Betiltották, rehabilitálták, aztán hazát váltott

Fenyvesi Ottó József Attila-díjas magyar költő, író, szerkesztő, képzőművész 2017.03.27.

Fenyvesi Ottó élő legenda – ezt mondják róla. A Vajdaságban született költő, képzőművész. Egyetemista korában dolgozott a nagy hírű irodalmi folyóiratnál, az Új Symposionnál. Később az egyik verse miatt leállították a Sympo nyomtatását, és közvádló elé akarták állítani. Pártbizottsági üléseken külön napirendi pont volt a személye és a verse. Később betiltották az egész szerkesztőséget. A Milosevics-hatalom akarta rehabilitálni őket. Azt mondták, ők voltak az igazi kommunista ellenállók, és csinálják tovább a lapot, de Fenyvesiék nem fogadták el ezt az ajánlatot. Nem folytatták az irodalmi lap készítését. Aztán jött a délszláv háború, és Fenyvesi Ottó az utolsó éjszakán átjött Magyarországra. 

Hosszú, ősz haját fújja a szél. Hűvös március. Süt a nap, de a szél még erőlködik. Csaknem tizenöt éve nem láttam Ottót. Amikor utoljára beszélgettünk, emlékszem, azt mondogatta: bodzát kellene szedni. Teleizzadni az óriási, kék hordókat apró bodzabogyókkal. Ősszel pedig valami ünnepet kreálva iszogatni az új bodzapálinkát. A felespohár szélén gyöngyözik az ital. Arra is emlékszem, hogy a nagyját Ottó „befalazta”. Jó lesz később. Ha valaki beteg lesz – mondogatta. Az üvegek oldalára címkét ragasztott: Fenyvesi, bodzapálinka.hu, 2000.
Csaknem tizenöt éve nem láttam Ottót. Most már ősz a haja, fújja a márciusi szél. Könyveket szorongat a kezében. Neked hoztam – mondta. A legújabb...

Fenyvesi Ottó József Attila-díjas magyar költő, író, szerkesztő, képzőművész Fotó: Talán Csaba

Minimum Rock & Roll

Fenyvesi Ottót sokáig úgy tartották nyilván az irodalomban, mint a hosszú versek íróját. Aztán 1997-ben, amikor hazajött az Egyesült Államokból, ahol az egész nyarat töltötte, megjelent az Amerikai improvizációk című kötete. Ez a könyv volt az első, amelyben „tüskeversek” voltak. A legújabb könyvében, a Minimum Rock & Roll című kötetben is rövid versek olvashatók.

„A hosszú versre már alig kíváncsi valaki. A mai világban a hírportálokon, újságokban is csak a leadeket olvassák el az emberek. Rájöttem, hogy a világ apró töredékekből, villanásokból áll, ahogyan az életünk is. Kollázsokból. Felkelünk reggel, fogat mosunk, buszra szállunk, különböző emberekkel kerülünk kapcsolatba, ismerősökkel és ismeretlenekkel. Egy kisfiú néhány napja éppen azt mesélte a buszon, hogy neki három nagymamája és három nagypapája van.”

Évszám nélkül.
Egy valaha volt udvaron
Anyám hajtja a varrógépét.
Szellő simítja haját.
Szemében az élet poklai.
Az éter tele jó vibrációkkal.
Öregek citeráznak,
Muzsikát szállít az éter.
Zene jön a villanyvezetékből,
A falból, a macskák szeméből.
Anyám ajkán dal fakadt,
Lebontotta az evidenciákat.

A gyerekkorról, édesapjáról, ahogy lovakat patkolt, édesanyjáról, ahogy ült a varrógép mellett, emlékekről, apró semmiségekről, rezdülésekről, zenei vibrációkról szólnak az új kötet versei. Mindent áthat a rock and roll. A könyv címe eredetileg Maximum Rock and Roll lett volna. Aztán Fenyvesi Ottó úgy gondolta, legyen inkább szerényen: minimum.

