K. T. Zelenay: A hitem egyértelműen megerősödött

Hogyan lehet valaki vezető beosztású médiaszakember és történelmi tényeken alapuló fikciós regények szerzője egyszerre? Hogyan írhat valaki ugyanolyan lelkesedéssel gestát és sci-fit? Mi az az írói rebranding? K. T. Zelenay a 2038-as történelmi regénytrilógiával kezdte. Azóta már a migránsválságot is érintő Szíriai metélt-en keresztül eljutott a sci-fiig a Digitális Messiás-sal. A civil élet és az írói szerep összeegyeztetéséről, felsőbb hatalmakról és utópiáról is beszélgettünk a szerzővel, Kalmár Tiborral.

Körülbelül 16 éve dolgozik a médiában, ráadásul többnyire magas beosztásban. Az elmúlt két évben öt könyve jelent meg. Hogy lehet ilyen civil munka mellett aktívan kutatni és könyveket írni?

Ehhez kell egy olyan toleráns feleség, mint az enyém. Ugyanis nálunk a családi nyaralások nem arról szólnak, hogy a tengerparton sütkérezünk két hétig. Síelni sem járunk. Az évi 3-4 hét szabadság nálam minden esetben aktív kutatómunkát takar. Ezt úgy kell elképzelni, hogy én például Rómában a Vatikáni Levéltárat bújom, vagy Barcelonában a katedrálisokat látogatom. Ilyenkor kutatom a legendák és tények nyomait, közben a feleségem sokszor magányosan sétál, bemegy egy-két divatüzletbe.

Ezek mellett én

a család szabadidejéből is sokszor elveszek, mivel elsősorban az esti órákban igyekszem íróként dolgozni.

Emellett volt még egy trükk. Én az elmúlt 16 évben kétszer-háromszor megálltam a munkával egy kicsit. Nagyjából 9-10 hónapra, volt, hogy egy évre. Ezek a szünetek lehetőséget adtak arra, hogy sokkal intenzívebben ássam bele magam a kutatómunkába.

K. T. Zelenay a montserrati Fekete Madonnánál Forrás: Origo

Mikor lett a kutatómunkából elhatározás, hogy könyvet akar írni?

Körülbelül 2006-ban kezdtem az intenzív kutatómunkát. Ez körülbelül 7-8 évig tartott. Aztán 2014-ben megjelent az első könyvem, a 2038 - Avagy a magyar történelem eltitkolt lapjai.

Az ezt megelőző 7-8 éves kutatómunka csak az induláshoz kellett, vagy azóta is tud belőle táplálkozni?

Természetesen nagyon sokat segített, és még mindig tudok táplálkozni azokból a kutatásokból. De ez nem jelenti azt, hogy nem kutatok folyamatosan. Igaz, most már főleg azon vagyok, hogy a korábbi tényadatokat erősítsem meg újabb kutatásokkal.

Könyveiben mennyi a fikció és mennyi a tény? És ki is az a K. T. Zelenay?

A civil nevem Kalmár Tibor, ami természetesen nem eltitkolt. De mi a feleségemmel szándékosan K. T. Zelenay brandet kezdtünk építeni. Ennek egyik oka, hogy van egy ismert Kalmár Tibor rendező, a másik pedig az, hogy használni szerettem volna a Zelenayt, ami az ősi családnevem.

A tények és a fikció aránya nagyjából minden könyvemben 90-10 százalék. Tehát

90 százalékban tényeket közlök.

Például törekszem arra, hogy a történelmi személyiségek bemutatása hiteles legyen, egyszerűen lekövetem az életútjukat. Emellett én igyekszem olyan tényeket szolgáltatni, amelyek a klasszikus, itthoni történelemoktatásból kimaradnak. Ehhez annyit tettem már az első könyvemnél, hogy visszamentem az 1800-as évek előtti időszakra. Még mielőtt megalakult volna a Szent Korona Bizottság I. Ferenc magyar király iránymutatásai alapján. Ugyanis ők igyekeztek a magyar történelmet kisebbnek láttatni. Tehát bizonyos tényadatokat megváltoztattak, vagy más felfogással közöltek.

