Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
"A Műcsarnok számára Alex Webb kiállítása egy beteljesült álom" – mondta Szegő György, a Műcsarnok művészeti igazgatója A fény szenvedése című tárlat sajtótájékoztatóján, amelyen Alex Webb is jelen volt.
A kiállítás a fotográfus legjobb képeiből válogat,
alapja Webb azonos című albuma, amelyet a művész majd harminc év színes képeiből állított össze. Az 1952-ben született Webb ugyanis legtöbb kortársához hasonlóan fekete-fehér fotókkal kezdte a pályáját a '70-es években, de már az évtized végén a színes képek felé fordult. Elmondta, hogy Haitin és a mexikói-amerikai határon fotózva érezte úgy, hogy színes képekre kell váltania. A színeknek azóta is központi szerepük van a munkáiban, és innen a kiállítás és az alapjául szolgáló album címe, A fény szenvedése is. A kifejezést ugyanis Webb Goethe Színtanjának előszavából kölcsönözte.
Alex Webb fotózott többek között a New York Timesnak, a Life-nak és a National Geographicnak is, és 1976 óta a Magnum tagja.
A kiállítás kurátora, Szarka Klára arról beszélt, hogy Webb életművének egyszerre vannak szocio-, street és dokumentumfotós vonatkozásai is, munkái mégis az autonóm művészfotográfia területére tartoznak:
képei a legjelentősebb gyűjteményekben kaptak helyet.
A kiállítás képeinek nagy részét Alex Webb az amerikai kontinensen fotózta, de látható egy jelentősebb európai anyag is. A fotográfus munkamódszere egyszerű: elutazik az adott országba és városba, és fényképez. Mindent, amivel találkozik, így az elkészült képeknek csak a töredékét, jó, ha egy százalékát fel tudja használni. Fotói Szarka Klára leírása szerint nem sajtófotós, hanem inkább leíró, irodalmi szemléletet tükröznek.
Első magyarországi kiállítása kapcsán Alex Webb elmondta, hogy már számos helyen látta kiállítva A fény szenvedése című anyagot, a képek viszont minden helyszínnel máshogy kerülnek kapcsolatba, ezért ő is új szemmel tud rájuk nézni. A fotográfus megdicsérte Szarka Klára koncepcióját is, aki alapvetően területi alapon rendezte el a képeket, így az egymás mellé kerülő fotók készítési ideje között akár több tízéves eltérés is lehet. Ez lehetőséget ad arra, hogy a látogatók képet kapjanak arról, hogy mi változott és mi nem változott az adott térségben az elmúlt évtizedekben.
A fény szenvedése című kiállítással kezdetét veszi a Budapest FotóFesztivál is (Budapest Photo Festival, BPF). A sajtótájékoztatón a BPF igazgatója és alapítója, Mucsy Szilvia elmondta, hogy a Műcsarnok mellett még két fő helyszínen zajlik április végéig a fesztivál. A Várkert Bazárban, illetve a Budapest Projekt Galériában, ahol a 2016-os görög Photometria fotófesztivál anyagát, és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatóinak munkáit láthatja a közönség.
Emellett több galéria és múzeum is csatlakozott a fesztiválhoz, amelyet évente szeretnének megrendezni, hogy a kortárs és a klasszikus, illetve a magyar és a nemzetközi fotográfia értékeit bemutassák a közönségnek.
Somosi Rita, a fesztivál másik alapítója és kurátora arról beszélt, hogy terveik szerint a BPF minden évben kapna egy központi témát is. Idén ez a portré, amelyhez pályázatot hirdettek meg, és az ebből létrejövő Szubjektum című kiállítást a Várkert Bazárban lehet majd megnézni.
A tárlatokról és a kísérőprogramokról a fesztivál honlapján lehet részletes információkat találni. A fesztivál március 1-jétől április 30-ig tart, Alex Webb kiállítása április 9-éig látogatható.
