A legtöbb turnézó banda csak kevés időt tölt abban a városban, amelyikben játszik, de a Red Hot Chili Peppers már napokkal ezelőtt Budapestre jött. Miért nyúlt ilyen hosszúra a látogatás?
Nem is tudom, de szerintem ennek az volt az oka, hogy a stadion több napra elérhető volt. Lehetőségünk volt arra, hogy hamar idejöjjünk, felszereljük a színpadot, és próbáljunk. Egész nyáron fesztiválokon játszottunk, ez az első stadionkoncertje a turnénknak, és a stábnak lehetősége volt arra, hogy itt megnézzék a színpadképet. Valószínűleg ez egy jó helyszín nekik arra, hogy mindent kipróbáljanak. De nagyon jól jött ki az egész, mert ugyan a banda többi tagja járt már itt, ha jól tudom, pont húsz évvel ezelőtt, de én még soha nem voltam az országban.
És mit gondol Budapestről?
Nagyon tetszik. Igaz, hogy csak a központban járkáltam, de voltam a folyó mindkét oldalán. Ma a várban voltam, megnéztem a Modigliani-kiállítást.
Amikor két koncert is van ugyanabban a városban, mint itt, Budapesten, akkor mindkét alkalommal ugyanazok a dalok hangzanak el, vagy vannak változtatások a setlistben?
Annyit változtatunk, amennyit csak lehet. Persze van néhány dal, amit mindenki hallani szeretne, tehát azokat el kell játszanunk, de megpróbálunk annyit változtatni, amennyit csak tudunk.
Miért olyan fontos ez?
Elsősorban saját magunk miatt, hogy ne mindig ugyanazokat játsszuk, de a közönség miatt is, mert vannak olyanok, akik több koncertre vesznek jegyet. Szerintem az lenne a legjobb, ha mindig mindent megváltoztatnánk, mert minél többet változtatunk, annál egyedibb lesz az este azok számára, akik eljönnek. Játszottam olyan zenekarokban, ahol egy turnén minden este ugyanazokat a dalokat játszottuk, és egy idő után már egyáltalán nem élveztük.
Sokadik gitárosa a Red Hot Chili Peppersnek, és pont a barátja, illetve korábbi zenésztársa, John Frusciante volt az elődje a zenekarban. Mennyire volt nehéz a helyébe lépni?
Nem volt nehéz, mert nem próbálok a helyébe lépni, csak megpróbálok zenélni abban a bandában, amelyikben ő is játszott, azokkal az emberekkel, akikkel korábban ő is. Persze minden este olyan dalokat kell játszanom, amelyeket ő írt, de mivel szeretem őket, ez megkönnyíti a dolgot.
Ami igazán nehéz, az az, hogy az emberek összehasonlítanak vele.
A zenekarnak természetesen már történelme van és óriási rajongótábora, akik leginkább Johnt ismerik, én pedig bekerültem ide, és megpróbáltam folytatni és életben tartani ezt.
Mondhatjuk, hogy most már megszokta ezt a helyzetet?
Igen, már hozzászoktam. A legnehezebb az, hogy amikor elhagyom a hotelt, az emberek folyton képeket akarnak készíteni velem, amit ki nem állhatok (nevet).
Ezek szerint ma nem csinálunk közös képet...
Nem, ez más, mert már beszélgettünk, de számomra fura, hogy az utcán képeket csináljak emberekkel, akiket nem ismerek. Ez őrültség. Ráadásul nem szeretek fotókon szerepelni, soha nem is szerettem. És most meg mégis mindenki képet akar velem.
Így nem lehetett egyszerű hozzászokni a népszerűséghez.
Nem erről van szó, mert szeretek emberekkel találkozni és beszélgetni, de úgy tűnik, hogy mindenki csak fotót akar, ami számomra érthetetlen. Nem szeretem a közösségi médiát és ezeket a dolgokat, szóval ilyenkor nemet szoktam mondani, aminek nem örülnek az emberek.
Mielőtt hivatalosan is tag lett volna 2010-ben, koncerteken már játszott a Red Hot Chili Peppersszel. Milyen érzés volt, amikor ténylegesen is bekerült a zenekarba?
Már régóta ismertem őket és a zenéjüket, a rajongójuk voltam, tehát
számomra természetes volt, hogy a dalaikat játsszam, mert előtte is azt csináltam.
