Egy különleges időkapszula

Az Irodalmi Jelen folyóirat az idén ünnepli tizenötödik évfordulóját. E jeles alkalomból műsoros estet tartottak a Petőfi Irodalmi Múzeumban kedden este. A folyóirat főszerkesztője és alapítója, Böszörményi Zoltán a beszédében azt mondta: az Irodalmi Jelen fennállásának tizenöt éve alatt sikerült megőriznie higgadtságát, egyensúlyát, szellemiségének pozitív indulatosságát. Hiszen indulatok nélkül nincs irodalom. Az esten költők és írók olvasták fel műveiket, aztán elhelyezték a kéziratokat egy időkapszulában, amelyet a Petőfi Irodalmi Múzeumnak adtak át. A múzeum őrzi majd az időkapszulát, amelyet ötven év múlva nyitnak majd fel.

Böszörményi Zoltán: „Átszőjük az egész világot”

Nehéz manapság irodalmi lapot úgy életben tartani, hogy közben elvonatkoztatunk a valóságtól, megfeledkezünk arról, az irodalom is küzdőtér, ahol a csatákat nem vadászgépekkel, tankokkal, ágyúkkal, géppuskával, hanem a betű fegyverével vívják.

A polarizált egyesült Európában, polarizált országban élünk. A transzcendenciákból is képesek vagyunk barikádot építeni, az előttünk álló hegyek helyett tavakat látni. Valami vörös idegesség, tántorgó nyugtalanság üli meg szellemünket, s hajlandóak vagyunk a humanista eszmék mögé bújva, a józan észt megkerülve kígyót-békát kiáltani egymásra. A populizmus soha nem volt egyenlő a racionalitással. Magától adódik tehát a kérdés: Mikor fogunk mi megnyugodni, magyarok és nem magyarok?” – mondta Böszörményi Zoltán költő és író, a folyóirat alapítója, főszerkesztője, mecénása a megnyitó beszédében.

Böszörményi Zoltán tizenöt évvel ezelőtt, 2001-ben alapította az Irodalmi Jelent.

Ahogy mondta, „az Irodalmi Jelennek eddig sikerült ezt a néha észveszejtő örvénylést kikerülnie, szelíd vizeken hajóznia. Fennállásának tizenöt éve alatt sikerült megőriznie higgadtságát, egyensúlyát, szellemiségének pozitív indulatosságát. Hiszen indulatok nélkül nincs irodalom. Indulatok nélkül nem lehet alkotni, írni, egyáltalán lenni.”

A jó irodalomnak nem kell feltétlenül a feltupírozó figyelem előterében lenni. Az irodalomban is a minőség az egyetlen hatalom. A rangot, az elismerést, a végső dicsőséget a mindenkori olvasó adja meg”

– hangsúlyozta Böszörményi Zoltán.

Böszörményi Zoltán, az Irodalmi Jelen főszerkesztője Forrás: Origo

Beszélt a folyóirat múltjáról – arról, hogy 2004-ben a huszonegyedik század legnagyobb magyar regénypályázatát írták ki, amelyre tizenkét országból 283 mű érkezett be. A díjak értéke 48 000 dollárt tett ki. 2009-ben novella-, 2010-ben vers- és újabb novellapályázatot hirdettek meg. SZÓ-NET címmel 2011-ben diákok számára indítottak versenyt. Moral History pályázatuk 2012-ben zárult. Ezzel párhuzamosan futott miniesszé-versenyük. A Slam School Poetry – az Irodalmi Jelen előadói versenye középiskolásoknak – 2013-ban zajlott le. Az ember fáj a földnek címmel novella, vers, festészet-grafika, fotó, film kategóriában indítottak pályázatot. A következő évben, 2014-ben Lezáratlan holokauszt volt kiírásuk témája, s ezt követte a 2015-ben lezajlott novellapályázatuk. A pályázatok nyerteseinek munkáiból négy antológiát adtak ki.

Az elmúlt tizenöt évben több mint kétezer, a történelmi Magyarország területén élő szerző írása jelent meg a folyóiratban.

„Alkotó nép a magyar. Szeret mesélni, látni és láttatni, mély allegóriákban gondolkodni, az élet szálait történetekbe szőni. Hangja a kontinensen és a világban kristálytisztán cseng. Ennek a hangnak ad teret az Irodalmi Jelen is” – emelte ki a főszerkesztő.

A folyóirat három formában jelenik meg. Az egyik az internetes portál, amely naponta frissül. A másik egy havi 120-140 oldalas kiadvány, amelyet az interneten megjelent írásokból állítanak össze, végül öt erdélyi megyében egy újság mellékleteként, 8 oldalban is kiadják.

Böszörményi Zoltán úgy zárta a beszédét, hogy azt látja: a legyintők és fanyalgók száma megfogyatkozott az évek során, az Irodalmi Jelent elismerők és becsülők száma évről évre nő. „Ma már megkerülhetetlenek vagyunk” – mondta.