Tehát az 1800-as évek előtti mainstream, azóta pedig már inkább háttér információk alapján megírtam a magyar történelmet a 2038-as trilógia első könyvével, a 2038 - Avagy a magyar történelem eltitkolt lapjai-val. Ez egy gesta,

egy elbeszélő történet, és a Szent Koronát helyeztem a középpontjába.

A koronát, ami egy olyan sajátos entitás, amit még a jelenlegi Alkotmány is kis túlzással személyiségként próbál definiálni, ami szerintem helyes.

K. T. Zelenay a Colosseum előtt Forrás: Origo

Hogyan épül fel az alkotói folyamat, mennyit visz el a kutatás és mennyit az írás?

Nagyjából 70-30 százalékban oszlanak meg, mindenféleképpen több a kutatómunka. Ehhez sok esetben több tízezer oldalnyi könyvet kell elolvasni. Akár olyanokat is, amelyekről már előre tudom, hogy szembe fognak menni azokkal a véleményekkel, amelyeket saját álláspontként szeretnék elfogadni. De

ha nem hallgatom meg a másik felet, akkor nem tudnának hitelesek lenni a könyveim.

Egy regény megírása körülbelül 6-8 hónapos intenzív munka, és ebből nettó 2 hónap, amit az írásra fordítok. Mindezt úgy, hogy közben van egy civil életem, jelenleg is vezető tisztséget töltök be egy médiumnál.

A civil és az írói élet összeegyeztetése az elmúlt 2 és fél évben talán még nehezebb, hiszen szinte egymást érik a könyvek. 2014 óta a legújabb, a Digitális Messiás az ötödik...

Igen, egyre nehezebb, de éppen ezért is vagyok egy ideje tanácsadó. Mindenesetre érzem, hogy 4-5 éven belül döntési helyzetbe kerülök. Ha az ember elkezd egy írói karriert építeni, akkor nyilván azzal szeretne leginkább foglalkozni. Szerintem ma a világ könyvpiaca nem alkalmas arra, hogy a kizárólag írói munka egy önálló megélhetési forma legen, ha az ember nem világnyelven alkot, vagy nem fordítják le ezekre a munkáit. Ahhoz pedig, hogy

az ember minőségi könyveket tudjon írni, és ezekhez megfelelő mennyiségű kutatómunkát tudjon végezni, óhatatlanul is kettős életet kell élnie.

Ahogy a klasszikus nagy magyar írók is például valamilyen sajtótermék szerkesztői, főszerkesztői voltak. Persze tisztában vagyok azzal, hogy az ő regényeik az én könyveimhez képest óriási irodalmi értékkel rendelkeznek.

Tehát az elkövetkező évek egyik legnagyobb kérdése az lesz, hogy tudom-e kizárólag az irodalomnak szentelni az időmet, hiszen én is érzem, hogy minél jobban haladok előre, annál több kérdésem lesz. Minél több információval találkozom, egyre inkább az érzem, hogy keveset tudok. A felmerült kérdéseket pedig muszáj megválaszolnom, hogy hiteles tudjak lenni akár csak saját magam előtt.

Említette a brandet. Hogy áll ennek az építése az ötödik könyv után?

Szépen növekszik. Már vannak külföldi érdeklődések. Elsősorban a 2038 - Jézus második élete és a legutóbbi, a Digitális Messiás iránt. Nagyon jó lenne, ha a könyveim valóban meg tudnának jelenni világnyelveken, mert szerintem ahhoz, hogy az ember ezt tökéleteshez közeli szinten tudja csinálni, szabadnak kell lennie. Ezt a szabadságot pedig – akárhogy nézzük, – elsősorban az anyagi függetlenség tudja megteremteni. Addig az ember nem engedheti el a másik munkáját. Ez egyébként nem azt jelenti, hogy a civil munkám kizárólag pénzkeresésről szólna, hiszen

azt is hivatásomnak tekintem.

