Budapest Katalógus: városi életek képekkel

Több száz arc Budapest utcáiról, az ő rövid történetük, egy halom lájk és pozitív komment a portrék alatt. Ez a Budapest Katalógus, ami együttérzéssel vegyes érdeklődésre, a másikhoz való odafordulásra sarkallja a böngészőit. Szöllősi Mátyás beszélt a három éve indult projektről. 

Meséld el, mit szeretsz a városban, mi a te helyed és a történeted!

Ezt írja a Budapest Katalógus Facebook oldala. A projekt az évek alatt már kiegészült Instagrammal is, a saját honlap pedig heteken belül elkészül. Aki nem ismerné a Katalógust, Budapesten készült igényes portréfotókat látni benne, ráadásul az alanyok életének egy része is megismerhető.

A Katalógusba bárki bekerülhet, aki találkozik a Budapest utcáin cirkáló Szöllősi Mátyással, a Katalógus alapítójával.

Jelenleg ő viszi a hátán az oldalt, de a szerkesztésben, koordinálásban és néhány portré elkészítésében Honfi Anna is segít, Szombati Julianna pedig angolra fordítja a szövegeket. Mátyás tehát az egyik alapító, és ma már főleg ő beszél a portrékon szereplő emberekkel, felveszi az interjúkat, megírja a szövegeket, elkészíti és feltölti a képeket. Egyszóval kezeli a Budapest Katalógust.

Szöllősi Mátyás: Elmondják, mert sok mindent szeretnének megosztani másokkal... Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Indulás

A Budapest Katalógust 2013. november 17-én indították, éppen 140 évvel Pest, Buda és Óbuda egyesítése után. Egy nappal előtte véletlenül vették észre, hogy milyen izgalmas évforduló lesz másnap. Szerencséjükre már elég fotóval és történettel készültek el addigra, a dizájn is kész volt, így a Facebook oldal élesítése nem okozhatott gondot egy nap alatt. Már jó néhány hónappal november előtt elkezdték fotózni a Budapesten leszólított embereket, nagyjából 50 kép volt tartalékban az induláskor.

A legelején többen is részt vettek a projektben. Szöllősi Mátyás mellett Tóth Gábor felelt a megjelenésért, a dizájnért - ő továbbra is segít, ha ilyen fejlesztésről van szó. Eleinte még készített portrékat Mohai Balázs is, aki egyébként 2016-ban kapott Hemző-díjat. Rajtuk kívül volt, aki az angol fordításokon dolgozott és volt külön PR-os is.

Forrás: @Budapest Katalògus / Szöllősi Mátyás

A nagy előd

Mátyást 2013-ban egy barátja kérdezte meg, hogy miért nem csinál egy budapesti verziót a Humans of New York mintájára Budapestről, hiszen az is izgalmas hely. Mátyás az ötlettel megkereste Mohai Balázst, és úgy döntöttek: miért ne?!

Elkezdődött az ötletelés, meghatározták a kereteket, a tematikát és a stílust.

Itt a képek kivágására, a kompozíciós alapelvekre kell elsősorban gondolni. Abban biztosak voltak, hogy minden portré alanyáról szeretnének egy pár soros szöveget is közölni, ami mellé nevet és helyszínt is írnak majd. A képeken kívül tehát a rövid szövegek és a név miatt lehet igazán személyes a katalógus. A budapesti helyszín feltüntetése miatt pedig még közelebb kerülhetnek a portrék az emberekhez, mert jó eséllyel már ők is jártak arra.

Zárkózottság

Amikor mindent kitaláltak, Szöllősi Mátyás és Mohai Balázs fogták a fényképezőgépet, és elindultak fotózni a városba. A 2013-as, novemberi indulásnál nagyjából 50 portré volt a tarsolyukban - ezek az előző néhány hónap termései voltak. Az induláskor az volt a legnagyobb kérdés, hogy vajon mennyire lesznek nyitottak az emberek Budapesten. Például hogyan lehet megszólítani az idősebbeket, vajon megengedik-e a képek közlését? Mátyásnak ebben sokat segített, hogy a fotózás mellett rendszeresen publikáló író is, ennek megfelelően szociális érzékenysége is talán átlag fölötti. Neki könnyű volt így felvenni a ritmust, megszólítani az embereket.

Forrás: @Budapest Katalògus / Szöllősi Mátyás

A hajléktalantól a felső vezetőig

Alapvető cél volt, hogy minden társadalmi réteget bemutassanak a Katalógusban, ráadásul úgy, hogy közben minél nagyobb területet tudjanak lefedni Budapestből is. Már majdnem három éve megy a Budapest Katalógus, és az eddigi tapasztalatok alapján nyitottak az emberek, és szívesen mesélnek, ráadásul a fénykép közlését is megengedik. Nyilván van olyan is, hogy csak a mesélés után mondják, hogy

fotót? Oh, azt nem, köszönöm! Akkor inkább hagyjuk az egészet...

