Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Bodor Pál 1930. július 28-án született Budapesten, és 1936 és 1983 között Romániában élt. 1946-ban Temesváron a Gaudeamus című diáklap szerkesztője volt, majd a Magyar Népi Szövetség bukaresti lapja, a Romániai Magyar Szó munkatársaként dolgozott 1947–48-ban. Kolozsváron 1951-ig az Igazság, 1951-től 1967-ig az Utunk munkatársa volt.
Ezután, 1967 és 1969 között a bukaresti Irodalmi Könyvkiadó nemzetiségi osztályának főszerkesztője, majd a Kriterion Kiadó főszerkesztője volt. Bodor Pál 1970-től a bukaresti rádió és tv német és magyar műsorainak főszerkesztőjeként dolgozott, de 1979-ben lemondott tisztségéről, és 1982-ig az Előre munkatársaként, riporterként dolgozott.
Bodor Pál 1983-tól Budapesten élt, a Magyar Nemzet főmunkatársaként dolgozott, és Diurnus álnéven önálló rovata volt. 1991 és 1994 között pedig már a Népszabadság főmunkatársaként tevékenykedett.
1989-től 1994-ig a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) elnökségi tagja, 1991 és 1993 között pedig elnöke volt. 1993-tól 1998-ig az Európai Újságírók Szövetsége magyar tagozatának elnöki tisztét is ő látta el.
Már Magyarországon: Svájci villa (regény, 1985), Apám könyve, avagy haldoklás anyanyelven (regény, 1986), Az olvasás ihlete (esszék, 1988), Hazába kiáltott szó (publicisztika, 1989), Hogyan kell kastélyt építeni? (három kisregény, 1989), A hisztéria szükségállapota (1990), Erdélyi portrék (1991), A kíváncsiság mestersége (1999), Búcsúlevél nincs (2006).
1969: az írószövetség költészeti díja – Románia
1988: Déry Tibor-díj - Magyarország
1989: Opus-díj
1993: Fehér Rózsa-díj
1994: Szabó Zoltán-emlékdíj
1994: Demény Pál-emlékérem
1996: Aranytoll
1996: Kisebbségekért Díj
1997: Magyar Lajos-díj
1999: Pulitzer-emlékdíj
2003: Szabad Sajtó-díj
2005: Hazám-díj
2009: Táncsics Mihály-díj
2009: Magyar Köztársaság Érdemrend Tiszti- és Középkeresztje
