November 20-ig még látható a Kontakt, Keleti Éva 85 színészportréja

Kontakt - Keleti Éva fotói a Magyar Nemzeti Múzeumban. A nnyitókép Zsótér Sándor portréja.

A Magyar Nemzeti Múzeumban még november 20-ig látható a KONTAKT – Keleti Éva fotói című kiállítás: a finisszázskor, a zárónapon pedig még egy különleges filmvetítéssel is várják a látogatókat. A kiállításon a Prima Primissima Díjjal kitüntetett, érdemes és kiváló művész 85, eddig be nem mutatott felvétele szerepel a magyar színházi élet meghatározó művészeiről. Színháztörténelem 85 képben, a magyar fotográfia nagyasszonyaként emlegetett alkotó szemén át. Keleti Éva tárlatvezetésén jártunk.

Kontakt - Keleti Éva fotói a Magyar Nemzeti Múzeumban. A nyitókép Zsótér Sándor portréja. Fotó: Polyák Attila - Origo

Keleti Éva szakmai életútja három nagy részre tagolható: az első harmadban a Magyar Távirati Iroda fotográfusaként dolgozott, 1976-tól képszerkesztő, szerkesztő és fotográfus volt a meghatározó fontosságú kulturális lapnál, az Új Tükörnél, majd később a Színházi Életnél, ezek megszűnése után pedig képügynökséget vezetett. 2015-ben munkássága második korszakának, 1976 után készített felvételeinek

eredeti negatívjait, diáit, amelyeknek túlnyomó többségét még soha, sehol nem publikálták, a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta.

Amint ő maga fogalmazott a saját fotókiállításán tartott tárlatvezetése bevezetőjében, 85. születésnapja közeledtével gondolkodott el azon, mi lesz alkotásainak, kiadatlan negatívjainak sorsa. Végül úgy döntött, hogy a Nemzeti Múzeumnak ajánlja fel és az ott dolgozó szakemberek gondjaira bízza őket.

Az ily módon a múzeumba került

közel 100 000 negatívból

válogattak ki, felmérhetetlen nagyságú munkával 85-öt a Kontakt-Keleti Éva fotói című kiállításhoz – először körülbelül háromezret, amit később 1500-ra majd 150-re szűkítettek, végül nehéz döntések sorozata után megszületett a Keleti Éva életkorával megegyező számú, 85 darabból álló válogatás.

Keleti Éva Fotó: Polyák Attila - Origo

Kontakt

Magától alakult a kiállítás olyanná, amilyennek most láthatják a múzeum látogatói, mondta Keleti Éva: a válogatás során kimaradtak az eseményfotók, majd a színházhoz és színészekhez nem kapcsolódó képek. Utolsó variációként született meg az elgondolás, hogy csak portrékat állítsanak ki – azonban nem a szó klasszikus értelmében vett portrékat, hanem olyan felvételeket, amelyek

azt tükrözik, amit Keleti Éva gondol egyes művészekről,

illetve, amit ők gondolnak róla. Sőt, amikor a kurátorok, Szarka Klára és Lengyel Beatrix a képaláírásokról érdeklődtek, Keleti Éva azt is felismerte, hogy nem jöhetnek szóba száraz nevek és évszámok: ehelyett hozzáírta a képekhez, amit velük kapcsolatban érez.

Így lett a kiállítás személyes:

minden szöveg és kép az alkotó véleményét jeleníti meg a fotókon szereplőkről és egy a korról, amely nagyon gazdag volt kulturális szempontból, a színházi élet szempontjából.

Fájdalom, hogy a kiállításon szereplő művészek nagy része már az égi társulatban játszik, de jó őket újra itt látni és nem elfelejteni"

– zárta bevezetőjét Keleti Éva, hozzátéve, hogy a fiatalabbaktól is azt kéri, emlékezzenek ezekre a nagyságokra.

A tárlat a falakon látható 85 képen kívül további tartalmakat is kínál: Béres Ilona és Szilágyi Tibor színművészek illetve Szakonyi Károly író a kiállítótérben vetített filmeken mondják el gondolataikat színházról, fotóról és magáról Keleti Éváról, valamint több képernyőn és egy vetítőfalon jelenik meg több száz képből álló ízelítő a fotográfus életművének más anyagaiból. De a kiállítás nem csak a szemre hat: aláfestő zeneként Sosztakovics keringője szól, amelyet Keleti Éva maga választott, mint szívéhez közel álló dallamot. „Zene nélkül semmi sem működik"- fűzte ehhez magyarázatképp. Sőt, később mást is elárult a zene és a fotográfia kapcsolatáról: „Ha nem tudtam mihez kezdeni a műteremben egy színésszel, mindig bekapcsoltam a magnót. Teljesen mindegy, hogy milyen zene szólt, átsegített minket az első negyedórán. Azonnal megvolt a kapcsolat."