De ez nagyon ritka, A Katalógust böngészők rengeteg jó képre bukkanhatnak, amelyeken a szövegekkel kiegészítve életek jelennek meg. Abba viszont már kevesen gondolnak bele, hogy ez nem csak egy kép és egy lediktált szöveg. Sokan utólag jelzik, hogy a szövegen még ezt vagy azt át kellene írni, mert akkor rosszul mondták, vagy akár a képen nem tetszik a szemöldökük. Szóval sokszor több körös egyeztetés előzi meg egy portré közlését.

Forrás: @Budapest Katalògus / Szöllősi Mátyás

Az üzleti lehetőségekről Mátyás azt mondta, hogy két-háromszor már tettek ajánlatot a projekt megvásárlására, de végül nem tudtak megállapodni, és úgy tűnt, hogy sokkal inkább megkaparintás lehetett a cél. A Budapest Katalógust egyébként egyedül a Szimpla támogatja, de ez nem jelent tulajdonlást.

A projekt annak ellenére sikeresen fut, hogy nem áll mögötte egy hatalmas cég.

A sikert pedig főleg a Facebook követők száma és nagyon pozitív visszajelzéseik jelentik. Már csak ezek alapján sem apadt az elmúlt három évben a lelkesedés és az elhivatottság.

A Katalógus Facebook oldala jól működik, úgy fest, egy nagyon normális közösséget sikerült építeni a követőkből. Itt ugyanis nem divat a trollkodás, és soha nem volt komolyabb gond a portrék és szövegek közlésével sem. Néhány helyreigazítás, utólagos egyeztetés néha előfordul, de ez teljesen belefér, hiszen sokan kétszer meggondolják, mi kerül ki róluk az internetre.

Budapest Katalógus Forrás: @Budapest Katalògus / Szöllősi Mátyás

A sok követő és a jó közösség mellett irói szempontból is előnyös a Katalógus, elsősorban a személyes történetek miatt. Mátyásnak rengeteg inspirációt és töltődést jelent, hogy sok ismeretlennel tud beszélgetni - függetlenül attól, honnan jönnek, mivel foglalkoznak.

Tervek

Eddig nagyjából 600 portrét töltöttek fel a Facebookra. A legelején még arra gondoltak, hogy

jó lenne 1000-et feltölteni, és úgy néz ki, ez egy teljesen reális cél volt.

Ahogy realitás már a Budapest Katalógus nyomtatott verziója, azaz egy album is. Ebbe körülbelül 100-200 portré kerül majd, a tervek szerint a szövegek három nyelvű változatával. Ha minden jól megy, a 2017-es könyvhétre ki is tudják adni a válogatást. A következő állomás, hogy a Facebook és Instagram oldalak után egy saját honlapja is legyen a Katalógusnak. Ez néhány héten, vagy esetleg hónapon belül megvalósul.

Forrás: @Budapest Katalògus / Szöllősi Mátyás

Fejbe lőtték

Rengeteg megindító, vagy akár megrázó történet derül ki a Budapest Katalógusból. Mátyás a sok közül azt emelte ki, amelyik egy idős nőröl szól. A rövid interjúban a nő elmondta, hogy azért beszél kicsit furcsán, mert 10 évvel ezelőtt Dunaharasztiban fejbe lőtték. Leszállt a HÉV-ről, és szinte azonnal megtámadták, meglőtték és kifosztották. Olyan Katalógus-szereplő is volt, akinek 10 éves koráig 15 műtétje volt. Az ilyen történetek miatt van a Katalógusnak egy érzékenyítő szerepe is. Megmutatja, hogy milyen sorsok, örömök és tragédiák történnek körülöttünk. Ez egy kis szemfelnyitás azoknak, akik hajlamosak az elégedetlenkedésre.

A Katalógusnak van egy másik fontos szerepe is: megmutatja, hogy mennyire jó hely Budapest.

A fotózásról és interjúzásról Mátyás azt mondta, hogy ez egy érzékenyítő tréning neki is. És nem csak a fejbe lőtt néni és a nagyon súlyos tragédiák miatt, hanem azért, mert mindenkinek megvannak az érzékeny pontjai, és ezt a beszélgetéseknél

elmondják, mert sok mindent szerentének megosztani másokkal.

Forrás: @Budapest Katalògus / Szöllősi Mátyás

A Katalógusban az is jó, hogy egyáltalán nem hátrány, ha az ember nem a kezdetek óta követi, hiszen a korábban publikált több száz kép böngészése utólag is nagy élményt jelent. Főleg akkor, ha az ember ismerősöket is lát az alanyok között, vagy bárki olyat, akit mondjuk, egyszer a buszon szúrt ki magának. Ha pedig valaki be akar kerülni a Katalógusba, mert például szeretné elmondani a történetét, vagy csak egy nagyon jó portrét akar magáról, a legegyszerűbb, ha ír egy levelet a Katalógus Facebook oldalán.

Izgalmas budapesti kezdeményezés ez, amelyben az apróságokon keresztül próbálhatjuk megismerni a hatalmasságot, tehát az embereken keresztül az egész várost. Ha nyitott szemmel böngészünk, sikerülhet is.