A folyóirat főszerkesztője az Origónak adott interjújában kiemelte: azt gondolták, amikor 2001-ben megszerkesztették az első kiadványt, hogy hosszú életű lesz, nem úgy, mint a korábbi irodalmi lapok – a Periszkóp, a Géniusz és az Új Géniusz. Így is lett. Kezdetben 8 oldalban, majd 16 oldalban adták ki. Megpróbáltak olyan szerzőket is felkérni, akik nem Arad vonzáskörzetéhez tartoztak. Eleinte ez nem volt egyszerű. Később 28, majd 32 oldalon jelent meg a folyóirat – és újságformája volt. 2006-ban indult az internetes oldal, amely 2008-tól működött napi frissítésekkel. Ekkor három évig nem nyomtattak lapot, csak az interneten lehetett olvasni az Irodalmi Jelent. 2011-től újra kiadják nyomtatott formában is.

Arra a kérdésre, hogy mennyire volt nehéz higgadtnak maradni, egyensúlyban tartani a lapot, Böszörményi Zoltán azt válaszolta, hogy ő is, aki főszerkesztője és finanszírozója a lapnak, a szerkesztők is úgy döntöttek: nem akarnak egyik szekértáborhoz sem tartozni.

Nem kellett pénzért kilincselni senkinél, így nem kellett elkötelezniük sem magukat. A szerkesztőség egyöntetű véleménye az volt, hogy nem a politikát kell tükrözni a lapnak, hanem az irodalmat.

Igaz, az irodalom is politizál néha, de soha nem úgy, amely egyik vagy másik oldalról közelíti meg a társadalmat, hanem sokszínűségében is heterogén képében szerették volna látni – amilyen az irodalom is.

Böszörményi Zoltán azt mondta: azt szerették volna, hogy elsősorban a fiatalok találják meg a szócsövüket a folyóiratban. Legyen egy olyan lapjuk, amelyben közölhetnek, amelyben otthon érzik magukat. Úgy érzi, ez sikerült is, ugyanis a „Debüt” című rovatuk nagyon népszerű.

Az Irodalmi Jelen hetente tart szerkesztőségi értekezletet – de mivel a főszerkesztő, Böszörményi Zoltán Monacóban él, ezért az értekezlet interneten zajlik. „Ha én Monacóban, Barbadoson vagy Torontóban vagyok, akkor én onnan, szerkesztőim Budapestről, Aradról, Szegedről, Kolozsvárról és Enyingről jelentkeznek. Tényleg átszőjük a világot” – mondta Böszörményi Zoltán.

„Ez a második születésnapom, hogy ide tartozhatok”

Az Irodalmi Jelen estjén ott volt, és saját művéből is felolvasott Makkai Ádám kétszeres Kossuth-díjas magyar költő, nyelvész, műfordító, a chicagói University of Illinois nyugalmazott professzora is. Az Origónak azt mondta: hála Böszörményi Zoltán jószívűségének, mert így sikerült létrehozni ezt a kiadványt. Amikor először megjelent a folyóirat, lelkes volt, és úgy gondolta: mindent bele.

Ebben nincs mit veszteni, legfeljebb a láncainkat. Boldogan küldtem anyagokat, verseket. Akkor Orbán János Dénes volt a versszerkesztő, aki felfedezte, hogy jó, hát élemedett vagyok, de még azért nem olyan öreg, hogy ne érdekelnének a szép nők vagy a szép dolgok a világon. Nekem ez egyfajta második születésnap, hogy ehhez a csoporthoz tartozom”

– mondta Makkai Ádám.

Makkai Ádám költő Forrás: Origo

A fiatal költőkről azt mondta, hogy kicsit többet kellene törődniük a klasszikus formákkal. „Hiányoznak a körmönfont szonettek, hiányoznak a ritmusra írt versek, a szapphói strófába írott versek. Tessék végre valami jó rímeket találni! A magyar nyelv szinte tudat alatt kikényszeríti a rímet. Aki ezt elkerüli, az vagy azért csinálja, mert nem mer nekimenni, vagy tényleg nem tudott találni, és belebukott” – hangsúlyozta Makkai Ádám. Azt is mondta, hogy a költészet a tudatalatti nyelve. A ritmus megmozgatja a tudatalattit.

Az Irodalmi Jelenben kialakult egy jó csapat – barátságok alakultak ki. Kik idősebbek, kik fiatalabbak. Szerinte az Irodalmi Jelen szerzői, szerkesztői és főszerkesztője garantálja, hogy a Magyar Napló, a Lyukasóra mellett van és lesz is Irodalmi Jelen. „Örülök, hogy része lehetek ennek a csoportnak” – így zárta az interjút Makkai Ádám.

Az Irodalmi Jelen születésnapi ünnepe Forrás: Origo

Az Irodalmi Jelen estjén többek között Makkai Ádám, Szőcs Géza, Jász Attila, Fenyvesi Ottó, Orbán János Dénes, Vörös István és Horváth Benji olvasta fel saját költeményét. A kéziratokat egy időkapszulába tették, amelyet a Petőfi Irodalmi Múzeum őriz majd, és ötven év múlva nyitják majd ki.