Cseh Tamás a nagyszüleitől kapta a pénzt első gitárjára. Érettségi ajándék volt. A héthúros orosz gitár 100 forintba került 1961-ben. (Hogy legyen mihez viszonyítani, akkoriban a magyar átlagfizetés bruttó 1600 forint volt.) Mindenféle tudás és komolyabb zenei előtanulmány nélkül esett neki a hangszernek, először gyufaszállal, később fésűfoggal pengette. Rövid idő alatt megírta első dalát, a Bip-pip rock-ot, amihez még csak egyetlen húrt használt. Ez nyilván csak kezdeti próbálkozás volt, a dal nem is került fel egyetlen későbbi Cseh Tamás-lemezre sem.
Cseh Tamás életében volt pár érdekes, gitárokhoz köthető történet. Az egyik ilyen, amikor Bereményi Géza egyik ismerősének, egy fiatal erdélyi srácnak odaajándékozta a mestergitárját. A fiú állítólag
már felszállt a hajnali vonatra, amikor elkérte Cseh Tamástól a gitárt,
ő pedig nagylelkűen odaadta. Csak azért, mert tudta, hogy Romániában szinte lehetetlen egy ilyen gitárhoz hozzájutni.
Egy másik gitáros történet, amikor a legendás Kex frontembere, Baksa-Soós János 1971-ben felugrott Cseh Tamáshoz. Lerakta a gitárját, váltottak pár szót, aztán gyorsan el is ment. A gitárt viszont – szándékosan – otthagyta. Két nappal később Cseh Tamás már Jancsó Miklóssal forgatott, amikor megtudta, hogy Baksa-Soós disszidált – ezért volt az a furcsa látogatás és az ajándék gitár.
Két évvel később, 1973-ban lépett fel először a dalokkal Cseh Tamás. Az Ad Libitum együttes játszott vele, és mivel szerintük Cseh Tamás gitárja nem volt elég profi,
Szörényi Leventétől kérték kölcsön az Epiphone gitárját.
Néhány hét múlva a Yamaha hangszerkiállításon már Cseh Tamás is profi gitárhoz jutott, több mint 7000 forintért. Nagyjából háromhavi fizetés volt az akkor, állítólag két évig fizette a részleteket.
Első zenekarát még a középiskolai évei alatt alapította. Amikor gitározni kezdett, a házban hamar kifülelték, hogy valaki buzgón gyakorol. Cseh Tamásék szomszédjában volt két vele egykorú srác, akikkel zenekart alapítottak. Hozzájuk jött még Cseh Tamás egyik osztálytársa is, ő dobolt. Rendes felszerelés híján
kalapdobozon játszott, de így is fel tudtak lépni például a Toldy Ferenc Gimnáziumban,
vagy akár kisebb vállalati rendezvényeken.
A budakeszi művelődési házban a végén már heti rendszerességgel játszottak. Black Star néven akartak fellépni, de a szervezők ezt nem engedték, mert abban az időben az idegen csengésű – elsősorban az angol – kifejezéseket nem igazán kedvelte a hatalom, és ahol tudta, tiltotta is. A művház akkor Kék Csillagot ajánlott nekik az angol név helyett, de Cseh Tamáséknak ez nem tetszett, így a Sztereó nevet választották. Mégiscsak egy zenével kapcsolatos kifejezés, és még valami nyugatias is van benne.
Cseh Tamás 1961-es érettségije után körülbelül egy évig dolgozott kőműves-segédmunkásként a Gamma Optikai Műveknél. A fényezőknél dolgozott. Reggel hatkor kezdett, esténként pedig rajzszakkörre járt, mert a Képzőművészeti Főiskolára készült – festő szeretett volna lenni. A Képzőre legalább ötször jelentkezett, mire felvették, időközben pedig elvégezte a tanító-, majd később a tanárképzőt. Így lett belőle rajztanár.