A Szent Péter-bazilika márványtáblája a Szent Koronáról Forrás: Origo

Ön hogyan viszonyul a valláshoz vagy inkább a hithez? Változott-e ez a viszony a könyvek írása közben?

Én elsősorban nagyszüleimen keresztül kerestem a hittel való kapcsolatot. A rendszerváltozás hajnalán már jártam hittanra is, és most, felnőttként jutottam el odáig, hogy rendezzem a hitemet: megkeresztelnek. A hitem a könyvek írása alatt egyértelműen megerősödött. Szerintem ugyanazt az utat járom be, mint azok a tudósok, akik megpróbálják megmagyarázni a világ rendjét, vagy akár csak a teremtést. Eljutnak odáig, hogy ősrobbanás, aztán jön a „jó, de ki nyomta meg a gombot?" kérdés. Az egyház intézményébe vetett hitem nem feltétlenül erősödött, de mindenképpen igyekszem megtartani. Főleg azért, mert szerintem

a kohézióhoz, az összetartáshoz feltétlenül kell az egyház.

Könyveiben más erőkről is beszél...

Igen. A Szíriai metélt-ben például már az illuminátusokkal, szabadkőművesekkel próbálom kapcsolatba hozni az olvasókat. Legalább gondolati síkon. A Digitális Messiás pedig már azt az utópiát meséli el, hogy mi történhet akkor, ha a Szíriai metélt-ben felvázolt, feltételezett hátsó hatalmak szándékának nem állunk ellen, vagy legalább nem próbáljuk valamilyen kompromisszum felé terelni a dolgot.

Mennyire tudatos az építkezés egy-egy könyvnél? Például szálakra, karakterekre gondolok. Mennyire mérnöki, vagy inkább ösztönös munka ez?

Az első könyvnél annyit tudtam, hogy végig akarom mesélni a magyar történelmet a Szent Korona szemszögéből. Emellett azt is tudtam, hogy milyen történelmi pillanatokat akarok kiemelni vagy mondjuk, elfelejteni. Az első kötetnél szinte vízesés szerűen folyt az alkotás. Mondhatnám azt is, hogy már-már isteni segítséggel épültek fel a semmiből karakterek, helyzetek.

Aztán a második-harmadik könyvtől kezdve

kezdett kialakulni egy úgymond írói technika.

Itt már párhuzamosan írtam egy karakterkönyvet is, ami valamilyen mértékben meghatározza a cselekményt. Körülbelül úgy, mint egy forgatókönyv. A tervezett könyvek alapvázlatát, vezérgondolatát pedig igyekszem az előző kötetben elhelyezni. A következő, hatodik könyvem az Elveszett tekercsek nyomában lesz, és ennek alapját be is építettem a legutóbbiba, a Digitális Messiás-ba.

A francia Rennes-le-Château településre K. T. Zelenay hatodik könyve, az Elveszett tekercsek nyomában vezeti majd el az olvasókat Forrás: Origo

Lehet azt mondani, hogy megérkezett a műfaji ösvényére, vagy lesznek még kilengések? Azért kérdezem, mert gestának szánta az elsőt, az utolsó pedig már sci-fi.

Még számos olyan műfaj van, amit kipróbálnék. Mondjuk, a lányregény valószínűleg ki fog maradni. [nevet] Egyébként a történelmi könyveimnél is az volt számomra a legfontosabb, hogy

az embereket megismertessem azzal a társadalmi közeggel, azzal a világgal, amelyben élünk.

Ezt pedig több műfajjal is el lehet érni. De talán sci-fiből fogok a legkevesebbet írni. A hatodik könyv például megint egy történelmi témájú regény lesz, az Elveszett tekercsek nyomában. Abba a templomos világba hoz majd vissza minket, amiről már a Jézus második életé-ben is beszéltem. Természetesen ez is tele lesz magyar vonatkozásokkal.

