberként ez a tulajdonság.

Gianluca Margheri már nem először lép fel Magyarországon. Fotó: M. Schmidt János - Origo

Gianluca Margheri, aki az Idegen szerepében lép színpadra, nem először énekel Magyarországon. Mint elmondta, külön örül annak, hogy ezúttal az Operában is felléphet, miután az Erkel Színházban már dolgozott korábban. Különösen nagy kihívás számára ez a feladat, hiszen az olasz operaénekesek viszonylag ritkábban énekelnek nem olasz operát. A művész azt is hozzátette: mostani figurája és a korábban Magyarországon énekelt Don Giovanni jelleme között is lát hasonlóságot, de annál még árnyaltabb is az itt játszott karakter –

néha szexi, néha vicces, néha szomorú.

Az előadás díszlettervezője Sebastien Hannak, aki egy lelki labirintust formáló, külső és belső tereket összemosó díszletet alkotott. Hannak ezelőtt is készített már díszletet A tündérkirálynőhöz, akkor azonban klasszikusabb feldolgozáson kellett dolgoznia. Itt, elmondása szerint a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy – a főszereplő átalakulásaihoz hasonlóan – neki is hatalmas változásokat kellett megjelenítenie. Ezekben a forgószínpad működése volt a segítségére, de föntről leereszkedő színpadelemek is hozzájárulnak a hatáshoz – az egyszerű grafikus elemek és az erős fények mellett.

A bemutatót a fiatal ausztrál karmester, Benjamin Bayl vezényli, akivel Almási-Tóth András a kezdetektől együtt dolgozott az előadás kialakításán: így született meg a

magányról, bűnről, szerelemről, gyilkosságról, identitásválságról és boldogságkeresésről szóló mű.