A segédmunkás év után felvételizett a tanítóképzőre. Fehérvárra járt gyakorlótanítani, majd a diploma megszerzése után a szintén Fejér megyei Perkátára került tanítónak, ahol egy
ablaktalan, háromszor három méteres vályogházban szállásolták el.
Nála volt Mambó magnója, dalokat írogatott – szinte teljesen céltalanul. Perkáta után visszakerült Pestre, és beiratkozott az egri tanárképző levelező tagozatára. Közben pedig nevelőtanári állást kapott egy kelenföldi szakmunkásképzőben. Egy emeleten 400 gyerek volt, értük volt felelős. Aztán a tanári diploma után Kőbányára került rajztanárnak. Itt már felsősöket tanított.
1962-ben, a segédmunkásként ledolgozott év után Cseh Tamás Balatonalmádiban nyaralt. Nappal a strandokon szerzett magának társaságot: ha elővette a gitárját, hamar köré gyűltek az emberek. Éjszakánként pedig egy vitorláson húzta meg magát. A félig-meddig illegális nyaralás vége az lett, hogy
kitiltották Almádiból twistelés és hozzá való zenélés miatt.
Amikor a strandon összeverődtek körülötte a fiatalok, sokszor twistelés lett a rögtönzött buli vége, és ez már bajos volt. Gyülekezés, rendbontás és az új őrület, a twist. Több se kellett. A rendőrök keresték a gitárost, aki mindig eltűnt, mire kiérkeztek a táncolókhoz. A vége az lett, hogy néhány nap múlva megtalálták Cseh Tamást, és kitiltották a településről.
Három évvel az almádi ügy után, 1965-ben jött ki Bacsó Péter Szerelmes biciklisták című filmje, amiben Fényes Szabolcs zenéje mellett már helyet kapott Cseh Tamás két dala. Sőt, játszott is a filmben: az Eszterék (Káldi Nóra) telkén tartott szalonnasütéses összejövetelen lehet látni egy-kétszer. A film a kor huszonéveseinek valóban mély problémáit mutatja be egy könnyed balatoni nyaralás köntösében. A másik filmzenés teljesítmény – még a Bereményi-korszak előtt – az 1967-es Nyár a hegyen volt. 1971-ben pedig már Jancsó Miklós Még kér a nép című filmjében szerepelt. Ekkor már Bereményivel kifejezetten a filmhez írtak dalokat.
Cseh Tamás életét és pályafutását a legrészletesebben Bérczes László beszélgetőkönyve dolgozza fel, illetve a 2014 óta működő Cseh Tamás Archívum. A beszélgetőkönyvben Cseh Tamás mesélt egy érdekes verekedésről is, amibe Bacsó Péter filmrendező miatt ment bele. Azt mondja, hogy első albérlete Bacsó Péternél volt, akinek „éppen zűrös magánügyei voltak. Ott verekedtünk össze a Bódy Gáborral, mert a Gábor lenyúlta a Bacsó nőjét, a Sucit,
mi meg mentünk megverni a Bódyt
meg a Csejdit. Aztán egyszer a Gábor visszavágott, mert ő meg visszajött a Suciért, és egy Nelsonnal elkapta a nyakam, amiből nincs menekvés, add föl!, mondta Gábor, aztán beverte az orromat, a végén föladtam, de nem volt harag.”
Cseh Tamás és Bereményi Géza állítólag 1970-ben találkoztak először. Egyik este nagyobb társaság jött össze egy Dohány utcai vendéglőben. Ott szólt oda Bereményi Géza Cseh Tamásnak, hogy hallotta, zenéket ír angol szöveggel. Azt mondta neki, hogy
írna rájuk magyar szöveget.
Cseh Tamás akkor este rábólintott, hogy jó, nézzék meg, mire mennek, és meg is adta az akkori albérlete címét, az I. kerületi Iskola utca 35/a-t. Bereményi Géza meg is jelent másnap a megbeszélt időpontban. A lakást Cseh Tamás egy kőbányai tanártársától bérelte, akinek két lakása is volt, és az Iskolai utcait akarta néhány éven belül átjátszani a fiának. És szerette volna, ha addig lakik ott valaki, nehogy feltűnjön valakinek az üres lakás, és így esetleg az is, hogy neki kettő van. Így került Cseh Tamás a vízivárosi Iskola utcába.
