Lendvay Kamilló zeneszerzői pályája az 1950-es években indult, Bartók Béla hatása alatt, majd a lengyel iskola inspirációjára alakult ki saját hangja. Ezen az operától (A tisztességtudó utcalány, A bűvös szék), oratóriumokon (Via crucis; Stabat mater) át zenekari alkotásokig (Mauthausen, Négy invokáció, A csend harmóniája), a gazdag kamarazenei termésig és kórusművekig sokszínűen szólalt meg – írja a Zeneakadémia.
Vezényelt a Fővárosi Operett Színházban, a hatvanas évek elején zenei vezetője volt az Állami Bábszínháznak. Dolgozott a Zeneakadémián tanszékvezetőként és zeneszerzéstanárként, elnöke volt az Artisjusnak, a Magyar Zeneszerzők Egyesületének, és évtizedeken át volt lektora a Magyar Rádiónak.
Lendvay Kamilló búcsúztatásáról később intézkednek.