Ez pedig már a kulcs ahhoz, hogy miért kapta a kiállítás a Kontakt címet:

„Első értelmezésben a fotográfusok számára a kontakt az a kis másolat a negatívokról, amelyen először láttuk a képeket, amikor még analóg fotografáltunk. Viszont

a kontakt nekem azt a kontaktust is jelenti, amely megvolt köztem és a színészek között,

amelyen keresztül valamit ki szerettem volna fejezni. De kontakt az is, hogy azoknak a szeretete, akik végignézik ezt a kiállítást, biztos, hogy feljut a mennyországba azokhoz a művészekhez, akik már nincsenek itt, akik pedig itt vannak közöttünk, a tapsokból érzik meg ugyanezt esténként."

A képek és képaláírások Keleti Éva személyes véleményét és gondolatait is tükrözik a művészekről. Fotó: Polyák Attila - Origo

Pillanat

A fotográfiában nem mindig az a fontos, hogy milyen művészi egy kép, hanem, hogy milyen pillanatot ragad meg"

- mondta Keleti Éva a több etapra tagolódó kiállítás első egységénél, ahol a fotók színháztörténeti jelentőségű, egyszeri és soha vissza nem térő pillanatokat örökítenek meg. A képek felidézik, amint a Nemzeti Színház vezető művészei az Erdélyből érkezett vendégrendező, Harag György ritkaságszámba menő előadásában szerepelnek, amint néhány hónappal a halála előtt Őze Lajos már lelki és fizikai fájdalmakkal küzd a Volpone próbáján, vagy Kaszás Géza és Ruszt József látszólag önfeledten nevetnek Shalom An-Ski Dybuk című darabjának utolsó előadása után, de a rendezőnek ezután kellett kimondania, hogy alternatív színháza nem képes tovább harcolni a fennmaradásért, és megszűnik a Független Színpad. De látható itt kép A régi nyár című darabban játszó Törőcsik Mariról is, akinek éppen egy Keleti Évától kapott rózsa segítségével sikerült átlényegülnie a fényképezőgép lencséje előtt Honthy Hannává. Illetve kézzelfogható

színháztörténelem

az etap záródarabja is, a fotó, ahol utoljára láthatóak együtt a színészek, akik Mrozek Tangó-jának főszerepeit alakították a Vígszínházban: Darvas Iván, Gobbi Hilda, Páger Antal és Ruttkai Éva együtt mosolyognak a fiatalabb nemzedék tagjaival, Eszenyi Enikővel, Gálffi Lászlóval, Szilágyi Tiborral.

"A művész és az ember" - a látogatók Psota Irén különböző arcait tanulmányozzák. Fotó: Polyák Attila - Origo

Keleti Éva külön sarkokat szentelt legnagyobb kedvenceinek, Psota Irénnek és Béres Ilonának is, annál is inkább, mert környezetében úgy tapasztalja: a Psota Irénhez hasonlóan nagy művészek emléke is gyorsan halványul el, a fiatalok már nincsenek tisztában a színészlegendák kilétével.

Fátyol

Szoktam mondani, hogy a művészeket hét fátyol veszi körül. Ha az ember fel tud lebbenteni egy fátylat, közelebb kerül hozzájuk"

– mondta a művészekkel való, több évtizedes közös munkájáról Keleti Éva. Azt is elárulta azonban, hogy találkozott pályafutása során olyan nagy művészegyéniségekkel, akik többéves ismeretség, több fotózással eltöltött nap után is megfejthetetlen rejtélynek bizonyultak a számára. Mint mondta, titok maradt Garas Dezső, a mai napig nem tudná megmondani, ki volt valójában Gábor Miklós, és Almási Évát is titokzatos színésznőnek tartja, aki sosem adta ki magát.

