Joey Alexander még csak 13 éves, de már tavaly két Grammy-jelölést kapott. A 2015-ös bemutatkozóalbumát, a My Favorite Things-t díjazták a két jelöléssel a legjobb improvizált jazz szóló és a legjobb instrumentális jazz album kategóriákban. Igaz, tavaly nem nyert,
de élőben zongorázhatott az előrendezvényen, a gála előtt.
Alexander azt mondta, hogy nagyon örült a két tavalyi jelölésnek, de talán sokkal nagyobb dolog volt neki, hogy felléphetett a kiosztó előtt. Főleg azért, mert - ahogy mondta, - a jazz is szerepet kaphatott a színpadon, amit általában a popzene ural.
Az indonéziai csodagyerek már rengeteg helyen fellépett a tavalyi Grammy előünnepségén kívül, például játszott már a Fehér Házban is. Az idei Grammy-jelölését tavalyi, második albumának címadódaláért, a Countdown-ért kapta. Erről a lemezről azt mondta, sokkal jobban ment már a munka, mint egy évvel korábban - nagy áldásnak tartja a lemezfelvételt, mert úgy érzi,
jobb zenészt farag belőle.
Ahogy a 2015-ös első lemeze, úgy a Countdown is elérte a Billboard jazz-album listájának első helyét. A zeneszerzésről és az új albumról azt mondta a Billboardnak, hogy "eredetinek lenni egyáltalán nem könnyű,
jó időbe beletelt, míg összeraktam a zenét. De nagyon örülök, hogy az embereknek tetszik,
és élvezik a kompozícióimat. Akár a színpadon is."
Alexander egyébként magántanuló, online végzi tanulmányait, és naponta körülbelül 2-3 órát zongorázik. Legnagyobb hatással Louis Armstrong és Duke Ellington volt rá, de a jazzen kívüli műfajokat is kedveli. Állítólag nagy Michael Jackson-rajongó, de ugyanúgy szereti James Brownt vagy akár Aretha Franklint.
A legfiatalabbak között
Óriási szenzáció lenne, ha Joey Alexander február 12-én Grammy-díjat nyerne, de nem ő lenne a legfiatalabb díjazott. A 2002-es Oh, testvér, merre visz az utad című film sundtrackje annak idején megkapta az év albuma Grammyt. A lemezen pedig közreműködödtek a Peasall-nővérek: a 7 éves Leah, a 9 éves Hannah és a 13 éves Sarah.