Egymás pofájába vigyorgunk, közben rettenetes dolgokat gondolunk egymásról

A Részegek című darabot rendezi Viktor Rizsakov, világhírű, Sztanyiszlavszkij-díjas orosz rendező, színészpedagógus, amelynek a bemutatója szombaton lesz a Nemzeti Színházban. A darabban a részegség egy metafora. A rendező azt mutatja be, amikor az emberek – a fesztiváligazgató, a prostituált, a modell, a bankár és az építőipari alkalmazott – kiszabadulnak a társadalom keretei közül, és egy másik állapotban, a mámor állapotában beszélgetnek életről, halálról, szerelemről, Istenről, szeretetről. Leginkább azt próbálják megfogalmazni, hogy kiüresedett, józannak tűnő világunkban van-e még helye az őszinteségnek, lehet-e valódi szeretetet találni.

A civilizáció elpusztul, ha nem nyílunk meg egymás felé

„Tulajdonképpen a részegség egy metafora, amit a szerző – Ivan Viripajev – használt. Ez a metafora arra utal, amelyet több orosz közmondással is megfogalmazhatnék. Az egyik így szól:

ami a józan ember fejében, az a részeg ember száján,

de van egy másik hasonló is, amely szerint

a részeg embernek még a tenger is térdig ér.

Az ittas ember kimondja azokat az igazságokat, amelyeket egyébként nem mondana ki józanul” – mondta Viktor Rizsakov az Origónak.

Viktor Rizsakov Fotó: Talán Csaba

A darab fotóspróbája után beszélgettünk a rendezővel, aki szerint Viripajev ezzel a metaforával – a részegséggel – próbálta megfogalmazni, feltárni a 21. századi ember lelkiállapotát. A mai embernek ugyanis egyáltalán nincs ideje saját magára, sem arra, hogy ilyen kérdésekkel foglalkozzon, mert állandóan dolgozik, rohan, vagy a számítógép előtt ül – elbújik az internet világában. Talán csak abban a pillanatban billen ki ebből a lelkiállapotból, amikor leissza magát.

A mámoron keresztül a világ mélyebben megismerhető, vagy legalábbis más szemszögből figyelhető. Részegen az ember kiszabadul önmagából, abból a valakiből, aki egyébként már a világ szabályai szerint él, és már nagyon régen bezárkózott ezek mögé a szabályok mögé. A rendező szerint a mai ember talán már régen elfelejtette azt a képességét, hogy megmutassa, hogy igazából ki is ő valójában. Képtelen őszinte vallomásokra, megjátssza magát, hazudik, álarcot visel, a legkisebb dolgokban is füllent, nem meri vállalni a saját véleményét vagy a tetteit – retteg ugyanis a következményektől. Persze az az ember sem őszinte, aki megítélné a másikat egy-egy vallomás után. Rizsakov azt is mondta, hogy úgy véli,

a civilizáció elpusztul, ha az emberek nem képesek őszintén megszólalni, és nem törekednek arra, hogy megnyíljanak egymás felé. Ugyanakkor ez a mai világban nagyon nagy erőfeszítést igényel, ugyanis fel kell ismerni, hogy nemcsak az anyagi világ létezik, hanem a magasabb rendű, szellemi valóság is.

„Ha megnézik az emberek az előadást, lesz, aki nevet majd a szereplőkön – kineveti őket a részegségük miatt. De lesznek olyanok, akik a megformált figurákon keresztül felismerik saját magukat, pontosabban önmagukon keresztül döbbennek rá a lényeges dolgokra. A darabnak több szövegváltozata létezik. Durvább, vulgárisabb és egy választékosabb. A részeg ember nem válogatja meg a szavait – a felszabadultságot hitelesítheti a szabadszájúság. Rizsakov már több változatban megrendezte a Részegek-et, de azt mondta, úgy érzi,

ebben a darabban olyan fontos dolgok hangzanak el, olyan témákról beszélgetnek a szereplők, olyan nyíltan kimondják az igazságokat, a meglátásaikat, a véleményüket, hogy trágár szavak nélkül is hiteles a játék.

Nem a vulgáris szöveg határozza meg a darab szövegének művészi erejét. Éppen az a legfontosabb, hogy a mai világban, amikor mindenki trágár szavakat használ, szinte általános már a mindennapi beszédben a trágárság, izgalmas színházi feladat úgy megmutatni a történet mélyebb értelmét, hogy nem használnak a színészek vulgáris szavakat.

Nem először rendez Rizsakov a Nemzeti Színházban. Azt mondta: nagyon szeret magyar színészekkel dolgozni, ugyanis egyfajta sajátos mentalitás jellemző rájuk. „Ez csak a magyar színészekre jellemző – mondhatnám azt is, hogy ez a magyar mentalitás, magyar temperamentum” – hangsúlyozta a rendező, aki kiemelte, hogy a magyar színészek által ő is szélesíteni tudja a saját tapasztalatait.

Senki nem bírja az őszinteséget – sem kimondani, sem hallani

Mark szerepét játssza Trill Zsolt, aki csaknem tíz éve ismeri Viktor Rizsakov rendezőt, és többször dolgoztak már együtt – például a POSZT legjobb előadásának díját is együtt kapták a Nemzetiben is látható Fodrásznő című előadásért. A legjobb színésznő díját akkor Szűcs Nelli kapta.

Trill Zsolt Fotó: Talán Csaba

Trill Zsolt a próba után azt mondta, nem a fizikai részegség megformálása a cél, hanem a szellemi és a lelki részegséget szerették volna megmutatni. Ez csak kiemelt pillanatokban van jelen az ember életében – fogalmazott Trill Zsolt. A részegség inkább csak egyfajta segítség ahhoz, hogy az ember meg tudjon egyáltalán szólalni.