„Ránk, fotósokra néha nemcsak azért van szükség, hogy fotografáljunk, hanem hogy a szerepre való felkészüléshez szükséges segítséget is megadjuk a színésznek – osztotta meg a fotográfus Kerekes Éva fotója kapcsán, aki az ő objektívje előtt bújt A vihar Arieljének bőrébe. - Ruttkai Éva is minden egyes bemutatója előtt behívott az öltözőjébe, és megkérdezte: milyen a sminkem? Ennek a nagyon gyakorlott, nagyon sok szerepet játszott színésznőnek is kellett a „fotós szem", valaki, aki optikán keresztül látta a sminkjét. Ha azt mondtam, itt sok, ott kevés - mindig hallgatott rám."

„A szemek nagyon fontosak egy emberi arcban. Számomra is nagyon fontosak. Sok kép azért készült el, hogy a szemet tudjam lefotografálni" - mondja Keleti Éva Kiss Mari és Venczel Vera portréi előtt. Fotó: Polyák Attila - Origo

Színészet

Schütz Ila, Bajor Imre, Pap Vera, Káldi Nóra, Margitai Ági, Kálmán György, Kaszás Attila – csupán néhány név azoknak a művészeknek a felsorolásából, akiknek a portréi ott sorakoznak a falakon, és az alkotónak azt kell mondania róluk: már nincsenek közöttünk, idő előtt mentek el.

„Olyan szomorú annyi képnél mondani, hogy hamar elment a rajta szereplő művész. Két-három heti tárlatvezetés után elgondolkodtam, hogy

talán a színészet egy ilyen gyilkos szakma.

Nem lehet minden este felvenni egy szerepet, majd 10 órakor kilépni belőle. Röviden az jellemző a színészekre, amit Örkény István az egyik zseniális egypercesében, A színész halálá-ban megírt."

Örkény István: A színész halála

Ma délután az Üllői út egyik mellékutcájában eszméletét vesztve összeesett Zetelaki Zoltán, a népszerű színművész.
A járókelők bevitték a közeli klinikára, de ott hiába próbálták a tudomány legújabb vívmányaival - még vastüdővel is - életre kelteni. A jeles színész, hosszú haláltusa után, este fél hétkor kiszenvedett; tetemét átszállították a Bonctani Intézetbe.
A Lear király esti előadása e tragikus esemény ellenére is zavartalanul folyt le. Zetelaki késett ugyan egy kicsit, s az első felvonásban feltűnően fáradtnak látszott (néhol szemlátomást a súgó segítségére szorult), de aztán egyre jobban magára talált, s a király halálát már olyan meggyőző erővel jelenítette meg, hogy nyíltszíni tapsot kapott érte.
Utána hívták vacsorázni, de nem ment. Azt mondta:
- Ma nehéz napom volt.

Forrás:
http://mek.oszk.hu/06300/06345/06345.htm#6

Az a nagyszerű a színészekben, hogy mindig, mindenütt feltalálják magukat. És én, mint néző, mindig elhiszem nekik, hogy az az igaz, amit abban a pillanatban játszanak"

–mondja Keleti Éva amellett a képe mellett, ahol Piros Ildikó úgy tesz, mintha férje, Huszti Péter is vele együtt szerepelne a fotón, noha ő nem volt ott a műteremben. De minden fotónak hasonlóképpen megvan a maga története: a fotográfus a saját kis Polski Fiatjával fuvarozta Komlós Jucit, hogy hosszú évek után újra találkozhasson Bessenyei Ferenccel, amikor is őszinte, igaz kép készült a találkozásról. Mácsai István talán észre sem vette, hogy a fotóművész megörökítette őt, amint bocsánatkérően oson át saját tulajdon műtermén, nehogy megzavarja fiai, Mácsai Pál és Mácsai János fotózását. Bánsági Ildikót és Básti Julit pedig a zuhany alá állította a fotográfus, hogy ne mindig tökéletes frizurával, szépen sminkelve szerepeljenek a felvételeken a művészek.

Siratófal

A kiállításon a legkülönfélébb hangulatok váltják egymást: Esztergályos Cecília mosolygós képétől – Keleti Éva elmondása szerint viccelődve azzal hívta fel őt a színésznő, hogy „Szaladj, most jövök a szépészeti klinikáról, addig talán tart az eredmény, amíg ideérsz!" - mindössze néhány lépésre áll az úgynevezett „siratófal", két nagyszerű és tragikus sorsú művész, Fülöp Viktor és Tímár Béla fotójával.