Az 1970-es első találkozás másnapján Bereményi kérte, hogy dúdoljon, gitározzon, és Cseh Tamás így is tett. Így született meg az első dal, Az ócska cipő. Érdekesség, hogy Bereményi már ebbe beleírta Antoine-t és Désirét. A róluk szóló 1978-as lemezük csak a második volt a sorban. Egy évvel előtte jelent meg az első, a Levél nővéremnek.
Bereményi Géza nem sokkal később már oda is költözött az Iskola utcába, és elkezdődött egy másfél éves intenzív munka. Százával születtek a dalok a viszonylag rövid idő alatt. Ezeket egyedül gitárra írták, de néhány év után már felmerült, hogy ki kellene próbálni őket más hangszerekkel együtt is. Így állt össze Cseh Tamás az Ad Libitum együttessel és Másik Jánossal. Együtt játszották fel az első Cseh–Bereményi-lemezt, az 1977-es Levél nővéremnek-et.
Az együttes csellistája Novák János volt, a Kolibri Színház jelenlegi igazgatója. Sokat dolgoztak a dalokon, és Cseh Tamásnak annyira megtetszett Novák egy régebbi dallama, amit állítólag Latinovits Zoltán egyik Kosztolányi-előadásához készített, hogy szíve szerint elcserélte volna Novákkal az ő addigi összes dallamát, csak hogy az az egy az övé lehessen. Ez persze csak egy elméleti játék volt az alkotóbaráti gesztusokkal, ami aztán mégis valahogy átlopózott a realitásba. Ugyanis
Novák János melódiája hallatszik a Levél nővéremnek lemez több levélrész dallamánál.
A Levél nővéremnek című debütáló lemezről kevesen gondolnák, hogy elképesztő feszültségek között született. Ugyanis Cseh Tamás és Másik János viszonya nagyon megromlott egy nő miatt. Erdős Péter, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat menedzsere, az igazgató Bors Jenő bizalmi embere az egyik Cseh Tamás-est után ment is az öltőzőbe, és közölte, hogy lemezt csinálnak. Hiába volt ez óriási dolog,
a lemez azért néhány pillanatig veszélyben forgott,
mivel Cseh Tamás szinte látni sem akarta Másik Jánost, de Bereményi Géza megoldotta. A két zenész szinte alig találkozott a stúdióban. A lemez elkészült, és ki gondolná, hogy a Budapest-et éneklők között ekkora volt a feszültség. Másik János és Cseh Tamás útjai mégis szétváltak, majd 1978-ban megszülettek Antoine és Désiré kidolgozott karakterei és a róluk szóló Cseh Tamás-lemez. (Évekkel később egyébként újra a régi volt a barátság Másik Jánossal, 1994-ben például közös munkával készült el a Levél Nővéremnek II.)
Cseh Tamás és Bereményi Géza már a legelején megbeszélték, hogy ha bármelyikük úgy dönt, hogy nem akarja folytatni, akkor a másiknak ezt ellenvetés nélkül el kell fogadnia. 1982 nyarán Bereményi telefonon hívta Cseh Tamást. Azt mondta, beszélni akar vele. Cseh Tamás érezte, hogy ez nem a megszokott hangnem és stílus. A Cseh Tamás film-ben elmondta, hogy
a megsemmisülés érzése volt benne, amikor Bereményi – már élőben – azt mondta, hogy vége, hagyják abba.
Hétéves szünet jött. 1982-től 1989-ig nem dolgoztak együtt dalokon. Cseh Tamás ekkor került az éppen alakuló Katona József Színházhoz. Bereményi Géza azzal indokolta akkori döntését, hogy mindenről volt már dal. Később újra összeültek, és szinte ott folytatták, ahol abbahagyták. Persze a merőben más élethelyzetek más témákat generáltak.