A szöveg hihetetlenül izgalmas, de az ember mégsem a szöveget játssza el, hanem a ki nem mondott dolgokat, a második vagy harmadik jelentését a monológoknak, ugyanis az a lényeg – a ki nem mondott dolgok”

– mondta a színész. A színpadon a figurák megpróbálnak megnyílni egymásnak, fecsegnek a saját életükről, mondanak butaságokat és nagyon nagy igazságokat is, elsősorban rettenetesen vidáman és ironikusan. A lényeg viszont az, hogy saját maguk felé szólalnak meg, saját maguknak nyílnak és nyilvánulnak meg.

Annyi fájdalom, annyi érzéketlenség van körülöttünk a világban, olyan sokszor bántjuk egymást, annyiszor hazudunk egymásak. Rettenetes korban élünk. Iszonyatosan álszentek vagyunk. Mosolygunk, vigyorgunk egymás pofájába, közben pedig rettenetes dolgokat gondolunk egymásról – és ha kell, meg is tesszük azokat a borzalmas dolgokat”

– hangsúlyozta Trill Zsolt, aki szerint ez nem a magyarokra vagy az oroszokra jellemző, hanem mindenkire, az amerikaiakra, az olaszokra, vagy akár a peruiakra is. „Nem voltam még sohasem Peruban, de egészen biztos vagyok abban, hogy ők is ilyenek, ők sem őszinték, ők is szerepeket játszanak, mert az emberek mindenhol egyformák.” A színész azt is mondta, hogy szerinte az emberek vágynának az őszinteségre, de szinte biztos, hogy nem bírnák el. Képtelenek lennének kimondani is, de elfogadni, meghallgatni is az igazságot. Szerinte csak az igazán nagy kaliberű, zseniális emberek értenék meg az őszinteséget, és tudnák elfogadni, feldolgozni. „Itt persze nem a zseniális hegedűművészről vagy atomfizikusról beszélek, hanem arról az emberről, aki igazán ember, a lelkében, a szívében zseniális, nem pedig a szakmájában. Nagyon kevés ilyen ember van.”
Trill Zsolt a Részegek-ben egy cinikus fesztiváligazgatót játszik, aki gőgös, aki úgy gondolja, hogy okosabb másoknál, mindenkinél, megítélheti az embereket.

„Pocsék embertípus” – mondta a színész, aki azt is hangsúlyozta, hogy egyáltalán nem ítéli el az ilyen típusú embereket sem, mert ha így lenne, nem tudná eljátszani.

A színész szerint nagy kihívás ez a szerep – éppen a részegség miatt. Egy ittas figurát nem könnyű eljátszani úgy, hogy ne saját maga karikatúrájává váljon az alakítás.

Nem lehet komoly dolgokról szomorúan beszélni

Szűcs Nelli játssza Lora szerepét, aki a férjét annak legjobb barátjával csalta meg korábban – de egy ittas estén ez kiderül. A barát – akit Tóth László alakít – egy borgőzös estén elmeséli ezt Lora férjének. A férj pedig szembesíti ezzel Lorát.

Szűcs Nelli Fotó: Talán Csaba

A színésznő azt mondta: a Részegek egy vígjáték, de van benne kettősség, ugyanis – ahogy fogalmazott – nagyon komoly dolgokról van szó olykor a darabban, de azokról nem lehet szomorúan beszélni. Szerinte az embereknek őszintének kellene lenniük egymáshoz, de valami miatt nem tudnak – csupán nagyon kevesen képesek minden helyzetben igazat mondani. Éppen ezért helyezte a figurákat „részeg” állapotba a darab szerzője, mert ebben a mámoros tudatban mégis kifecsegik az életüket, a gondolataikat, a titkaikat.

Bár a darab címe Részegek, mégsem tipikus ittas embereket játszunk a színpadon – úgy szoktam mondani, hogy akár lehetne Űrhajósok is az előadás címe. Nem a részegség megformálása a fontos – inkább egy nagy álomnak látjuk az egész történetet. Úgy fogalmaznék, hogy egy másfajta dimenzióban léteznek a darabban szereplő emberek”

– mondta Szűcs Nelli. Azt is hozzátette, hogy nagyon nehéz megformálni a szerepet. Valójában egy olyan figurát szeretne megjeleníteni, aki ebben a másfajta állapotban bátrabb, és meg meri lépni azokat a dolgokat, amelyeket addig nem tett meg – miközben nem néz magára, nem érdekli, hogy néz ki, szép-e, vagy csúnya. Ezt a fajta létezést próbálta a színpadon megformálni – ahogyan a többi színész is. Minden szereplő más és más – van köztük menedzser és prostituált, banki tisztségviselő, van házaspár és egyedülálló ember, fiatal és idősebb. Az ő világukat mutatják meg ebben a különleges állapotban.

Szűcs Nelli sem először dolgozik Viktor Rizsakovval. A színésznő azt mondta: mindig nagyon nehéz az orosz rendezővel dolgozni.

„Mindig újat és mást próbál a színészekből kihozni. Több darabban játszottuk, amelyet ő rendezett, de ezen kívül rendszeresen eljön, és megnéz minket más előadásokon is. Tudom, hogy ismeri Szűcs Nelli ötvenféle arcát, játékát, és egy ötvenegyediket akar kihozni belőlem. Nagyon nehéz feladat, de a színésznek az a dolga, hogy megpróbálja megérteni a rendezőt, ki kell nyitnia a fülét és a szívét, hogy úgy formálja meg a szerepet, ahogyan a rendező szeretné”

– mondta Szűcs Nelli.

Az előadásban még fontos szerepet játszik Nagy Mari, Kristán Attila, Tóth László és ifj. Vidnyánszky Attila is.