A kiállítás úgynevezett "siratófala". A háttérben Tordai Teri, Bánsági Ildikó és Balázs Péter portréi. Fotó: Polyák Attila - Origo

„Fülöp Viktor

világszínvonalú, egyedülálló táncos volt,

Mandarin szerepét senki nem tudta úgy eltáncolni, mint ő. Idő előtt, csúnyán nyugdíjazták" – idézte fel Keleti Éva . – A fotózás előtti beszélgetés közben kiment a lakása kilépőjére, és arra a kiserkélyre mutatva azt mondta: „Ez az én színpadom, látod? Ennyi!" Visszafordultában készült a kép, amelyben

benne van minden emberi tragédia.

A karja duzzad az erőtől, a férfiasságtól, a táncosi képességtől, az arca elmondhatatlanul izgalmas, és mégsem volt rá szükség. Nagyon rövid időn belül elment közülünk."

Tímár Béla rövid élete bővelkedett a tragikus eseményekben. Feleségétől, Ferenczi Krisztina színésznőtől, későbbi oknyomozó újságírótól ikerfiai születtek, de a kisbabák csak néhány napig maradtak életben. Később harmadik fia is fiatalon halt meg. Amikor a kiállított kép készült, Tímár Béla valószínűleg már tudta magáról, hogy súlyos beteg. „Azt mondta: olyan bohócos fotót szeretne! – mesélte Keleti Éva. – Akkor fesd ki magad! – válaszoltam. Amikor találkoztunk, olyanra volt kifestve, ahogyan a képen látható. Miért nem fehér porral festetted ki magad? Miért nem nevetős bohócot festettél? – kérdeztem. Így hangzott a válasz:

Én már nem tudok nevetni..."

Tímár Bélánál negyvenévesen agydaganatot diagnosztizáltak, mindössze negyvenegy évesen halt meg.

Keleti Éva a kiállítás siratófala, Fülöp Viktor és Tímár Béla portréi előtt Fotó: Polyák Attila - Origo

Szintén a közelben lett kiállítva Kálmán György, Keleti Éva szavai szerint az egyik legnagyobb magyar színész fotója: a képen Szerb Antal-kötetet tart a kezében, mert abból szeretett volna önálló estet készíteni, ami korai halála miatt már nem valósulhatott meg.

Megérzés

Nem csak a '70-es évek végének férfidivatját ismerheti meg, aki tüzetesen megnézi Keleti Éva fotóit akkori pályakezdő fiatalemberekről: „Mácsai Pál, Marton László, Máté Gábor akkor a pályájuk elején járó fiúk voltak. De valahogy volt egy megérzésem, hogy ők valakik, hogy ők valakik lesznek, és érdemes őket fotografálni. Ma Mácsai Pál az Örkény Színház, Máté Gábor a Katona József Színház igazgatója, Marton László a Vígszínház igazgatója volt, ma főrendezője. És itt érhető tetten

a fotográfia nagyszerűsége és ereje:

meg fog maradni, hogyan sétált például Mácsai Pali a 70-es években, a főiskolai diploma megszerzése után a Városligetben. De ehhez kellett az intuíció" – mondta Keleti Éva.

Keleti Éva tárlatvezetést tart. Fotó: Polyák Attila - Origo

A Magyar Nemzeti Múzeum Kontakt -Keleti Éva fotói című kiállítása november 20-án, vasárnap este zár be. A nagy sikerre való tekintettel addig mindennap este 8 óráig látogatható. A felsoroltakon kívül olyan művészek portréi láthatók a kiállításon, mint - a teljesség igénye nélkül - Adamis Anna, Andorai Péter, Balázsovits Lajos, Bálint András, Bencze Ilona, Dőry Virág, Gáspár Sándor, Gesztesi Károly, Halász Judit, Hámori Ildikó, Hernádi Judit, Kováts Adél, Lukáts Andor, Mensáros László, Nyertes Zsuzsa, Pogány Judit, Pécsi Ildikó, Rák Kati, Szatmári István, Szatmári Liza, Szirtes Ági, Tolnay Klári vagy Vallai Péter.

Az utolsó napon pedig igazi különlegességgel búcsúzik a tárlat: 20-án 16 órától Borsody István AMI A LEGFONTOSABB – keleti ÉVa című filmjének premierjére kerül sor Magyar Nemzeti Múzeum Dísztermében, amelyet a kiállítás belépőjegyével nézhetnek meg a látogatók.