Inkább ők nem ismertek olyan jól engem, így szerintem nekik furcsább volt ez az egész, mint nekem. Én igazából csak zenélek azokkal az emberekkel, akiket már régóta csodáltam. Amikor kiválasztottak, az első gondolatom az volt, hogy meg kell bizonyosodnunk róla, hogy ez jó ötlet, hogy van valamiféle kémia, ami miatt működni tud ez az egész, és ahogy elkezdtünk játszani, működött.
Összesen két albuma jött ki a Red Hot Chili Peppersnek, amióta csatlakozott a zenekarhoz. Úgy tudom, hogy a legújabb album, a The Getaway létrejöttében már nagyobb szerepe volt, mint az előzőben (I'm with You).
Nem igazán, azt mondanám, hogy ugyannyi.
Ez érdekes, mert ezt mindig ki szokták emelni a lemezzel kapcsolatban.
Tudom, ezt általában rosszul gondolják az emberek. Abban az értelemben nem igaz, hogy már az előző lemezhez is nagyjából ugyanannyi dolgot írtam, mint a mostanihoz. Semmi sem változott abban, hogy amit írok, azt hogy építjük bele a számokba. Inkább csak arról van szó, hogy már kényelmesebben tudtunk együtt dolgozni, de én nem érzem úgy, hogy megnövekedett volna a szerepem.
A többiek mindig nagyon nyitottak voltak az ötleteimre,
ebben igazából semmi sem változott.
És a Red Hot Chili Peppers zenéje hogyan változott meg, amióta benne van a zenekarban?
Ezt nem igazán tudom, és azt hiszem, ezt nem is nekem kellene megmondanom. Remélem, valamennyit változott, de nem tudnám megmondani, hogy hogyan. Ha a korábbi gitárosokat, Johnt vagy Dave Navarrót vesszük, mind mások voltak, és én is más személyiség vagyok, de azt konkrétan nem tudom megmondani, hogy milyen hatással vagyok a dalokra. Viszont a többiek is más emberek voltak tíz évvel ezelőtt, amikor még a korábbi gitárosokkal játszottak. Azóta rengeteget változtak. Szóval ilyen tekintetben mindannyian új emberek vagyunk, időről időre.
Elégedett az új albummal?
Néha.
Ez azt jelenti, hogy néha nem? Miért?
Nem tudom. Egyáltalán nem gondolom, hogy rossz, sőt. De nagyon szigorú vagyok vele. Azt hallom ki belőle, ami nem tetszik. De összességében azt gondolom, hogy jó munkát végeztünk, és nagyon örülök annak, amit elértünk. De nehéz azt mondanom, hogy tetszik, mert ilyen a személyiségem.
Hogyan fogadja a közönség a koncerteken az új dalokat?
Nem tudom, csak remélem, hogy jól. Meglátjuk. Most már zárt helyeken fogunk játszani, és ott közelebb van a közönség, jobban lehet látni a reakciókat. A fesztiválokon messze vannak az emberek, és csak a legnagyobb slágereket akarják hallani. Ott állnak a hidegben és a sárban, és csak azokat a dalokat akarják, amelyeket jól ismernek. Az ilyen helyekre, mint a mostani koncert, viszont csak miattunk jönnek el az emberek. Úgy érzem, hogy itt nyitottabb lesz a közönség az új dalokra is, szóval majd meglátjuk.
Nem furcsa néha a legfiatalabbnak lenni a zenekarban? Mindenki majd húsz évvel idősebb.
Általában ezt nem érzem, bár az igaz, hogy nekik vannak gyerekeik, nekem meg nincsenek. Ez például egy nagy különbség, de igazából
ezek a srácok mind annyira fiatalosak, hogy néha úgy érzem, hogy én vagyok a legidősebb köztük.
Persze jóval több időt töltöttek a bolygón mint én, amibe jóval több tapasztalat fér.
2012-ben viszont együtt került be az egész zenekar a Rock and Roll Hall of Fame-be, és ezzel ön lett a valaha volt legfiatalabb zenész, aki ezt elérte. Ez milyen érzés?
Nem igazán csináltam semmit, amivel megérdemeltem volna, hogy odakerüljek. Csak a többiek miatt vagyok ott, mert egy zenekarban játszunk. Inkább azért érzem megtisztelve magam, hogy benne lehetek a Red Hot Chili Peppersben.