Az első aranykor - Az Osztrák-Magyar Monarchia festészete című kiállítás mától van nyitva a nagyközönségnek, a november 21-i megnyitót viszont szimbolikus napra, I. Ferenc József halálának 100. évfordulójára időzítették, amellyel lezárult egy fontos korszak a térség történetében.
A kiállítás több mint négy évtized festészetet igyekszik felölelni, az 1860-as évektől az 1900-as évek elejéig. A magyar művészek képein kívül
a korszak meghatározó osztrák, lengyel, cseh és horvát alkotóinak műveiből válogattak a kurátorok.
Egymás mellett látható például a monarchia három festőfejedelmének, a magyar Munkácsy Mihálynak, a lengyel Jan Matejkónak és az osztrák Hans Makartnak három történelmi témájú, nagyszabású kompozíciója.
A hasonló tendenciák mellett - a historizálás, az azt felváltó realista törekvések, majd a szimbolizmus és a szecesszió térnyerése - a monarchiaalkotó nemzetek különbségeit, sajátos útjait is igyekszik bemutatni a kiállítás, amelyre majd 200 festmény és grafika érkezett a Műcsarnokba. Ezek közül többet már a korabeli közönség is láthatott az épületben.
Az első aranykor alapkoncepciója az, hogy a korszakban folyamatos fejlődés és modernizáció figyelhető meg a gazdasági mellett a kulturális életben is, és ennek során olyan minőségű alkotások születtek, amelyek
nemzetközi mércével mérve is megállják a helyüket.
Szegő György, a Műcsarnok művészeti igazgatója a megnyitó napján tartott sajtóvezetés előtt elmondta, hogy a szakma figyelmét is fel akarják hívni ezekre az alkotásokra, hogy elinduljon a korszak festészetének újrapozícionálása. Az igazgató szerint a Műcsarnok egyszerre szeretne a kortárs és klasszikus érték otthona lenni, így a 2017. március 12-ig nyitva tartó Az első aranykor mellett az épületben kortárs kiállítások is láthatók.
Sármány-Parsons Ilona kurátor arról beszélt, hogy a korszak művészeti életének jelentőségét mutatja, hogy száz éve, a millenium kapcsán akkora képzőművészeti kiállítást rendeztek az akkor megnyitott Műcsarnokban, amekkora korábban még nem volt az országban. A művészettörténész elmondta, hogy eredetileg ezt a kiállítást szerették volna megidézni a jubileum kapcsán, de lehetetlen lett volna rekonstruálni a tárlatot, ezért úgy döntöttek, hogy az egész monarchia festészetének állítanak emléket.
Sármány-Parsons Ilona szerint ez az időszak valóban egy aranykor volt, amelyben több generáció és stílus váltotta egymást, vagy akár élt egymás mellett.