Csendes László 1962-ben a Komáromi Magyar Területi Színházban kezdte pályáját. Ő volt Molnár Liliomában a Holunder fiú, a Szent Péter esernyőjében Vibra Gyuri.
„A színészet számomra csak meseszerű álom volt, amikor felvettek a színházhoz, ajándék
– mondta egy interjúban a kezdetekről.
A nyolcvanas évek elejéig a Kassai Thália Színház tagja volt, ahol Dériné-díjjal tüntették ki.
Négy évet töltött a kecskeméti Katona József Színháznál, valamint a debreceni Csokonai Színháznál.
Egerbe Gali László hívta, az önálló társulat egyik alapító tagja lett. 1997-ben a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött,
abban az időszakban kapott Jászai-díjat.
Az egri Gárdonyi Géza Színházhoz Csizmadia Tibor hívására tért vissza. A pályán töltött négy évtized alatt játszott klasszikus és kísérleti darabban, valamint rendezett is.
Egerben Sütő András: Énekes madár, és az Egy lócsiszár virágvasárnapja című előadásokban tűnt fel. Az egri színház közönsége láthatta egyebek között Henry Higginsként G. B. Shaw Pygmalionjában vagy Csongorként Vörösmarty Csongor és Tündéjében. Sok más produkció mellett játszott a következő darabokban is: Brecht-Weil: Koldusopera, Dés-Nemes: Valahol Európában, Marquez: Száz év magány, Vajda Katalin-Fábri Péter: Anconai szerelmesek, Sarkadi: Elveszett paradicsom, Alan Jay Lerner-Frederick Loewe: My Fair Lady.
Többször hívták vendégművészként Budapestre, ahol játszott egyebek között a Vígszínház Cyranójában és a Budapesti Nemzeti Színház Villámfénynél című előadásában.
Sokat szerepelt televíziós és mozifilmekben. Markáns vonásai megjelennek Kósa Ferenc több alkotásában, ahogy Koltay Gábor Honfoglalás című filmjében is, ahol Tétény vezért játszotta. A Fekete rózsa című tévéfilmben Bujtor István volt a partnere. Utolsó két filmje: a Magyar vándor, illetve a Konyec – Az utolsó csepp a pohárban.
Csendes László színészi hitvallása volt, hogy
a színpadi játéknak mindig hitelesnek és igaznak kell lennie.
A shakespeare-i megfogalmazást felidézve mondta egy interjúban a hivatása nagy titkáról:
„A szenvedély valódi zuhataga, szélvész és forgószelek közepette is bizonyos vérmérsékletre kell törekedned, ami annak simaságot adjon. Shakespeare-től meg lehet tanulni a színjátszás csínját-bínját, de van egy plusz, amit még elmagyarázni sem lehet."