Kelleréknek néha sikerült elnyomni az orosz medvét

Remek hangversenyt adott hétvégén a neves orosz zongoravirtuóz, Boris Berezovsky és a Concerto Budapest, Keller András vezényletével. Bár a nagy létszámú zenekarnak néha tényleg sikerült elnyomni az amúgy nem erőtlen játékáról híres szólistát, összességében ritkán hallani Rachmaninov 3. zongoraversenyét ilyen jó előadásban.

Keller András a Concert Budapestet vezényli. Forrás: Origo

Boris Berezovskyt először a Liszt Transzcendens etűdök CD-felvételén hallottam játszani, majd' húsz évvel ezelőtt, és rögtön belopta magát a szívembe virtuóz technikájú, erőteljes, mégis színes játékával. Szerencsére azóta többször járt már hazánkban, és pár éve emlékezetes szólóestet is adott a Müpában. Ott történt az a nem túl gyakori eset, hogy

a szünetben újra kellett húrozni a zongorát, mert nem bírta a medvetermetű virtuóz ütéseit.

A művész a hétvégén két telt házas koncertet is adott a Zeneakadémián. Mindkét estén Rachmaninov 3. (d-moll) zongoraverseny-ét adta elő a Concerto Budapest kíséretével, Keller András vezényletével. Én a második, vasárnapi koncertet hallottam.

Rachmaninov nem fukarkodott darabjaiban sem a zenészekkel, sem a hangszerekkel. A Zeneakadémia pódiumára valószínűleg nem lehetett volna több muzsikust bepréselni. Ugyanakkor nekem az volt az érzésem, hogy vagy a nagyobb létszámú zenekar nem szokott igazán össze, vagy csak a puszta mennyiség miatt a szokottnál kicsit érdesebb, csiszolatlanabb volt a zenekar hangzása.

Ez az összeszokatlanság abban is megnyilvánult, hogy

a zenekarnak időnként sikerült szinte teljesen elnyomnia a zongora hangját, ami pedig Berezovsky esetében nem kis teljesítmény.

Ezt leszámítva jól együtt játszottak a szólistával, aki hozta a szokott magas színvonalat. Ha kellett, dübörgött, ha kellett, leheletfinoman játszott: azt hiszem, ennél sokkal többet nem lehet kihozni ebből a zongoraversenyből.

A szünet után Beethoven egyik legszebb szimfóniája, a 3. (Eroica) szimfónia csendült fel, a jelentősen leapasztott létszámú zenekar előadásában. Ez már az igazi, megszokott concertós hangzást produkálta. Keller remek ritmussal vezényelte a zenekart, amely kiváló játékot produkált. Pici érdesség néhol itt is hallható volt, de Beethovennél szerintem ez inkább előnyére vált a zenének, mint hátrányára.