Kollázsokból áll az élet Fotó: Talán Csaba

Gunaras

Fenyvesi Ottó 1954-ben született, a Bácstopolya melletti Gunarason. „Mohol-Gunaras” – javít ki mindig, mert a Mohol fontos („tudod, ott élt Moholy-Nagy László, a leghíresebb magyar képzőművész”). Fenyvesi édesapja ott született. Moholon. Édesanyja pedig Adán. Vézna, beteges kisfiú volt, az orvos állandóan a tengerpartra akarta küldeni a gyereket. „Kúra – mondta. – A tengeri levegő majd jót tesz neki.”

Nem beszélt. Hároméves koráig meg sem szólalt. Azt hitték, néma a gyerek. Aztán egy nyári reggelen kinézett az ablakon, és meglátta a szomszéd nagyfiút. Kikiabált: „ Szia Gergő!” „Hát, csak tud beszélni ez a kölyök” – mondták a szülei.

Koko Kommando Fotó: Talán Csaba

Rudi Radiátor

Hány arca van egy embernek? Ki tudja? Hány arc, hány lélek és menyi név: Fenyvesi Ottó vagy Rudi Radiátor? Koko Kommando? Vagy Koko Taylor? Ki tudja? Fenyvesi ezeken az álneveken írt rockzenéről. Tom Waitsről és Nick Cave-ről ő írta az első magyar cikkeket a Képes Ifjúságban. Az Újvidéki Rádióban pedig rockzenei műsort vezetett – Zenedoboz, Zenei kaland és Maximum rock and roll címmel. A 1980-as években a magyarországi alternatív zenéket is ő játszotta le először a rádióban. Elküldték neki postán Magyarországról, ő pedig beszerkesztette az adásába. A Vajdaságban volt hallható az éteren keresztül először az ETA, a CPG, az URH, a Kontroll, az Európa Kiadó, a Beatrice, a Bizottság. Jugoszláviában az egyetlen punk és alternatív zenei műsor az övé volt. A délszlávok is azt hallgatták.

Az egész országban legendaként élt, hogy van egy fickó, aki magyarul, magyar műsorokat készít Újvidéken, és punk/alternatív zenét játszik a műsorban.

„A kaliforniai Maximum Rock and Roll fanzinban megjelent egy interjú velem, s akkor sokan, a nagyvilágban is, tudomást szereztek róla, hogy van egy fura, jugoszláv fickó, akinek punkzenei műsora van a helyi rádióban.”

Dolgozott az Újvidéki Televíziónál is, de azt nem kedvelte. „Népes stábot kaptunk, volt ott operatőr, segédoperatőr, mikrofonos, annak az asszisztense, világosító, sofőr és rendezőasszisztens. Nehéz volt velük megértetni, hogy mit szeretnénk, ráadásul azt láttam rajtuk, hogy nem érdekelte őket a produkció.”

Betiltották, aztán rehabilitálták, de ellenállt Fotó: Talán Csaba

Új Symposion

Tizenéves korában nem az irodalom, hanem inkább a vizuális művészetek érdekelték, a film és a képzőművészet. A vajdasági magyarok viszont csak az Újvidéki Egyetem magyar tanszékén tanulhattak tovább. Így Fenyvesi Ottó is ott tanult. Aki ott lediplomázott, identitásában valamiféleképpen magyar maradhatott. Taníthatott, újságot írhatott magyarul. Még egyetemista volt, amikor bekerült a legendás vajdasági irodalmi lap, az Új Symposion szerkesztőségébe. Az ott publikáló költők – Tolnai Ottó és Domonkos István – munkássága jelentősen befolyásolta Fenyvesi pályájának kezdetét. A folyóiratnak a hatvanas években nagy híre volt Magyarországon is. Az irodalomtörténészek is azt mondják: akkoriban a magyar irodalom központja Újvidéken volt. Aztán Tolnai Ottóékat betiltotta az akkori kommunista hatalom.

Akkor olyan időszak volt Jugoszláviában, hogy nem lehetett bizonyos dolgokról írni. Tolnaiék pedig írtak ezekről a dolgokról. Például Titóról. Vagy a mindennapi abortuszról. Ez arról szólt, hogy mi magyarok vagyunk, de szerb közegben élünk, és az identitásunk egy részét el kell nyomni – ezt a részt saját magunkból abortálni kell.”

