A brit Vakok Királyi Nemzeti Intézete (RNIB) jelenleg 25 ezer digitálisan letölthető felvétellel rendelkezik, és 1935-ben kezdett hangoskönyveket készíteni még hanglemez formájában. A hangoskönyvek eredetileg az első világháborúban megvakult veteránok számára készültek. A feltételezések szerint a Tájfun-t is egy egykori katona vihette magával Kanadába - írja a Guardian.
Az elveszettnek hitt felvétel akkor került elő, amikor Matthew Rubery, a londoni Queen Mary Egyetem modernirodalom-professzora kutatást kezdett új, a hangoskönyvekről szóló könyvéhez. Egy régi lemezeket gyűjtő kanadai férfi vette fel vele a kapcsolatot, és elmondta, hogy szert tett a Tájfun-kollekcióra, de
egészen addig nem tudta, hogy mennyire különlegesek a lemezek,
amíg nem hallott Rubery munkájáról.
A The Untold Story of the Talking Book (A beszélő könyvek el nem mondott története) című kötetet novemberben jelentette meg a Harvard Egyetem kiadója. A szerző ennek kapcsán arról beszélt, hogy már feladta a reményt, hogy valaha a felvétel nyomára bukkan.
Ez óriási felfedezés mindazok számára, akiket érdekel az irodalom, a hangfelvételek, vagy a vak és látássérült emberek kulturális öröksége
- mondta Rubery.
Több hangoskönyvet a legkorábbi kiadványok közül továbbra is keresnek. A Guardian arról ír, hogy a hanglemez formájában kiadott könyvek kiválasztása egyébként vitákat okozott a korban: sokan cenzúrát emlegettek, mert a túlzottan profán, szexualitást vagy erőszakot tartalmazó művek felvételét visszautasították.