Az idei év egyik legjobb sorozata volt a Netflixen nézhető Stranger Things, amelynek főcímdalát hallva mindenki az első dallamoknál felkiáltott: mekkora király ez a zene! És igen: sokunkban még ott vannak az emlékek a nyolcvanas évek akciófilmjeiről, a semmihez sem fogható hangulatú szintizenékről, amik az utóbbi években ismét megtalálták a maguk közönségét, főként videójátékoknak és filmeknek köszönhetően.
A sodrásba olyan más popkulturális művekből került be a synthwave / retrowave műfaj, mint a Drive, vagy a Kung Fury mozifilmek, mindkét mű nagyon erős esszenciát ad át a korszak jegyeiből, utóbbi esetében már-már karikarisztikusan.
Videojátékok vonalán pedig a Far Cry: Blood Dragon és a Hotline Miami volt az, amitől könnyek szöktek a retrórajongó játékosok szemébe. Hatásukra pedig kinőttek az otthonokból az analóg szintikkel és számítógépes programokkal hasonló zenét kreáló fiatal producerek.
A hazai Demogorgon Party elnevezésű koncertsorozat a synthwave műfaj rajongóinak próbál talpalávalót szolgáltatni, magyar és külföldi producerekből egyaránt szemezve. Nálunk eddig Perturbator, GosT, Carpenter Brut, Dan Terminus fordult meg az elmúlt két év során a hajón a nagy külföldi nevek közül (ugyan nem mindannyian ezen sorozat keretén belül), az év utolsó Demogorgon Party-ján pedig tovább bővül a sor.
A november huszonötödikei táncos esemény, a Wraith Fever a Wraith (Száguldó bosszú) című film előtt tiszteleg, amit egy Európai Uniós projekt, a Liveurope támogat, és a film főszereplőjét alakító Charlie Sheen előtt tiszteleg.
Ezúttal a Perturbator és társaira jellemző sötét-okkult hangulatot változatosabb paletta váltja, az egészen elszállós, romantikus harmóniáktól kezdve a posztapkaliptikusab ízeket viselő szintizenéig mindent hallhatunk.
A Timecop1983 néven futó holland producer a synthwave zsáner talán egyik legálmodozósabb, romantikusabb dallamait komponálja, amit ő csak dreamwave-nek hív, és ez tökéletes kifejezés is vattacukor-édességű harmóniára, amitől az ember rögtön Miami partjain érzi magát. Bevallása szerint őt is a Drive inspirálta zeneírásra, így élő példa arra, mekkora hatást gyakorolt a film a szcénára.
A svéd Waveshaper zenéje talán a legtáncolhatóbb, tempósabb a négyesfogat közül, főleg a sci-fi műfajból merítkezik, nem véletlenül "Station Nova" címre keresztelte 2016-os lemezét. Elég a lemez címlistáját végigböngészni, melynek kulcsszavai a vektorok, a világűr, a jövő, és a hardverek, egyszóval remek aláfestő zene annak, aki egyszerre kedveli a nosztalgiával nyakon öntött futurizmust.
A nyolcvanas évek sci-fijeinek hatása más producerek munkáján is ott hagyja nyomát, így a dán Dynatronén, aki deep-space synthwave-ként írja le zenéjét. Munkáit inkább már az eszképizmus és a sötétebb dallamok jellemzik, ami visszahozza az olyan régi horror-scifik hangulatát, mint például az Event Horizon, vagy az Alien-mozik.
A dán Daniel Deluxe pedig egyenesen a pusztulás gondolatával kacérkodik, zenéjének főalakja egy misztikus és sötét figura, aki egy futurisztikus metropolisz mocskából emelkedik fel. Ehhez pedig posztapokaliptikus ízű, sötét szintizene dukál, nem csoda, hogy egyenesen csak dark synthwave jelzővel illeti munkásságát.