Tolnaiékat tehát meghurcolták, de – ahogy Fenyvesi mondja – nem csuktak le senkit. Az új főszerkesztő Danyi Magdolna, egy tudósnő lett, aki az irodalomtudomány és az esztétizálás felé kormányozta a lapot. Színvonalas lap volt, de nem voltak benne lázongó, forrongó írások. „Ha sikamlós dolgokról írtunk, azt a megjelenés előtt bekérték. Az Új Symposion kiadója ugyanis a Jugoszláv Kommunista Ifjúsági Szövetség tartományi szerve volt. Ők felügyelték a megjelenést.” 1980-tól Sziveri János lett a lap főszerkesztője – aki Fenyvesi Ottó legjobb barátja volt. Megint radikális, rendszerellenes irodalmi folyóirat lett a Sympo. Úgy érezték, szabadok. Jártak Párizsban, Bécsben, Robert Wilson színdarabjait nézhették Belgrádban, lemezeket vásároltak Nyugaton. Nem fogták fel, nem is sejtették, hogy őket is figyelhetik. Pedig bizonyára figyelték. 1981-ben Fenyvesi Orgia Mechanika című verse miatt leállították a Symposion nyomtatását.

„Valami ideológiai buzgómócsingnak nem tetszett a vers címe és témája. Közvádló elé akartak állítani. A pártbizottsági ülésen külön napirendi pont volt a személyem és a versem.

Aztán mégsem történt semmi, és a lap továbbra is megjelenhetett. 1983 májusában aztán őket is betiltották. Sziveri, Fenyvesi és a többi költő, író, akik akkor az Új Symposion szerkesztőségében dolgoztak, pár évig nem közölhették írásaikat a délvidéki sajtóban. Nem sokkal később, szeptemberben Magyarországon is betiltották a magyar testvérlapot, a Mozgó Világot. Igyekeztek megtörni, szétforgácsolni a szellemi közösségünket, de mi a végsőkig ellenálltunk.

Biztos, hogy voltak besúgók. De mi akkor nem foglalkoztunk ezzel. Aztán tudomásunkra hozták, hogy aki beadja a derekát, és tovább dolgozik, persze megfelelő felügyelet mellett, azt megjutalmazzák. Mi bojkottot hirdettünk, nem fogadtuk el az ajánlatot. Nem hódoltunk be a hatalomnak. Minket lapátra tettek, de egy kompakt baráti közösség maradtunk.”

A művészet a harmincötödik év felett nem csapatjáték Fotó: Talán Csaba

Amikor 1989 májusában hatalomra került Szlobodán Milosevics, rehabilitálták őket. „A Milosevics-féle nacionalista hatalom nem tetszett nekünk. Pedig azt mondták: mi voltunk a ellenállók, a a kommunista rendszer ellenségei, és igenis csináljuk tovább, amit 1983-ban abbahagytunk. De nem fogadtuk el ezt sem. Nem folytattuk tovább. A Sympo mindig is a fiatalság lapja volt. Az ott publikáló írók, költők és a szerkesztők nemzedéki csapatot alkottak. Azt gondolom, hogy a művészet a harmincötödik életév felett már nem csapatjáték. Azt tanácsoltam, hogy legyen inkább egy Sympo-évkönyv, amelyben alkalmanként újra együtt szerepelhet az egykori alkotói közösség az idősebbekkel és fiatalokkal kiegészítve.”

Ekkor már Sziveri János, Fenyvesi barátja, a Sympo volt főszerkesztője nagyon beteg volt. Még az évkönyv címét kitalálta: Ex. Aztán csendesen elment. Halála után néhány nappal jelent meg az Ex évkönyv, 1990-ben. „Sziveri a Symposion hősi halottja lett. A betiltásba halt bele” – mondja Fenyvesi Ottó.

Ez minden, barátom, már csak konstatálom:
Élve vagy halva, ím megint tavasz jár majd errefelé.
De te akkor már tudod,
Mily jó a csöndbe kilépni,
Kihalt utakon csatangolni.
S tudod majd azt is,
Kik voltunk, s mivégre.

„Itt temettük el, Farkasréten. Akkor még nem sejtettem, hogy nemsokára Magyarország lesz az otthonom.”