Egyébként éppen az utóbbi hetekben fogalmazódott meg bennem, hogy a hetedik és nyolcadik kötet nem feltétlenül a korábban eltervezett Jókai-monográfia, vagy akár a Mindszenty József életrajzán alapuló dráma lesz, hanem valószínűleg ifjúsági regény. Ebben a műfajban szerintem nagy hiány van. Rettentően

hiányoznak azok az alkotások, amelyekkel a mai társadalmat leképezve lehetne értelmes gondolatokat átadni a tinédzsereknek.

Az ifjúsági regénnyel szeretné kiterjeszteni az olvasói bázisát, így akar többekhez eljutni?

Végül is igen. Nekem a könyveimmel még nem az a célom, hogy pénzt keressek, hanem az, hogy minél több embert tudjak megszólítani. Ilyen értelemben igen, cél, hogy tudjam bővíteni az olvasói bázisomat. Ha az ember minél több műfajban próbálja ki magát, és kicsit fáklyaként világíthat mások életében, az egy óriási lehetőség és felelősség is. Szerintem a fiatalok vágynak is arra, hogy megszólítsák őket. Ma annyi felületes impulzus éri el őket is, hogy alig tudnak eljutni hozzájuk normális üzenetek. A könyv nem a pillanat műfaja. És éppen

ez volt az egyik legfontosabb momentuma annak, hogy én elkezdtem írni.

Ugyanis a média leginkább a pillanatokról szól. Ott van például az X-Faktor, amiben 4 évadon át volt szerencsém dolgozni. Azt megnyeri valaki, 2,5 millió ember együtt örül vele, még egy év múlva is emlékeznek rá, aztán jó eséllyel elfelejtik, ha nem fut be. Ezzel szemben az irodalom egy örök ujjlenyomat, amit hátra tudunk hagyni. Ami még fontos, hogy egy könyvvel hetekig, akár hónapokig egyfajta gondolati közösség alakul ki az író és az olvasó között. Ez egy nagyon intenzív, szinte már családias kötelék, ami szerintem nagyon fontos, és más tömegtájékoztatási eszközzel nem is lehet elérni.

Mennyire okoz nehézséget az, hogy jó ideje a média világában tevékenykedik, mégis például a Digitális Messiás-sal nem feltétlenül a legelőnyösebb képet adja erről a világról?

Azért nem okoz problémát, mert mindegy, hogy a médiás vagy az írói sipkámat veszem föl, mindegyik fejfedőben ugyanazt vallom: jól kell végezni a dolgunkat. És ez szerintem mindkét területen megoldható. A médiáról például sokan mondják, hogy az egyháztól való elfordulás egyik fő okozója. Az lett az új követendő dolog, ami mögé sokan beállnak, és ez szerintem nem helyes - legalábbis akkor, ha a médiumok nem jól végzik a dolgukat. Egy médiumnak tudnia kell a dolgát, ami maximum egyfajta iránymutatói, kapuőri szerep. Ha ezt a szerepet nem jól töltik be, például

teljes őrséget, akár gondolatőrséget vezetnek be, az már nagyon veszélyes világ.

Ezt az utópiát vázoltam fel a Digitális Messiás-ban.

Ez ugye október végén jelent meg... Lehet már tudni, hogy milyen a fogadtatás? Hogy megy a könyv?

Eladott példányszámokról még nem tudunk pontos adatokat, hiszen azok csak több hónapos késéssel érkeznek. Egyelőre azt látjuk, hogy az – eddigi legsikeresebb – első kötetemhez hasonló sikere van a könyvnek. A közösségi médiás felületeken soha nem látott aktivitással szólnak hozzá a posztokhoz, véleményezik a könyvet. Talán még az első könyvnél sem jöttek ilyen gyorsan a pozitív visszajelzések. Visszatérve a korábbi, stílusváltásra vonatkozó kérdésre: az utópia felé kacsintástól egyébként jobban tartottam, mint az első kötet utáni fikció felé fordulástól. Mégis nagyon sokan fogadták pozitívan. Volt, aki azt írta, hogy eddig kifejezetten kerülte a sci-fi műfajt, de ezzel most megszerette