Nem akarta elhagyni a hazáját Fotó: Talán Csaba

Megcsalt a messzeség

Fejtetőre állt a világ –
Nem szándékom beleszólni,
Csak suttogom, alig hallhatón:
Istenem, megcsalt a messzeség.

„Én nem akartam eljönni a Vajdaságból. Még akkor sem, amikor végül eljöttem” – mondta Fenyvesi Ottó, amikor a szerb-horvát háborúról beszélgetünk. 1991 őszén, amikor Vukovár ostroma volt, elhagyta az országot. Előtte már kétszer-háromszor Magyarországra jött, de mindig visszament.

„Reméltem, hogy kialakulhat ott egy normális élet. Aztán amikor nagyon komolyra fordult a dolog, és éjféltől már csak a katonai hatóságok engedélyével távozhattam volna, november hatodikán, este nyolc óra tájában végleg átléptem a határt. Emlékszem, tíz kilométeres sor volt a határon. 36 éves voltam, nős, két gyerek édesapja.”

A családja még ott maradt, eladták a lakást, a felesége, Gabi rendezte még a hátrahagyott dolgokat, és Fenyvesi után ment a gyerekekkel, Áronnal és Noémivel.

„Az oroszok miatt nem akartam Magyarországra jönni. Először egy régi barátomhoz mentem, aki Hollandiában lakott, Groningenben. Két ügyvédet is szerzett, hogy az egész családommal ott letelepedhessek. Megnéztem a várost... szép volt. De mindig esett az eső. Sokat bicikliztünk, elmentünk az óceánig. De visszajöttem Magyarországra. Akkor már elmentek az oroszok.”

A Vajdaságból több százan döntöttek úgy, hogy Magyarországon, Veszprémben telepednek le. Eredetileg úgy volt, hogy az egész Symposion szerkesztősége idejön. Aztán csak Ladányi István, Bozsik Péter és Fenyvesi maradt Veszprémben.

Két év múlva jelent meg a harmadik – leghíresebb és legmegdöbbentőbb – kötete, A káosz angyala. A könyvet Fenyvesi saját készítésű kollázsai illusztrálják. Menekülés Bácskából, család, barátok, otthon, táj – minden ködbe vész.
„Tél van a fagytól terhes frontokon”
Virág Zoltán irodalomtörténész, a Szegedi Tudományegyetem docense írja Fenyvesi költészete kapcsán: „Ez a kiváló költő a »farmernadrágos próza« (Aleksandar Flaker) leszármazási vonalának nyolcvanas évtizedbeli költészeti ikertöredékeként, egyedül teremtette meg a poétikai invenciózusság bőrdzsekis anarcho-líráját a magyar irodalomban.” (Tiszatáj, 1996)

Nagy divatja van most a naplóknak Fotó: Talán Csaba

Amerika

1997 nyara: Amerika. A torontói McLuhan Intézettől ösztöndíjat kapott. Írt, és kollázsokat készített. Felolvasó körutakra járt, és kiállításokat rendeztek neki. Fenyvesi életét meghatározta Marshall McLuhan Gutenberg-galaxisról szóló könyve, már a Symposionban is sokat foglalkoztak vele. Marshall McLuhan azt jósolta, hogy a 20. század kitermel egy új digitális kultúrát, amely más civilizációs lehetőségeket teremt majd. Látjuk: így is lett.

Belekóstolt Amerika világába, de a logikáját nem értette meg, a pénzt és a bizniszt. Ott minden ezekről szól, és a marketingről, a nyomulásról. A művészetet nehéz pénzre váltani. Amerikai útja után írta meg az Amerikai improvizációk című kötetét.

Leheletfinom alkonyat! Fals jólét.
St. Marie among the Hurons.
Hafér. Rómeó és Júlia.
Egy kolt mindenesetre.

„Furcsa, de amikor az ember 10-15 órát repül a felhők felett, elgondolkodik az élet értelmén. A Föld olyan elemi erőket rejt magban, mi pedig annyira aprók vagyunk. Néha azt gondolom, hogy az ősrobbanáskor Isten is szétrobbant, és a Földön élő emberek egyenként mind Isten darabjai.”

Most leginkább polihisztornak érzi magát Fotó: Talán Csaba

Az összegzés ideje

Vadnak születtünk,
Vihar cibálta üstökünk.
Olykor nyárutón, néha
A mennydörgés fényében
Újra felvillan kiégett ifjúságunk.

Fenyvesi Ottó nem megy már sehová. Se Hollandiába, se Amerikába. A Balaton-parti Lovason él, a kis családi házban. Az MTA Veszprémi Területi Bizottságánál dolgozik, busszal jár dolgozni, és közben figyeli az életet – a kollázsokból álló rezzenéseket. Azt mondja: összegez. Megjelent 2009-ben egy naplószerű könyve (Némely részletek), abban mindent részletesen leírt. „Nagy divatja van most a naplóknak” – mondja. 2015-ben József Attila-díjat kapott.

„Mindig igyekeztem ellenállni annak, hogy beszippantson az irodalom. Ezért készítettem kollázsokat, hogy kicsit távol tartsam magam az irodalomtól. Most pedig inkább polihisztornak érzem magam, mióta az MTA-nál dolgozom. Előadásokat szervezek. Gravitációs hullámok, fekete lyukak, mágneses baktériumok, gráfok, halmazok, hálózatok, Riemann-sejtés – csupa okos dologról hallhat az ember.”

Nemrég elment Topolyára, és megnézte a családi házukat. Egyedül volt, a húga elköltözött Fiuméba. Tél és hideg volt. Elvadult a ház körüli növényzet. Gyorsan visszajött Lovasra. Nem tudott sokáig ott maradni.

Örül, hogy pár évvel ezelőtt egy helytörténeti lapban megtalálta a Balassák családfáját, amelyen édesanyja (Balassa Piroska) is szerepel. A családfa az 1200-as évektől ábrázolja a család tagjait. „Detre zólyomi főispántól származunk. A családfán többek között ott van az egyik mellékágon Balassi Bálint, a költő is. Aztán volt a Balassa családban egy József nevű »fekete bárány«, aki 1774-ben elmenekült az Alföldre, mert kitagadták, mivel nem nemes származású lányt vett feleségül. Egyesek szerint felcsapott juhásznak, elvándorolt Bácskába, Csantavérre, és ott alapított családot.”

Emlékszem, egyszer húst pácolt, még a veszprémi házában, és azt mormogta: húst sütünk az udvaron, mint a vad rácok. Segíteni akartam. Pakolgattam, forgattam a húst a rácson, de Ottó rám szólt: nem jól csinálod! Látod, lecsöpögött a zsír, és elégett a hús! A pulikutya a kertben csak ugatott, és folyton meg akarta harapni a bokámat.

Fenyvesi Ottó könyvei:
Ezüstpatkányok áttetsző selyemzónákon (versek, Forum, Újvidék, 1978)
Kollapszus (versek, Forum, Újvidék, 1988)
A káosz angyala (versek, Szivárvány, Budapest-Chicago, 1993)
Buzz Off!!! (képversek, Művészetek Háza, Veszprém, 1994)
Amerikai improvizációk (versek, Művészetek Háza, Veszprém, 1999)
Blues az óceán felett (válogatott versek, Művészetek Háza, Veszprém, 2004)
Halott vajdaságiakat olvasva (versek, zEtna, Zenta, 2009)
Némely részletek (próza, Universitas Szeged, 2009)
Američke improvizacije (versek szerbül, Arhipelag, Beograd, 2009)
Andjeo haosa (versek szerbül, Orpheus, Novi Sad, 2009)
Blues über dem Ozean (versek németül, Bensinger, München, 2009)
Soul Inferno (kollázsok, BabelPress, Veszprém, 2010)
Chaos Engel (versek hollandul, Uitgeverij Filograph, Groningen, 2012)
Tele van a memória (versek, Művészetek Háza, Veszprém, 2012)
L'Ange Du Chaos (versek franciául, Uitgeverij Filograph, Groningen, 2013)
A szabadság foglyai (esszék, Művészetek Háza, Veszprém, 2014)
Improvisations d'Amérique (versek franciául, Soc & Foc, La Meilleraie-Tillay, 2015)
Minimum Rock & Roll (versek, Tiszatáj, Szeged, 2015)
Kod nas više nema kanibala (versek horvátul, Fraktura, Zagreb, 2017)